A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) szervezésében október 11. és 13. között újabb viseletvarró tanfolyamra került sor, melynek ezúttal a Péterfalvai Református Líceum adott otthont. A hétvégére színes és változatos foglalkozásokkal, illetve előadásokkal készültek Tajti Erzsébet, Borbásné Budai Valéria és Donkóné Birkás Tünde, a Hagyományok Háza szakoktatói.
Ottjártunkkor épp Tajti Erzsébet tartott igencsak izgalmas viselet- és divattörténeti előadást, majd betekinthettünk a gyakorlati munkafolyamatba is, amikor is a résztvevők a férfi csizmanadrág legbonyolultabb részének varrásával ismerkedtek.
– 2021-ben indítottuk a viseletvarró tanfolyamainkat azzal a céllal, hogy táncegyütteseinket hiteles viselettel szolgáljuk ki. Korábban elsősorban női ruhadarabok készítésével ismerkedtünk, de férfi inggel, bő gatyával is foglalkoztunk, és eljutottunk az állógalléros bélelt férfi mellényig. De vannak még olyan elemek, amelyeket, úgy érezzük, meg kell tanulnunk, hogy teljes férfi ruházattal is el tudjuk látni a táncegyütteseket – tájékoztat Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona, a HHHK hálózati szakreferense. – Igyekszünk elsősorban a saját tájegységeink viseletét felkutatni, így meg is kértük a jelentkezőket, hogy keressenek és hozzanak a második világháború előtti, vagy annál is korábbi fényképeket, ezeken keresztül ismerjük meg, milyen viseletet is hordtak eleink. Ezúttal ezek közül a csizmanadrág megvarrásával próbálkozunk, illetve a hétvége folyamán mindenki el is készíti a saját minta darabját. Emellett szín- és anyagismereti, viselet- és divattörténeti előadások is gazdagítják tudásunkat.
– Miért tartják fontosnak, hogy felkutassák, megismertessék és elkészítsék eleink ruházatát? – kérdeztük Tajti Erzsébetet, a Hagyományok Háza viseletkészítő szakoktatóját.
– Mert ha elvész ez a tudás, a népi szabás, a díszítmények vagy akár azok a technológiai fogások, amit ma már nagyon kevés öreg mester képvisel, akkor nincs hová nyúlni, érdemes hát ezeket visszatanítani. Nem is azért, mert a mai embernek van igénye ilyen ruhadarabokra, de ezeknek a régi viseleti daraboknak megmentője lehet a színpad. Ha hiteles ruhadarabokkal akarjuk ellátni a tánc-, énekegyütteseket, akkor alaposan meg kell ismerni eleink ruházatát, s azok elkészítésének minden csínját-bínját. Ebben próbáljuk szakoktató kollégáimmal együtt segíteni az ittenieket.
– Ám egyre divatosabb a mindennapi viseletben is felhasználni a régi motívumokat…
– Igen, témánk is a modernitás, vagy az innováció – ez mindenkit foglalkoztat, aki ezzel a szakmával foglalkozik. Egyelőre az útkeresés folyik, de úgy gondolom, hogy akár a beregi keresztszemes, egy kalocsai vagy egy jászsági hímzés is megérdemli azt, hogy tiszteletreméltóan bánjunk vele és úgy építsük be napjaink divatjába. Azt szoktam mondani, elég egy szép ékszer, egy öv vagy egy kis kitűző, egy gomb, ami rákerül a ruhadarabunkra, s akkor már nem vagyunk uniformizáltak, hanem tudjuk képviselni azt a tájat, ahol élünk.
Mint Ködöböcz-Gerzsenyi Ilonától megtudtuk, a program tovább folytatódik, s igyekeznek a tanfolyamokat úgy megszervezni, hogy azzal elérjék Kárpátalja különböző tájegységeit, hogy mind több embert bevonjanak a munkába, s minél színesebb legyen az a paletta, amelyik eleink viseletét mutatja be.
Kovács Erzsébe