A Tisza Európai Területi Társulás (Tisza ETT) 2015. október 16-án alakult meg Kisvárdán, egyedülálló együttműködési formaként az Európai Unióban. Létrehozása mérföldkőnek számított, hiszen az EU-tag Magyarország két intézménye – Kisvárda Város Önkormányzata és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés – mellett a harmadik országbeli Kárpátaljai Megyei Tanács is alapító tagként csatlakozott. Ez a modell precedenst teremtett: a Tisza ETT az elsők között bizonyította, hogy a határ nem akadály, hanem lehetőség a közös fejlesztések és stratégiai gondolkodás számára.
Bujdosó Ivett
Az alapítás célja kezdetektől az volt, hogy a határ két oldalán élő közösségek mindennapjait érezhetően javító, kézzelfogható programok valósuljanak meg. A környezet- és természetvédelem, a közlekedés és infrastruktúra, az energetika, a kulturális és oktatási együttműködések, valamint a kis- és középvállalkozások támogatása mind kiemelt helyet kapott a társulás alapokmányaiban. Az elmúlt évtized során a Tisza ETT nem csupán ezekben a tematikus területekben ért el eredményeket, hanem intézményi szinten is hozzájárult a határon átnyúló partnerségi kultúra megerősödéséhez. Az évforduló apropóján Jevcsák Judittal, a Tisza ETT ukrajnai igazgatóhelyettesével – korábban a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás nemzetiségi, migrációs és vallásügyi főosztályának vezetője, majd Ukrajna Magyarországi Nagykövetségének első beosztottja – beszélgettünk múltról, eredményekről és a következő évtized terveiről.
– Tíz év. Mi az első kép, ami felvillan Önben, ha a kezdetekre gondol?
– A kisvárdai aláírás napja, 2015. október 16. A feszültség, aztán az a megkönnyebbülés, amikor kiderült: sikerült valami újat és európai tekintetben is példaszerűt létrehoznunk. A Tisza ETT az egész EU-ban az elsők között volt, amelyben két uniós tag – Kisvárda város és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye Közgyűlése – mellett egy harmadik országbeli jogalany, a Kárpátaljai Megyei Tanács is tag lett. Röviddel ezután, október 26-án jött a hivatalos bejegyzés Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumában, majd a Régiók Bizottságánál. Ez a rekordgyors rajt máig erőt ad.
– Mi tette lehetővé ezt a rajtot?
– A közös akarat és a jó előkészítés. Akkor még Ukrajnában nem volt rendezett az ETT-k jogi szabályozása, ezért sok egyeztetésre volt szükség. Mi Brüsszelben, Budapesten és Kijevben is azzal érveltünk: a határon átnyúló együttműködés nem politikai szlogen, hanem a mindennapi életminőség javítása a közlekedés, a környezetvédelem, az egészségügy, a kultúra és a gazdaság területén. Kaptunk szakmai támogatást a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálatától (CESCI), és a magyar külügyi tárca is stratégiai partnerünk lett. Ritka pillanat volt: sok szereplő ugyanarra nézett.
– A Tisza ETT céljai az alapokmányban szélesek: infrastruktúra, energetika, turizmus, Tisza-védelem, kis- és középvállalkozások támogatása… Miből látszik ez a gyakorlatban?
– Abból, hogy tíz év alatt több mint húsz projektet vittünk végig. Kiemelném a REVITAL I környezeti monitoringot Aknaszlatinán: robotika és geofizika segítségével térképeztük fel a veszélyes folyamatokat a sóbányák körül, mert ami ott történik, az a Tiszát és így az egész térséget érinti. Aztán a ZeroWaste programot, amelynek keretében Jánosiban hulladéklerakó és szelektív gyűjtési pontok épültek, és megalakult a Tiszta Bereg-vidék önkormányzati társulás a fenntartható működtetésre. De készítettünk integrált fejlesztési stratégiát is, bejártuk a járásokat, településeket, döntéshozókkal és civilekkel beszélgettünk. Ez a terepismeret a mai napig a legnagyobb tőkénk.
– Nemcsak fejlesztések: a Tisza ETT a jogalkotásra is hatott.
– Így van. Sok szakértővel – az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémiától az Ungvári Nemzeti Egyetemig – dolgoztunk azon, hogy az ukrán jogbeállítás kövesse az európai mintákat. Öröm, hogy 2018. szeptember 4-én a Legfelső Tanács módosította a határon átnyúló együttműködési törvényt, külön említve az ETT-ket. Ez nem csak rólunk szólt, hanem minden, a határon innen és túl építkező önkormányzatnak kaput nyitott.
– A 2020-as évek krízisei hogyan írták át a napi munkát?
