A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum falai között egy különleges ünnep részesei lehettünk. Egy olyan pillanaté, amely egyszerre szól a búcsúról és a hálaadásról – az elmúlt évekről, a közösen megélt tapasztalatokról, a tanulásról, a barátságokról és azokról az emlékekről, amelyek életre szólóan elkísérik a ballagókat, akik most lezártak egy meghatározó időszakot, hogy bátran és reménnyel telve induljanak el egy új, ismeretlen úton. A Bethlen Gábor Líceum tanárai, közössége és szellemisége útravalót adott nekik: tudást, tartást és értékrendet, amely segít eligazodni a világban. A líceumban két osztályban összesen 34 diáknak szólt az utolsó csengő.
Pavljuk Erika igazgató köszöntőjében kiemelte, idén augusztusban lesz 35 éve, hogy a tanintézmény 1991-es újraindításakor a méltán híres Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium jogutódjaként megalakult a Beregszászi Magyar Gimnázium.
– Az eltelt évtizedekben rengeteget változtak a körülmények, változott a világ, s benne a mi tanintézményünk is. Mindig igyekeztünk megújulni, aminek most csak két kiemelkedő mozzanatát emelném ki: immár benépesítettük a magyar állam támogatásával épült impozáns új épületszárnyunkat, és 4 évvel ezelőtt elemi osztályokat is indítottunk. E rövid visszapillantás után tekintsünk most a legutóbbi tanév legfontosabb történéseire, eredményeire. Örömmel erősíthetem meg, hogy líceumunk elnyerte a jogot arra, hogy az első osztálytól a 11.-ig s majd a 12.-ig minden évfolyamon folytathassuk az oktatást
– hangsúlyozta az igazgató. A végzősökhöz szólva hozzáfűzte:
„Ma útravaló tarisznyát kaptok, benne jelképes kis ajándékokkal, amelyek emlékeztetnek benneteket az itt töltött évekre. De egy szellemi „tarsolyt” is megtöltöttetek ezek között a falak között. Őrizzétek meg és kamatoztassátok az iskolás évek alatt gyűjtött emlékeket, ismereteket, tapasztalatokat, és kezdjetek egy új fejezetet.”
Egy iskola igazi értékét nemcsak falai, hanem azok a fiatalok adják, akik szorgalmukkal, tehetségükkel és példamutató magatartásukkal nap mint nap gazdagítják a közösséget. Az ünnepségen azokat a ballagó diákokat jutalmazták, akik tanulmányaik során kiemelkedő eredményeket értek el, valamint aktívan részt vettek az iskola közösségi életében, és munkájukkal, sikereikkel hozzájárultak ahhoz, hogy az intézmény jó hírét öregbítsék. A Bethlen-oklevél méltó elismerése mindannak a kitartásnak, szorgalomnak és elkötelezettségnek, amelyet ezek a tanulók az évek során tanúsítottak.
Az ünnepségen több vendég is részt vett, akik közül néhányan meg is osztották gondolataikat a résztvevőkkel. Elsőként Vida László, a beregszászi konzulátus vezetője szólt a megjelentekhez. A diplomata kiemelte, nagy esély van rá, hogy
a hosszú évszázadok óta Kárpátalján élő magyarok hamarosan visszakapják a korábban elvett nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogaikat.
Ennek jegyében kívánt mindenki számára felhőtlen ünneplést.
Szabó Miklós, Mosonmagyaróvár polgármestere hosszú évek óta figyelemmel kíséri az intézmény életét, és támogatja a közösség törekvéseit. Egy szép hagyományt felelevenítve idén is sor került az év legeredményesebb tanárának és diákjának elismerésére. Ezek a díjak azoknak szólnak, akik kiemelkedő munkájukkal, teljesítményükkel és példamutatásukkal öregbítették az iskola hírnevét. Szabó Miklós ünnepi beszéde után átadta az idei kitüntetéseket. Az Év tanára Ködöböcz Györgyi német tanár lett, míg az Év diákja Kovács Denisz 10. osztályos tanuló.
A tanintézmény legrégebbi hagyományai közé tartozik, hogy a legfiatalabb, korábban elsős kisdiákok útravaló tarisznyát ajándékoznak a legidősebbeknek, az érettségizőknek. A változások nyomán ma már ugyanez a korosztály ötödik évfolyamos, de ugyanolyan szeretettel készítették el a jelképes ajándékot és nyújtották át a ballagóknak.
A történelmi egyházak képviseletében Pősze Gergely görögkatolikus pap és Margitics János református lelkész kérte Isten áldását a rendezvényre, a megjelentekre, a végzős diákokra. A ballagási ünnepség a végzősök búcsúműsorával ért véget. Elbúcsúztak osztályfőnökeiktől, Panykó Évától és Gorzó Kamillától, tanáraiktól és nem utolsó sorban egymástól.
A gimnázium hagyománya, hogy a végzősök nem csak emlékezetben maradnak az iskolában, hanem egy jelképes, látható emléket is hagynak maguk után: egy fából kifaragott platánlevelet helyeznek el az épület előtt álló életfán, amely a beregszászi gimnazisták egymást követő generációinak összetartozását fejezi ki. A ballagási ünnepség kezdete előtt a végzősök nevében Szabó Szófia és Farkas Ernő helyezték el a levelet az életfán.
