A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) anyaországi oktatók közreműködésével negyedszer szervezett Népzeneoktató Módszertani Képzést a helyi pedagógusok számára március 14-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem bázisán. A programra hegedű, brácsa, nagybőgő, citera, népi ének, harmonika, furulya és tárogató szekciókba várták a jelentkezőket. A foglalkozásokon nemcsak tanárok, hanem tanulók is részt vettek, akik a Viski Folkműhelyből, a BorzsaVári Tehetséggondozó Műhelyből, a Tulipán Tanodából, illetve a Beregszászi Rezeda Folkműhelyből érkeztek.
Orosz-Váradi Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kulturális szervezője köszöntőjéből megtudhattuk, hogy a programot négy évvel ezelőtt azzal a szándékkal indították el, hogy támogatást nyújtsanak a kárpátaljai pedagógusoknak abban, miként lehet a magyar népzenét megfelelő módszertani alapokon oktatni. Az elmúlt évek során a résztvevők között szoros szakmai kötődés alakult ki, és mára szinte családdá formálódott a csapat, hiszen a tanárok jól ismerik egymást, és rendszeresen visszatérnek a képzésekre. A program továbbra is azt a célt szolgálja, hogy a már elindult folyamatot erősítse, naprakész tudást adjon, és segítse a pedagógusokat a mindennapi munkában.
A képzésben részt vevőket Albert Sándor Szilárd hegedűművész is köszöntötte, aki a kezdetektől részt vesz a programban. Elmondta, hogy Magyarországon a népzeneoktatás a 90-es évektől intézményes keretek között működik, míg a határon túli területeken sokszor műhelyek, tanodák vagy civil kezdeményezések tartják életben a hagyományt. Mint fogalmazott, ezekben a régiókban különösen fontos az együttműködés és a szakmai segítség, hogy a pedagógusok megfelelő módszerekkel adhassák át a tudást a fiataloknak.
Kiemelte: a képzés alkalmat ad arra, hogy a tanárok közösen gondolkodjanak a tanításról, kérdéseket tegyenek fel, és megismerjék egymás munkamódszereit. Hozzátette, a mindennapi munka legnagyobb részét a helyi pedagógusok végzik, ezért a szakmai találkozók célja az, hogy erőt és új lendületet adjanak számukra a tanév folytatásához.
A szakmai nap során az anyaországból érkezett oktatók különböző műhelyfoglalkozásokat tartottak. Sulák Gergő a vonós hangszereket tanító pedagógusokkal foglalkozott, elsősorban a bőgő és a brácsa oktatásának módszertani kérdéseit elemezve. A foglalkozások során a bogyiszlói zenei hagyomány anyagán keresztül mutatta be a gyakorlati tanítás lehetőségeit. Nauner-Agárdi Éva citera- és népiének-oktató pedig olyan dallamanyagot hozott, amely jól alkalmazható a kárpátaljai oktatásban is.
Hegedűs István népi furulyás moldvai, gyimesi és felcsíki népzenei anyaggal készült, valamint a „Szól a Fülemüle!” népzenei vetélkedőre való felkészülésben is segített a gyerekeknek.
A délelőtti program hospitálással zajlott, amikor a különböző tehetséggondozó műhelyekből érkezett fiatal zenészekkel dolgoztak az oktatók, miközben a jelen lévő pedagógusok megfigyelhették a tanítás menetét. A délutáni órákban már kizárólag a tanárok számára folytatódott a szakmai konzultáció, amely során a résztvevők részletesen megbeszélték a felmerülő kérdéseket.
„Ma már elmondhatjuk, hogy ebből a programból egy nagyon szép hagyomány született. Amikor elkezdtük ezt a képzést, szembesültünk azzal, hogy a pedagógusok többsége innen-onnan, autodidakta módon kezdte tanítani a népzenét. Korábban voltak ugyan mesterkurzusok, de azok nem a módszertannal foglalkoztak, hanem inkább a népzenei ismeretek bővítésével. A versenyek során azonban láttuk, hogy komoly problémák merülnek fel, olyan kérdések, amelyeket a tanárok egyedül nem tudnak megoldani. Ezért a Hagyományok Háza Hálózat úgy döntött, hogy a néptáncpedagógus-képzés mellett létrehoz egy népzenemódszertani képzést is, amely kifejezetten ezekre a problémákra reflektál, és segít »helyre tenni« a népzeneoktatást” – tudhattuk meg Orosz-Váradi Enikőtől.
A kulturális szervező azt is elmondta, hogy a képzés minden félévben egy-egy tájegység zenei anyagára épül. Az elmúlt időszakban a vonósok és harmonikások kalotaszegi dallamokat tanultak, az idei alkalommal pedig a bogyiszlói zenei hagyomány került a középpontba. A citerások és énekesek jeles napi szokások anyagával, köztük húsvéti és március 15-éhez kapcsolódó dalokkal foglalkoztak, míg a furulyások a gyimesi és moldvai csángó dallamkincs ismertetését mélyítették tovább.
