Bethlen Gábort, az utókor által méltán tisztelt erdélyi fejedelmet – uralkodásának évei az 1613 és 1629 közötti időszakot ölelik fel –, akit mai szóval nagytávlatokban gondolkodó reálpolitikusként jellemeznénk, egészen más megvilágításban mutatja be Móricz Zsigmond Boszorkány című darabjában. Az 1930-as évek végén írt Móricz-drámát, melyet a Beregszászban zajló színházi fesztivál keretében mutattak be, Török Viola dolgozta át és állította színpadra.
Bethlen Gábor életében is eljött az az idő, amikor választania kellett szerelem és hatalom közül. Számára még inkább megnehezítette a döntést, mivel a boszorkányos csáberővel bíró Báthory Annának talán lett volna elég tehetsége megszerezni magának a fejedelmet, hogy vele együtt ülhessen a magyar és a lengyel trónra. De, ezt tudták mindketten, ahhoz gyilkosságokon, ármányon és cselszövéseken keresztül vezet az út. A szerelmet hatalmi célokra felhasználni hányszor de hányszor fordult már elő a világtörténelemben! Ám Báthory Anna nem ilyen teremtés, és Bethlen Gábor személyiségétől is messze áll mindez. A világ Báthory Annát boszorkánynak hiszi, mivel az általa birtokolt Tasnád várának termeiben mázsaszámra találhatók olyan növények, amelyek a köznép szemében kiválóan alkalmasak mindenféle boszorkányos praktikákra. Akárcsak a kiszárított és mozsárban összetört békacsontok, melyet, ha a megfelelő varázsszavak kíséretében rászórnak, akkor minden lakat lehullik.
Az előadás során rá kell jönnünk arra, hogy a különös, szabadon gondolkodó, a természet és az emberi bölcsesség, valamint a szeretet titkait fürkésző, minden hamis beidegződéstől irtózó öntörvényű kisember kivívja a társadalom elutasítását, végül a gyűlöletét is. És nem csupán 400 évvel ezelőtt, hanem akár napjainkban is. Holott az illetőnek csak az a bűne, amit a világ rárak.
A darab sajátosan drámai, népballadai hangulatát a virágénekeket éneklő, ráolvasásokat motyogó, már-már megbomlott elméjűnek tűnő „boszorkány” egy újfajta performance-ra ad lehetőséget. És arra, hogy kulturális örökségüket újragondoljuk.
Mindenekelőtt azoknak ajánljuk a Marosvásárhelyi Spectrum Színház és a magyarországi Kaszás Attila Színház társulatának átütő erejű produkcióját, akik készek az előítéletek megdöntésére, a hagyományok újraértelmezésére. Ahogy a darab rendezője, Török Viola fogalmaz: „A modern kor embere ugyanis még mindig adós saját magának a múlt értékeinek feldolgozásával, de ne feledjük, hogy a „Tündérkert” megteremtésének lehetősége mindnyájunk előtt nyitva áll”.
Kovács Elemér
