A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) Levéltára és Múzeuma idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. E jeles alkalomból hálaadó alkalmat tartottak az intézményben, Beregszászban. A résztvevők együtt adtak hálát azért, hogy az egyházi értékek és a gyülekezetek történelmi múltja fennmaradhatott és továbbadható az utókornak.
Hegedűs Csilla
– Sokszor mondjuk, hogy mi úgy élünk a mában, hogy a jövőbe tekintünk, a jövő nemzedéknek szeretnénk megőrizni a környezetet és minél kisebb kárt okozni benne. Ha viszont az egyházi dolgokat nézzük, akkor mindig azt hangsúlyozzuk, hogy nehéz, de abban bízunk, hogy a jövő jobb és szebb lesz. „Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!” (Péld. 22:28). Ez a bibliai igeszakasz visszatekint, és a mai kor számára is üzenetet hordoz – emelte ki igei szolgálatában Zán Fábián Sándor. – És innen adódik a kérdés, hogy miért hoz létre az egyház múzeumot? Miért kell olyan dolgokra odafigyelni, amelyek a múltat próbálják rögzíteni? Egy olyan korszak van mögöttünk, amikor az ősi határokat elmozdították, és nem csak országhatárokat próbáltak elmozdítani, hanem minden jelet, minden letett követ eltüntetni, felszámolni, a történelmet meghamisítani – tette hozzá a KRE püspöke.
Zán Fábián Sándor kiemelte, amikor 20 évvel ezelőtt megszületett az egyházkerület azon döntése, hogy létrehoz egy múzeumot és levéltárat, az egyik oka az volt, hogy az ősi határt ők is rögzítsék. Összegyűjtsék azokat az emlékeket, amelyek a múltunkról beszélnek, amelyek bizonyítékként szolgálnak.
– Erdélyben már megtörtént, hogy megpróbáltak eltüntetni ősi temetőket, melyek jelzik, hogy évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt kik éltek azon a földön. Mi rögzíteni szeretnénk, újra és újra hangsúlyozni, hogy nem szabad az ősi határokat elmozdítani, amit az őseink kijelöltek, annak meg kell maradni.
Ez a levéltár és múzeum is ezt a célt szolgálja, hogy hirdesse az ősi határokat, azt a múltat, azt az értéket, amit az itt élő közösség képviselt.
Megmutassa a jelenkornak, megőrizze a jövő nemezedéknek és erősítse az itt élőkben azt a tudatot, hogy a mi nemzetünk, a mi közösségünk, a mi felekezetünk az a nép, akit erről a vidékről többször akartak eltüntetni, de mi itt voltunk, itt vagyunk és Isten kegyelméből itt is maradunk – zárta szavait a püspök.
A levéltár és múzeum Nagy Béla segítségére a húsz év alatt mindig számíthatott.
– Amikor megadatott a lehetőség, hogy ebben az épületben levéltárat és múzeumot alakíthatunk ki, nagyon örültem, mert ez nekem is a szívem vágya volt. Fontos volt számomra is, hogy a régi múltat próbáljuk megőrizni és bemutatni. Ezért is tettem és teszek meg mindent, hogy ez még sok évig fennmaradhasson – jegyezte meg a KRE Diakóniai Osztályának igazgatója.
– Borzasztó rossz állapotban volt ez az épület évtizedekkel ezelőtt, sok munkát és fáradságot fektettünk bele, hogy szép arculatot kapjon.
Sokat imádkoztunk, hogy az Úr küldjön nekünk ehhez támogatókat, segíteni vágyó testvéreket. Meggyőződésem, hogy egymást segítve, egymás terhét hordozva minden sikerülhet, összefogásra mindig szükség van és lesz – tette hozzá Nagy Béla.
Az intézmény első igazgatója Lőrinczné Fábián Éva lelkésznő volt, őt 2007-től Kész Géza követte, 2013 és 2023 között Hájas István, majd 2023 februárjától napjainkig Szilvási Erzsébet a levéltár és múzeum vezetője. Szilvási Erzsébet felelevenítette az intézmény történelmét, szólt a kezdetekről, az elmúlt időszakról. A levéltár és múzeum vezetője elmondta, az épület, melyben az intézmény helyet kapott, a vidék régi kastélyainak egyike.
– Amikor az egyházkerület egyéb elvett egyházi ingatlanjaiért cserébe megszerezte az épületet az ukrán államtól, nagyon siralmas látványt nyújtott, még padló sem volt benne. 2005. január 1-re két raktárhelyiséget és egy kisebb irodai részt sikerült teljesen rendbe hozni, de még a 2005-ös év folyamán fontosabb felújítási munkálatokra is sor került. Az épület többi részének belső felújítása vontatottabban haladt, nagyrészt a pályázati lehetőségektől függött, ám Istennek hála 2010-re már teljesen belaktuk az épületet, így a múzeumi részleg, a folyosókat is ide számolva, 11 kiállító teremmel rendelkezik.
Kárpátalja 45 gyülekezetéből vannak ránk bízott tárgyak
– magyarázta az igazgató, majd tárlatvezetésre invitálta a megjelenteket.
Igazán szép régi tárgyak tekinthetőek meg a múzeumban. Az ónkannák között a két legrégebbi a viski 1615-ből, és a mezővári 1619-ből. Különösen büszkék az Egry Ferenc által kisgejőci műhelyében öntött, gazdagon díszített harangra, de nem kevésbé értékes számukra a szőlősvégardói egyház kicsiny templomi harmóniuma sem.
A múzeum leggazdagabb gyűjteményét az Úrasztali terítők és egyéb templomi textíliák képezik: 246-ot tartanak számon belőlük. A két legrégebbi közöttük a beregsomi terítő 1705-ből és a feketepataki 1726-ból.
A levéltári rész 54 gyülekezet írott és nyomtatott anyagait őrzi, közel 45 folyóméternyi terjedelemben. Ezek közül a legrégebbi a Beregi egyházmegye 1593-ban megkezdett első jegyzőkönyve, melyet a salánki gyülekezet őrzött meg az utókornak. A levéltári kutatói naplóba az évek során 805 kutatási alkalom került bejegyzésre. Elsősorban főiskolás és egyetemista diákok évfolyam-munkájához vagy szakdolgozatához próbálnak segítséget nyújtani, de előfordulnak lelkipásztorok, hivatásos családfakutatók és doktoranduszhallgatók is a kutatók között.
Igeverssel köszönt el a résztvevőktől Szilvási Erzsébet: „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” Az ige a múlt figyelmes és hálás újragondolására, emlékezésre és emlékeztetésre buzdít. Mint mondta, ehhez nyújt színteret, és ebben szeretne intézményük levéltárként is és múzeumként is továbbra is alkalmas eszköz lenni. Lehetőséget biztosítva mindnyájunknak, akik a történelem csendes bizonyságtevőitől, elsődleges forrásaitól tanulni és azokból okulni szeretnénk, hogy az átélt nyomorúságok és a megélt szabadítások soha többé el ne felejtődjenek.
