Hírek

Vélemény

R. S.

Vélemény
az Ukrán Verhovna Rada által 2023.08.23-án első olvasatban elfogadott
az „Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló Törvény módosításairól” című, 9610. sz., 2023. augusztus 13-án kelt törvénytervezetről,
valamint
a nevezett törvénytervezethez – annak 2021. szeptember 21-én az Ukrán Verhovna Rada által való végleges elfogadásakor – eszközölt módosításokról
(a törvénytervezet és a hozzá kapcsolódó okmányok elérhetőek: https://itd.rada.gov.ua/billInfo/Bills/Card/42516 )

I.

Az „Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló Törvény módosításairól” című, 9610. sz., 2023 augusztus 13-án kelt törvénytervezethez (továbbiakban: Törvénytervezet) a törvényalkotók által fűzött Indoklás szerint, a nevezett dokumentum célja a nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek szabadságai és jogai megvalósulása törvényi szabályozásának tökéletesítése – összhangba hozva az Emberi Jogok Európai Egyezményével, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményével (továbbiakban: Keretegyezmény), a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájával (továbbiakban: Charta), valamint a Velencei Bizottság vonatkozó ajánlásaival. Meglátásuk szerint a nevezett dokumentumban foglaltak törvényerőre való emelése lehetővé teszi az Európai Bizottságnak, Ukrajnának az Európa Uniós teljes értékű tagságának elérésével kapcsolatban megfogalmazott ajánlásának végrehajtását is.

A Törvénytervezet az „Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről)” szóló 2827-IX sz. 2022. évi Törvénynek (továbbiakban Kisebbségi Törvény), többek között az alábbi módosításait javasolja:
1. A nemzeti kisebbség fogalmának meghatározását tartalmazó 1. cikk 1. bekezdéséből amely szerint: „Ukrajna nemzeti kisebbsége (közössége) (a továbbiakban – nemzeti kisebbség (közösség) – ukrán állampolgárok állandó [megállapodott, stabil, szilárd] csoportja, amelynek tagjai nem etnikai ukránok, hagyományosan Ukrajna területén, annak nemzetközileg elismert államhatárai között élnek, s akiket közös etnikai, kulturális, vallási és/vagy nyelvi ismérvek egyesítenek, tudatában vannak e csoporthoz való tartozásuknak, akik nyelvi, kulturális, vallási önazonosságuk megőrzésére és fejlesztésére törekednek” – törölni a „hagyományosan” szót.

Ezzel a módosítással a törvényalkotó gyakorlatilag valamennyi, magát nem ukrán nemzetiségűnek valló állampolgár(ok) csoportját a nemzeti kisebbségi (közösség) jogállásába szándékozik helyezni. Megjegyzendő, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201. (1993) sz. ajánlásának 1. cikk b. pontja a nemzeti kisebbségek fogalmának a nemzeti jogszabályokban való meghatározásakor ajánlja a „hagyományos ott élés” kritériumának az alkalmazását („régi, szilárd és tartós kapcsolatot tartanak fenn ezzel az állammal”.)

Az ukrajnai magyar közösség szempontjából ezen módosítás azért tekintendő hátrányt okozónak, mert jogállás tekintetében, a valójában őshonos magyar kisebbséget egy szintre helyezi még legalább 100 más nemzetiség – többnyire nagyvárosi diaszpóra – kisebbségével, ami jelentősen megnehezíti a gyakorlati jogvédelmet és jogérvényesítést.

2. A Kisebbségi Törvény „Állami garanciák a nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó ukrán állampolgárok jogainak megvalósulása és/vagy védelme terén” című 3. sz. cikkét, amely jelenleg három részből áll, kiegészíteni egy negyedik, következő szövegű résszel: „4. Az állam, a nemezti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek konkrét helyzetének figyelembe vételével intézkedéseket foganatosít ezen személyek és a lakosság többségéhez tartozó személyek közötti teljes és valós egyenlőségének elérése céljából a gazdasági, szociális, politikai és kulturális élet területein.”

