1944. október 9-én 27 szovjet bombázó hatolt be Beregszász légterébe a vasútállomás lebombázása céljával. Azonban a környező utcákat is érték találatok. És mindez nem volt elég: szovjet repülőgépek tűz alá vették a várost. Nemcsak katonákat, hanem civileket is lőttek. A támadás áldozatainak a száma megközelítette a 250-et. Rájuk emlékeztek a város köztemetőjének honvéd parcellájában, majd a vasútállomás falán elhelyezett emléktáblánál.
Hegedűs Csilla
A temetőben Gyebnár István emlékezett a 79 évvel ezelőtti tragédia áldozataira. A beregszászi külképviselet ideiglenes ügyvivője kifejtette: fontos, hogy a fiatalabb generációk megismerjék, és szembesüljenek azokkal az eseményekkel, amelyek évtizedekkel ezelőtt történtek ugyan, de az ő életüket is mind a mai napig befolyásolja.
– Tudniuk kell, hogy itt már a második világháború idején is voltak magyar áldozatok, s ennek példája mindenképp a szemük előtt kell, hogy lebegjen életük során – fogalmazott a diplomata.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum diákjai is jelen voltak a megemlékezésen, alkalomhoz illő verseket szavaltak el, majd minden egyes fejfára nemzeti színű szalagot kötöttek.
A vasútállomásnál Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszéke laboránsának előadásában Esik az eső, ázik a heveder című népdal csendült fel, ezt követően Babják Zoltán szólt az összegyűltekhez. A Beregszászi kistérség polgármestere elmondta, családját is érintette a szörnyűség, anyai nagyapja a repesz okozta sebeket élete végéig hordozta.
– Beregszász majdnem ezeréves történetének legsötétebb, legdrámaibb és legfájdalmasabb eseménye hozott ma ide minket, hiszen 79 évvel ezelőtt több száz család vesztette el egy, vagy ennél is több szerettét, vagyis szinte minden beregszászi megszenvedte ezt a napot. Ez a szörnyűség azóta is városunk, saját történelmünk elválaszthatatlan része, amit nem hagyhatunk feledésbe merülni. Fontos, hogy itt álljunk, és beszéljünk róla – hangsúlyozta Babják Zoltán, majd hozzátette, az összefogás és a béke értékeit hirdetve állunk az emléktábla előtt, és reméljük, hogy soha többé nem kell megtapasztalnunk ilyen borzalmakat a városunkban.
Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője történelmi emlékeztetőt tartott. Ezután Ferku Szilveszter elszavalta Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét.
Végül a helyi társadalmi és civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a táblánál.
A megemlékezéseket a Pro Cultura Subcarpathica, a beregszászi konzulátus, a Kárpátaljai Magyar Líceum, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola közösen szervezte.
