Ma már Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótáborként szerepel, és a kor követelményeinek megfelelően, amolyan glamping formában működik, amikor a fiatalok élvezhetik a természet közelségét, miközben nem kell lemondaniuk a civilizáció adta kényelemről. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által július 10. és 15. között megszervezett izgalmas hétnek idén is a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont, s több mint félszáz gyermek szerezhetett felejthetetlen élményeket.
A tábor szervezői évről évre próbálnak megfelelni annak a kihívásnak, hogy a különféle érdeklődési körű, változó életkorú gyermek közül mindenkinek tudjanak valami újat, hasznosat, értékeset nyújtani. Legyen szó a történelmi, néprajzi tudásuk elmélyítéséről, vagy akár az értékrendjük formálásáról. Emellett fontos eleme a tábornak a kézügyesség fejlesztése, vagy a mozgás, az élővilág szeretetére, a környezet megóvására, a fenntartható életmódra való nevelés.
A tábor szervezői – dr. Kész Margit néprajzkutató és dr. Kész Barnabás történész néprajzkutató, illetve lányuk, Kész Réka, a Debreceni Egyetem néprajz szakos doktorandája – fontosnak tartották, hogy a résztvevő gyermekek egy hét erejéig kipróbálhassanak több hagyományos kézműves foglalkozást, betekintést nyerjenek a magyar történelem különböző korszakaiba, illetve megismerjék a vidék gazdag hagyományait. Ennek érdekében a tábor során a kézműves foglalkozások és az előadások kiegészítették egymást. Kész Barnabás, a tábor megálmodója és létrehozója az idén online kapcsolódott be a programokba: a történelem segédtudományairól (címertan, zászlótan, oklevéltan és pecséttan) tartott előadást. Ehhez kapcsolódva Kész Réka vezetésével a táborozók papírt merítettek, amelyre lúdtollal, viaszpecséttel elkészítették saját emléklapjaikat, okleveleiket. Kész Barnabásnak a honfoglaló magyarok életmódjáról, fegyverzetéről és harcmodoráról tartott online előadásához pedig a mindennapos íjászat (Csurman Bence felügyeletével), lovaglás, és a pénteki kirándulás kapcsolódott. Ez utóbbi során a táborozók a Tiszacsomai Látogatóközpontot keresték fel, ahol Kész Margit interaktív előadására is sor került. Emellett a csoportok itt mutatták be az elkészített címereiket, választott mottójukat.
Hidi Endre nagydobronyi keramikus segítségével a táborozók agyagozó korongon edényeket készíthettek. Közben a művész anekdotáival, történeteivel színesítette a tábor mindennapjait. Ilosvay Borbála pedig a szövés-fonás rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket.
A hagyományőrzés, a szépérzék és a finommotorikus kompetenciák fejlesztése mellett a szervezők fontosnak látták az újrahasznosítás jelentőségének a kiemelését. Ez megnyilvánult például a Kalanics Éva által vezetett rongybaba készítésben és üvegdíszítésben, s irányításával még ékszereket is alkottak a résztvevők.
A szervezők a táborozókat körülvevő, gyakran természetesnek vagy mindennapinak tűnő tárgyak, eszközök értékének felismerésére, megbecsülésére is próbáltak rávilágítani. Példa volt erre a salánki Gál Árpád által bemutatott vesszőkosárnak vagy nyírfaseprűnek az elkészítése, amelyen keresztül a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a látszólag egyszerű tárgy előállítása micsoda mögöttes tudást igényel.
A környezettudatosság, a fenntartható életmód jegyében Csorba Ferenc nagyszőlősi méhész tartott méhészeti bemutatót, hangsúlyozva a méhek fontosságát a világban. Az előadás végén mézkóstolóra is sor került.
Az idei táborban kiemelt szerep jutott a népmeséknek, melyek Kész Margit és Kész Réka nagyszerű előadásában hangzottak el. A mese olyan vágyvilágot teljesít be, amelyben a jó elnyeri méltó jutalmát, a legkisebb, legszegényebb kondásfiú leckézteti meg a királyt, veszi feleségül a királylányt stb. Mindemellett a mesék évszázadok óta utat mutatnak a problémák legyőzésében, mintát adnak a mindennapok megéléséhez. A szervezők úgy vélték, hogy a nehéz időkben különösen fontos a mesék által nyújtott példáknak, kapaszkodóknak az átbeszélése, közös értelmezése. Az esti tábortüzeknél a mesék mellett a mondáké és a népdaloké volt a fő szerep.
A népmesék tematikából a kézműves alkotások is ihletődtek: a fiatalok Réka irányításával Tündérszép Ilonát és békakirályfit formálták meg nemezből.
A népi gasztronómia sem maradhatott ki a tábor programjai közül. A híres salánki töltött káposztát Kiss Mónika, Tegze Ida és Barta Ildikó készítették el a táborozók segítségével. Közben felelevenítették azt a helyi mondát, amely szerint a tábor névadója, Mikes Kelemen is dicsérettel illette a salánki töltött káposztát. Péntek délután pedig közös szalonnasütésre került sor.
A hétnek egyfajta keretet adott a tábor jurtájának a közös, hétfői felállítása, majd a pénteki lebontása. A szervezők reményei szerint a táborlakók nem csupán új élményekkel, ismeretséggel, de hasznos tudással felvértezve tértek haza.
A tábor támogatója a Bethlen Gábor Alap, a Belügyminisztérium és a Magyar Kormány volt. Az íjászat kellékeinek beszerzéséhez a Szent István Nemesi Rend Első Alapítványa (Nyíregyháza-Sóstóhegy) járult hozzá.