Ezen, bármiféle jogviszony szabályozásának híján lévő deklaratív szövegnek – amely tartalmát tekintve számos nemzetközi-jogi dokumentum, így a Keretegyezmény 4. cikk 2. részének nem szószerinti átirata – a Kisebbségi Törvény normatív tartalmára semmilyen befolyása nincs. Igy nem bővíti, illetve nem csorbítja a nemzeti kisebbségek jogait sem, hiszen Ukrajna ilyen elvi kötelezettsége – mint a nevezett szerződések részesének – már fennáll.

3. Az 5. „A nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek jogai, szabadságai és kötelezettségei” című cikk hatodik része első bekezdését az alábbiakra javasolja módosítani: „6. A nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek jogai a törvénynek megfelelően korlátozhatóak az állambiztonság, területi egység és társadalmi rend érdekében, zavargások és bűncselekmények megelőzésére, a lakosság egészségének megóvására, más személyek jogainak és szabadságainak védelmére, amennyiben az ilyen korlátozások szükségszerűek a demokratikus társadalomban.”

E javaslat a kisebbségekre nézve diszkriminatív, teljes ellentmondásban van az elemzésünk 2. pontjában vizsgált, a kisebbségek tényleges jogegyenlőségét célul kitűző kinyilatkoztatással, és számos kérdést is felvet. A kezdeményezők álláspontja szerint a kisebbségekhez tartozó személyekre az államnak úgy kell tekintenie, mint a társadalmi rendet és az állam terület egységét veszélyeztetőkre? Felmerül a kérdés: a nevezett személyek nem rendelkeznek a többséggel legalább formálisan egyenlő jogokkal? Hogyan szándékozik az állam azonosítani ezen, jogkorlátozás alá eső személyeket?

4. A 10. A „Jog a nemzeti kisebbségek (közösségek) nyelvének használatára” című cikkhez a Törvénytervezet kezdeményezői számos módosítást indítványoznak.

4.1. A 10. cikk második részét, amelynek hatályos szövege: „Az olyan nyilvános rendezvények (gyűlések, konferenciák, meetingek, kiállítások, tanfolyamok, szemináriumok, képzések, megbeszélések, fórumok, egyéb nyilvános rendezvények), amelyeket a nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek szerveznek és valósítanak meg, megrendezhetőek az adott nemzeti kisebbségek (közösségek) nyelvén.” akként módosítják, hogy a „amelyeket a nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek szerveznek és valósítanak meg”, mondatrészt „a nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek részére szerveznek” mondatrész váltja fel.

A nevezett módosítási javaslatot a törvénytervezet megalkotói minden bizonnyal a Velencei Bizottság CDL-AD (2023) 021 sz. Véleményének (https://www.venice.coe.int/webforms/documents/?pdf=CDL-AD(2023)021-e) 42. számozott bekezdésében, a kisebbségekhez tartozó személyek, e személyeket tömörítő szervezetek, illetve az ilyen személyek részére szervezett rendezvének korlátozásmentes kisebbségi nyelvhasználatával kapcsolatos bármilyen korlátozások kizárására vonatkozó ajánlásának végrehajtásának szánták.

Szerintünk az eredeti szövegben fellehető korlátozást, amely szerint csak a kisebbséghez tartozó természetes személyek által rendezett (szervezett) eseményeken szabad a kisebbségi nyelvhasználat, a javasolt normaszöveg egy újabbal, súlyosabb váltja fel, amely szerint csak a kizárólag a kisebbségekhez tartozó személyek részére rendezett (szervezett) eseményeken lehet használni a kisebbségek nyelvét.

4.2. A 10. cikk harmadik részének első bekezdését – amelynek hatályos szövege: „Az adott nemzeti kisebbség (közösség) nyelvén bonyolíthatók le azok a kulturális, művészeti, szórakoztató és látványrendezvények, amelyek szervezője a nemzeti kisebbség (közösség) társadalmi szervezete. Az ilyen rendezvények konferálása az adott nemzeti kisebbség (közösség) nyelvén történhet. A látogatók (közönség) kérésére az ilyen rendezvény szervezője biztosítja a konferálás szinkron vagy folyamatos államnyelven való tolmácsolását, amennyiben az erre irányuló kérés a rendezvény kezdete előtt 48 óránál nem később érkezett.” – két helyen javasolják módosítani.

