Különleges alkalom a mostani, amikor is egy olyan kivételes tehetségű alkotó emléke előtt tisztelgünk, aki mély nyomot hagyott a közép-kelet-európai térség művészetében. Idén lenne 90 éves Zicherman Sándor Róbert, a monumentális festészet és éremművészet kiemelkedő alakja, hangzott el azon a Munkácsy Mihály Magyar Házban rendezett tárlatmegnyitón, amelyen az alkotó 55 művét tekintheti meg a Latorca-parti város művészetpártoló közönsége. Zicherman Sándor munkái nem csupán a formák és színek világában nyitnak új távlatokat, általuk az emberi lélek mélységeibe, a kultúra és a történelem mélyáramlataiba is bepillantást nyerünk. Az alkotásokat a Zicherman család és Kovács László beregszászi műgyűjtő és kiállításszervező bocsátotta a szervezők rendelkezésére.
Köszöntőjében Tarpai József, az intézmény igazgatója azt hangsúlyozta, hogy mindnyájunk számára fontosak azok az életművek, amelyeket vidékünk történelme, kultúrája és hagyományai formáltak és alakítottak. Zicherman Sándor esetében a szülőföld olyan meghatározó tényező, amely befolyásolta a művész egész életútját, föl-földobott kőként alkotni mindig visszatért erre a vidékre.
A festmények, a rajzok, a szobrok addig élnek – s velük együtt alkotójuk is –, amíg akadnak olyanok, akik gyönyörködnek bennük – idézte Zicherman Sándor szavait a feleség, Zicherman Zinaida. Aki megerősítette, hogy élete párja igencsak mozgalmas és tartalmas életutat mondhat magáénak. A végtelen kiterjedésű Szovjetunió számos különböző vidékén élt rövidebb-hosszabb ideig, mindenütt ott hagyott művészetéből és szívéből egy-egy darabot, hogy aztán hazatérve Kárpátaljára újjászülessen.
Ma a kortárs kárpátaljai festőművészet egyik kimagasló alakja, Zicherman Sándor emléke előtt tisztelgünk – kezdte köszöntő beszédét Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője. – Az alkotó nem csupán magas szintű mesterségbeli tudással, rajzkészséggel rendelkezett, de a különböző technikákkal is folyamatosan kísérletezett. Egyedülállóak az általa készített festmények, amelyekkel reflektál korunk legkorszerűbb művészeti törekvéseire. Különös képessége volt arra, hogy ezen technikák felhasználásával, a motívumok ötvözésével a bennünket körülvevő világ lényegét ragadja meg, fogalmazott a diplomata.
Bár Zicherman Sándor munkáiban több helyen is feltűnnek az absztrakt ábrázolás jegyei, valamint az impresszionista behatások, az alkotó mindvégig hű marad a realista művészeti hagyományokhoz – hangsúlyozta Kopriva Attila festőművész, a kiállítás kurátora, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense. – Képeiből rengeteg energia és harmónia árad, nem véletlen, hogy a művészetpártoló közönség ezeket a műveket szívesen vásárolja. Külön öröm számomra, hogy a kiállítás megnyitójára sok olyan fiatal érkezett, akik a továbbiakban a művészet valamely ágában kívánnak tevékenykedni. Számukra például szolgálhat az a hihetetlenül nagy munkabírás, kísérletező kedv, a külvilág felé való nyitottság és emberszeretet, ami a művész alkotásaiból árad, mondta.
Kovács László, Zicherman Sándor barátja beszámolt azokról a közös utazásokról és kirándulásokról, amelyeket 2007 és 2011 között tettek a Kárpátok hegyvidéki tájain és falvaiban. Szólt arról is, hogy a művész milyen nagy szeretettel készítette a gyerekkora helyszínéül szolgáló Beregszász utcarészleteit, valamint a Vérkét ábrázoló festményeit. Elhangzott, hogy Zicherman Sándor alkotóművészként a Szovjetunió több városában dolgozott, így Moszkvában, Permben, Rigában, Elisztában, Togliatiban és Szamarában. A kiállításokon mint festő, grafikus, szobrász, keramikus és gobelinszövő szerepelt. A művész 1989-ben családjával együtt áttelepült Budapestre. Zicherman Sándor 2021 végén, 86 éves korában hunyt el.
A tárlat megnyitójának hangulatát Pritska Liána hegedűjátéka emelte.