– A járvány idején és a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború alatt gyorsan átálltunk humanitárius üzemmódra. Nem erre jöttünk létre, mégis híd lettünk adományozók és rászorulók között. A háború kitörésének első napján Kisvárdán létrejött egy Koordinációs Központ Szabóné Cap Andrea vezetésével. Az elmúlt három évben a központ munkatársai és önkéntesei több mint 200 alkalommal indultak útnak Kárpátaljára, hogy segítséget vigyenek a rászorulóknak. Összesen már több mint 1000 tonna adományt juttattunk el, köztük orvosi eszközöket, gyógyszereket, generátorokat, valamint kórházak, gyermekotthonok és idősotthonok számára szükséges felszereléseket és támogatást. Emellett szintén Kisvárdán elindítottuk a magyar nyelvi kurzusokat a térségbe érkezett menekülteknek, és táborokat szerveztünk és szervezünk ukrajnai gyerekeknek Kárpátalján és Magyarországon.
– Melyik projekt áll most a legközelebb a szívéhez?
– Mindig az, amelyik épp emberek életét teszi könnyebbé. Ha mégis választani kell: a ZeroWaste 2.0 a beregszászi hulladéklerakó rekultivációját valósítja majd meg, a Language APL a többnyelvű közéletet támogatja, a BusinessBridge az üzleti együttműködést és a vállalkozások kapcsolatépítését segíti a határokon átnyúló régiók fejlesztéséért, a LEAD-UP pedig önkormányzati képviselők képzését biztosítja. Vallom, a jó kormányzás a határ mindkét oldalán tanulható és tanítandó.
– Milyen az ETT „belső gépezete”? Mi ad stabilitást?
– Az átlátható szerkezet és az, hogy az ETT önálló jogi személy. Ez csökkenti a bürokráciát: nem kell minden egyes önkormányzati jóváhagyás minden lépéshez, mégis szigorú a pénzügyi fegyelem, független könyvvizsgálóval. A magyar–ukrán társelnöki rendszer pedig politikailag is egyensúlyt teremt. A mindennapi munka sikerének kulcsa azonban a csapatmunka: Szabóné Cap Andrea igazgatóval és Dancs Karolina projektkoordinátorral közösen dolgozunk azon, hogy minden projekt a lehető legjobban megvalósuljon.
– Tíz év után hogyan látja: melyik eredményre a legbüszkébb?
– Arra, hogy nemcsak projekteket zártunk le, hanem valódi változást indítottunk el. A hulladékgazdálkodásban, a környezeti monitoringban, a nyelvi programokban mind mérhető hatást értünk el. És ami talán még fontosabb: kialakult egy olyan együttműködési kultúra a határ két oldalán, ami korábban nem létezett.
– Milyen partnereket emelne ki az elmúlt tíz évből?
– A sort hosszú lenne végigmondani, de a Külgazdasági és Külügyminisztérium következetes támogatása nélkül nem tartanánk itt. Hálásak vagyunk a Régiók Bizottsága EGTC Platformjának, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa diplomatáinak, a CESCI szakmai stábjának, a megyei és helyi önkormányzatoknak, egyetemeknek, civil szervezeteknek, és mindenkinek, aki hitt abban, hogy a határ nem fal, hanem kapu.
– Mitől vonzó ma a Tisza ETT egy település, iskola vagy vállalkozás számára?
– Attól, hogy belépési pontokat kínál. Lehet ez egy környezetvédelmi kezdeményezés, egy képzés, egy közös kulturális program vagy akár egy gazdasági kapcsolatépítés. Mi biztosítjuk a tudást, a forráskeresést, a menedzsmentet, a partner pedig hozza a saját helyi erősségét. Így mindenki megtalálhatja a maga helyét.
– Hogyan lehet stabilnak maradni egy ilyen változó környezetben?
– Úgy, hogy a rugalmasságot és a partnerséget tesszük a középpontba. A háború és a válsághelyzetek minket is kihívás elé állítottak, de épp ilyenkor derül ki: a híd akkor ér valamit, ha viharban is áll. Humanitárius programokkal, fejlesztésekkel és közösségépítéssel egyszerre dolgozunk azon, hogy a jövőben is legyen mire építeni.
– Melyek lesznek a következő tíz év stratégiai irányai?
– Három területet emelnék ki. Az első a zöld átállás: a klímavédelem, a tiszta víz, az energiahatékonyság olyan kihívások, amelyek minden közösséget érintenek. A második a digitális fejlesztések, amelyek új lehetőségeket adnak az oktatásban, a közigazgatásban és a gazdaságban. A harmadik a mobilitás és a határátkelés könnyítése, ami mindennapi igény a térség lakóinak. Emellett fontosnak tartjuk az ifjúsági és kulturális programokat is, hiszen a fiatalok nélkül nincs jövő.
– Zárásként: ha egy mondatban kellene megfogalmaznia a következő évtized álmát…
– Az lenne, hogy a Tisza mentén a határ menti közösségek úgy érezzék: itt, a saját szülőföldjükön van jövőjük. Európai minőségben, biztonságban, egymásra figyelve…