Az első mondatban „amelyek szervezője nemzeti kisebbség (közösség) társadalmi szervezete” mondatrészt, – „amelyet a nemzeti kisebbséghez (közösséghez) tartozó személyek szerveznek és valósítanak meg” mondatrészre cserélni. Valamint az utolsó mondatban a 48 órás határidőt 72 óra váltaná fel.

Ezen módosítási javaslat valószínűleg a Velencei Bizottság CDL-AD (2023) 021 sz. Véleményének 43. számozott bekezdésében foglaltaknak – amelyben ajánlják ezen rendelkezés felülvizsgálatát – való megfelel szándékával született.

Véleményünk szerint a javaslat nem éri el ezen célját, hiszen az adott formátumú rendezvények szervezését az érvényes előírás kizárólag a kisebbségek társadalmi szervezetei, míg a javaslat kizárólag a kisebbségekhez tartozó személyek részére teszi lehetővé. Azaz mindkettő jelentősen jog-szűkítő. A tolmácsolás iránti kérés határidőjének kitolása semmit sem változtat e rendelkezésnek Ukrajna nemzetközi kötelezettségével összeegyeztethetetlen jellegén.

4.3. A 10. cikk negyedik részében, amelynek hatályos szövege: „A tömegtájékoztatási eszközökben (médiában) a nemzeti kisebbségek (közösségek) nyelve a törvénynek megfelelően használható. A nemzeti kisebbségeknek joguk van a törvénynek megfelelően létrehozni saját tömegtájékoztatási (média) eszközeiket” a módosítási indítvány tartalmi változást nem irányoz elő. A „tömegtájékoztatási (média)” szavak helyett javasolt a „média” szó használata.

Ezen módosítási javaslatot meglátásunk szerint jogszűkítő jellegű, mert bármilyen tartalommal/definícióval ruházzuk is fel a nevezett két fogalmat, együttesen bizonyára nagyobb teret fednek le, mint külön-külön. Egyébként, a normaszöveg ismételten beerősíti a kisebbségi nyelvek használatának az államnyelvtörvényben és a médiatörvényben előírt korlátozásait, amelyekkel kapcsolatosan a Velencei Bizottság CDL-AD (2023) 021 sz. Véleménye 46. számozott bekezdésében fogalmaz meg kritikát.

4.4. A 10. cikk ötödik, a kisebbségi nyelveken való könyvkiadást, illetve -terjesztést szabályozó részében a módosító indítvány szerint a helyi és/vagy az állami költségvetés finanszírozásában kisebbségi nyelveken megjelentett kiadványokra nem vonatkozik az államnyelvtörvény 26. cikke második része első bekezdésének a kiadókat, az éves szinten megjelentett kiadványok 50 %-nak ukrán nyelven való kiadásának kötelezettsége. Valamint a kisebbségi nyelveken megjelent kiadványok terjesztésére létrehozott speciális könyvesboltokra nem vonatkozik majd az államnyelvtörvény 26. cikke ötödik része első bekezdésének a könyvesboltok számára előírt kötelezettség – kínálatuk legalább 50 %-nak ukrán nyelvűségét illetően.

A törvénytervezt ezen részét javasolják egy új, harmadik bekezdéssel kiegészíteni, amely a „a nemzeti kisebbségek (közösségek) jogainak megvalósulása céljából létrehozott speciális könyvesbolt” fogalmának a meghatározását tartalmazza, amelynek lényege, hogy az ilyen értékesítőhelyek létrehozásának és működésének rendjét a központi végrehajtó hatalom információs és kiadói tevékenyég területének állami politikájának alakítását biztosító szerve határozza meg.

Vagyis, a nyomtatott kiadói termékek kisebbségi nyelveken való kiadása/terjesztése terén meglévő korlátozásokban sem történik érdemi változás. Tehát ez esetben is ismételten törvényi megerősítésre kerül a már korábbi jogszabályokban is előírt diszkriminatív állapot. (lásd a Velencei Bizottság CDL-AD (2023) 021 sz. Véleménye 47-50. számozott bekezdéseiben foglaltakat.)

