Harminc év telt el azóta, hogy a görögkatolikus egyház keretein belül első alkalommal szervezték meg a Megmaradni ifjúsági találkozót. Az eltelt évtizedek alatt sokan kivették a részüket a szervezésből, a fiatalok táboroztatásából, és szerencsére mindig akadt olyan egyházi képviselő, aki irányítása alá vette a pár napig tartó találkozót. Tíz éve a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) szervezi a találkozókat, és bár a jelenlegi helyzet nem engedte meg a maradéktalan ünneplést, ezzel együtt úgy gondolták, van miért hálát adni.
Hegedűs Csilla
Beregszászban, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban Szent Liturgia keretében adtak hálát az elmúlt esztendőkért. Demkó Ferenc püspöki helynök kiemelte, a dolgok nem mindig úgy működnek, ahogyan mi szeretnénk, hanem úgy, ahogyan kell. Ezt gyakran nehéz az embereknek elfogadniuk, de a Szentírásban is azt olvashatjuk, hogy mindennek megvan a maga ideje. Mint mondta, a harmincéves találkozónak is most jött el az ideje, mert volt idő, amikor valakiknek fontos volt az elindítása, és az Úristennek is fontos volt, hogy azokat az embereket odaállítsa, hogy elkezdjék a máig tartó találkozókat.
– Ilyenkor tapasztalhatjuk a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolódását, mert
remélhetőleg a jelenlévő fiatalok folytatni fogják ezt az egyház és a közösség szempontjából is hasznos kezdeményezést.
Minden más vélemény ellenére hálásak lehetünk az Úristennek az elmúlt évtizedekért, minden egyes évért, minden egyes emberért, akiket az Isten arra rendelt, hogy ott legyenek, ahol lenniük kell, azt tegyék, amit tenniük kell, hogy a harminc évvel ezelőtt lefektetett alap ma is szilárd lehessen – hangsúlyozta Demkó Ferenc.
Ebéd után a korábbi szervezők elevenítették fel a kezdeteket, tartottak előadásokat. Marosi István görögkatolikus áldozópap, a központ igazgatója egy általános képet vázolt fel a kezdetekről, elmondta, mi motiválta őket, hogy megszervezzék az első Megmaradni találkozót. Orosz István atya, a tábor elindítója és neje, Rita az Ifjúsági pasztoráció a rendszerváltás után címmel tartott előadást, s ők is felelevenítették az első találkozókat. Pódiumbeszélgetésre Szabó Konstantint, Orosz Istvánt, Orosz Ritát, Egressy Miklóst és Lődár Jenőt Marosi Anita hívta.
A megmaradás volt a fő téma, hogy miért érdemes megmaradni a szülőföldünkön, miért fontos ez, és hogy most ugyanazt jelenti-e a megmaradás, mint a ’90-es években.
Az előzményekről Lődár Jenő görögkatolikus áldozópapot, a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) elnökét kérdeztük.
– A rendszerváltás után, több mint harminc évvel ezelőtt kezdtük újraszervezni az egyházi életet, és ezek között olyan törekvés is volt, hogy ifjúsági programokat, találkozókat tartsunk.
Az első ilyen találkozóra 1995-ben került sor, és a Megmaradni elnevezést kapta. Ez mindmáig megmaradt, ma pedig immár a harmincadik évfordulóját ünnepelhetjük
– jegyezte meg Lődár Jenő.
Az eltelt évtizedek alatt olyan sok fiatal látogatta a Megmaradni találkozókat, hogy azt előbb két, majd három korcsoportra bontották: az elsőbe a legfiatalabbak, az 12-13 évesek kerültek, a középső korosztályba a 14-16 éveseket sorolták, a 17 és afölöttieket pedig a legnagyobba. A tematika miatt osztották szét a fiatalokat.
– A mai hálaadó ünnepi alkalomra többek mellett azokat a paptársaimat hívtuk meg, akik ott voltak a kezdeteknél, megalakították, hosszú évekig szervezték és fejlesztették a Megmaradni táborokat. Orosz István atya volt az, aki elindította a találkozót az akkor még tizenéves Marosi István atyával. Ők legalább tizenöt Megmaradni tábort szerveztek meg. Aztán Egressy Miklós atya vette át a stafétát, 2015-től pedig a GISZ rendezi. Nemrégiben tartottuk meg az általunk szervezett tizedik találkozót. Ezért is gondoltuk, hogy
ezt a szép kerek számot méltóképpen kellene megünnepelni, de szívfájdalmunk, hogy nagyon sok szervező, aki korábban aktívan kivette a részét az előkészületekből, nem tartózkodik itthon, nem tud hazajönni.
Ezért az is felvetődött, hogy Magyarországon szervezzük meg az ünnepséget, de akkor viszont az itthoniak nem tudtak volna ezen részt venni, végül abban maradtunk, hogy Beregszászban találkozunk, és ide várjuk a fiatalokat – fejtette ki Lődár Jenő. – Hála Istennek sok fiatalt látok, persze több közöttük a lány, annak, hogy a 18 év körüli fiatalemberek miért nem tudtak eljönni, ismerjük az okát. Ezért is mondtam, hogy az ünneplés nem maradéktalan, de így is sok mindenért van okunk hálát adni a Teremtőnek – hangsúlyozta a GISZ elnöke.
– A GISZ mögött megannyi táborszervezés van. Ön hogy látja, a mai fiatalok miként értelmezik a megmaradni kifejezést?
– A fiatalok sokkal egyszerűbben gondolkodnak, mint mi, az idősebb korosztály képviselői, és ez jó. Ők a pillanatnak örülnek, nem azzal foglalkoznak, hogy például mi zajlik a nagypolitikában, hanem azért tudnak hálát adni, ami éppen van. Egymásnak, a találkozásnak örülnek, és úgy hiszem, az ő korukban ez éppen elég is.
Az öröm a találkozón is látszott, a fiatalok jókat beszélgettek, a tartalmas nap végén elfogyasztották az ünnepi tortát, majd folytatták a kötetlen diskurzust.
