A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága régiónk egyik legpatinásabb, legsikeresebb alkotó közössége. Tagjainak tevékenysége meghatározója a kárpátaljai magyar kulturális, művészeti életnek. Nemrég indult sorozatunkban a közösség egy-egy tagjának munkásságából villantunk fel részleteket. Micska Zoltán után most a csapi Magyar László (1955–2016) következik.
Magyar László a festészet iránt 1993-ban vált „elkötelezetté”, amikor felvették a Révész Imre Társaság (RIT) tagjai közé. 2003-tól haláláig a RIT elnöke volt.
Magyar László festészeti stílusa és képeinek témája a Révész Imre Társaság művészeti szellemiségéhez kötődik. Állítása szerint a régi kárpátaljai tájfestészet képviselői közül Kassai (Kashay) Antal (1921-1992) művészete áll közel hozzá. Felfogásukban valóban sok rokon vonást találunk, de más festők (Petky Sándor, Hrabovszky Emil, Soltész Zoltán, Boretszky Adalbert) inspirációs hatását is felfedezhetjük alkotásain.
Későbbi festményein határozott változás érzékelhető. Fejlődése a konkrétabb táj- és figurális ábrázoláshoz vezetett. A természet, a Kárpátok vonulatával bezárt kis völgyek mélye, az erdők, a hegyi patakok jelentik témái egyik fő vonulatát. Kompozícióinak kiegyensúlyozottsága harmóniát sugároz.
Nagyszerű kompozícióin, tájkivágásain, erőteljes színein, a napfény érzékeltetésén tapasztalható volt, hogy Magyar László művészete fokozatosan felszabadult, s a művész átadja magát az önfeledt tájszemléletnek, írja róla Szabó Lilla a festőművész pályaképének bemutatásáról szóló esszéjében.