4.5. A 10. cikk hatodik, a kisebbségi nyelveknek a sürgősségi segítségnyújtás során való használatát szabályzó része, amelynek hatályos szövege: „A nemzeti kisebbségekhez (közösséghez) tartozó személy kérésére a nemzeti kisebbség (közösség) nyelve használható sürgősségi segítségnyújtás esetében, amennyiben ez a nyelv elfogadható (érthető) a felek számára.” kibővítését javasolják. Történetesen, a „segítségnyújtás” és az „esetében” szavak közzé a következő mondatrész beékelését: „az idősotthonokban gondozott szépkorú polgárokkal, valamint segítség és védelem nyújtás esetén, amennyiben a személy családi erőszak áldozata lett”. Valamint javasolják „az elfogadható a felek számára” kifejezést, az „amennyiben érthető a felek számára” való felcserélését.

Ebben az esetben a törvénykezdeményezők megvalósítják a Velencei Bizottság CDL-AD (2023) 021 sz. Véleménye 51. számozott bekezdésében foglaltakat, bár meglátásunk szerint, az „amennyiben érthető a felek számára” kitétel a gyakorlatban nem sokkal gyarapítja majd az ukrajnai kisebbségek jogainak tárházát.

4.6. A Velencei Bizottság CDL-AD (2023) 021 sz. Véleménye 59. számozott bekezdése a Kisebbségi Törvény 10. cikke tizedik bekezdésének felülvizsgálatát javasolja olyan módon, hogy ebben a cikkben határozzák meg a kisebbségi nyelvhasználati jog lényeges elemeit azokon a településekben, amelyekben a kisebbségekhez tartozó személyek hagyományosan, illetve jelentő számban élnek, valamint, hogy a nyelvhasználati jog megállapításának módszertana alapvető kritériumait magában a törvényben állapítsák meg.

A törvénykezdeményező a 10. cikk tizedik bekezdésének módosításának kezdeményezésével csak az egyik javaslatot – történetesen a módszertan kritériumrendszerének egyes részleteit – állapítja meg, ugyanakkor továbbra is tartózkodik bármilyen nyelvhasználati jog(ok) konkrét meghatározásától. Emellett a 10. cikket az alábbi 12. résszel javasolja kiegészíteni: „Azon települések lajstromát, amelyben a nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek hagyományosan élnek, illetve amelyekben az ilyen személyek a lakosság jelentős részét alkotják, valamint e lajstrom összeállításának rendjét Ukrajna Miniszteri Kabinetje állapítja meg”.

Tehát, az Alkotmányban a nemzeti kisebbségek számára garantált szabad nyelvhasználathoz való jog a Törvénytervezet értelmezésében az alábbi korlátozások, illetve feltételek mellett valósulhat meg:

  • csak a települések (falu, nagyközség, város), és nem közigazgatási egységek szintjén, azaz kistérségekben (gromáda), illetve járásokban és megyékben nem;
  • csak azokban a településekben, a melyekben e személyek hagyományosan élnek, illetve amelyekben e személyek az adott településen a lakosság jelentős számát alkotják;
  • kizárólag az ilyen/ezen személyek kérésére;
  • amennyiben e kérés megfelel a reális igényeknek;

Illetve az ezen jogok megvalósulása Ukrajna Miniszteri Kabinetje (Kormánya) által jóváhagyott módszertan szerint történhet, és csak azokban a településekben, amelyek lajstromát ugyancsak a Kormány határozza meg a saját maga által meghatározott rendben.
Véleményünk szerint, a törvénytervezet ezen indítványának elfogadása esetén továbbra is fennmarad az az alkotmánysértő helyzet, hogy nem törvényben, hanem alacsonyabb rendű jogszabályban kerülnek szabályozásra a nyelvhasználati szabályok (az Alkotmány 92. cikke első és harmadik bekezdése). Emellett az ukrán jogrend számára továbbra is értelmezés nélkül maradnak az olyan alapvető fogalmak/kritériumok, mint a „kisebbségek által hagyományosan lakott település”, a „kisebbségek által jelentős számban lakott település”, a „kisebbség kérése”, a „reális igény”.

És ami alapvető fontosságú, a Törvénytervezet hatálybalépésével ezen területen semmilyen jog nem kerül meghatározásra, azzal várni kell a megfelelő kormányrendeletek megszületésére.

5. A Kisebbségi Törvény 5. sz., „Az oktatáshoz való jog” cikkét a törvénykezdeményező a következő előírást tartalmazó új résszel szándékozik kiegészíteni: „Az állam, Ukrajna Miniszteri Kabinetje által megállapított rendben garantálja az ingyenes tankönyvellátást (az elektronikusokat is beleértve) a teljes általános középiskolai oktatásban részesülő nemzeti kisebbségekhez tartozók részére”.

A diszkrimináció tilalma elvének fényében e javaslat értelmezhetetlen, hiszen az ukrán jogrendben, a 2017. évi, „Az oktatásról” szóló Törvény 4. cikk harmadik része második bekezdése szerint – az állam minden teljes általános középoktatásban részesülő személy számára biztosítja az ingyenes tankönyvellátást. Ezért ez a javaslat számos kérdést vet fel. Többek között: A nevezett rendelkezés nélkül ezen személyek nem lennének jogosultak az ingyenes tankönyvellátásra? Hogyan szándékoznak azonosítani e személyeket? Miért, nem a kisebbségi nyelvű oktatásban részesülők a kedvezményezettek, illetve a kisebbségek nyelvein kiadott tankönyvek nem ingyenesek? Jogosultak-e az ingyenes tankönyvre a magán (alapítványi) tanintézményekben oktatásban részesülők?

A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Törvénytervezet nem valósítja meg a kezdeményezők által az indoklásban kitűzött célt, történetesen egyáltalán nem tökéletesíti a nemezti kisebbségekhez tartozó személyek szabadságai és jogai megvalósulásának törvényi szabályozását. Véleményünk szerint ez egy sikertelen jogalkotói próbálkozás az Európa Uniós tagság elérése egyik feltétele teljesítésére, amely arról tanúskodik, hogy a kijevi vezetés a nemzeti kisebbségeket illetően továbbra is ragaszkodik az oktatási és médiatörvényekben, valamint az Államnyelvtörvényben lefektetett, az Alkotmány szövegét és szellemiségét, valamint számos nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségét sértő politikája folytatásához.

II.
A Törvénytervezetben az Ukrán Verhovna Rada által 2021. szeptember 21-én, annak második olvasatban való (végleges) elfogadásakor eszközölt módosításokról

A Törvénytervezet végleges elfogadásakor a törvényhozó számos helyen módosította az első olvasatban jóváhagyott szöveget. Többek között.

  • A Kisebbségi Törvény 9. cikkét kiegészítették az alábbi tartalmú második résszel: „Az állam megteremti a szükséges feltételeket a nemezti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek hatékony részvételéhez szociális és gazdasági életben, valamint az állami ügyek irányításában.”

Ebben az esetben is – akárcsak a jelen dokumentum első részének 2. pontjában leírtaknak megfelelően – egy bármilyen jogviszony szabályozásának híján lévő deklaratív megnyilatkozásról van szó, amelynek a kisebbségi jogok ukrajnai gyakorlati megvalósulása szempontjából nincs semmilyen jelentősége. E szöveg nem más, mint a Keretegyezmény 15. cikkének nem szószerinti átirata.

  • Újabb kiegészítést kapott a föntebb a 4.2. pontban már taglalt 10. cikk harmadik része, a mely szerint az utolsó mondatban meghatározásra kerül, hogy a kisebbségi rendezvény ukrán nyelvű konferanszának kötelezővé tételéhez legalább 72 órával a rendezvény kezdete előtt legalább 10 személy kérésére van szükség.

Bár e kritérium beemelése bizonyos mértékben megnehezíti az ilyen típusú rendezvény „ukránosítását”, ugyanakkor érdemben nem változtat a törvényi előírás korlátozó, az Alkotmányt és a nemzetközi kötelezettségeket sértő jellegén.

Mint látjuk, a Törvénytervezetnek a második olvasatban való végleges elfogadásakor érdemi változás e dokumentumban nem történt. Ezért a föntebb – ezen irat első részének végén – megfogalmazott vélemény teljes mértékben helytálló marad.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöksége

>>>