Csendes koszorúzás Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján Ungváron

Kétszáz éve született Petőfi Sándor, a legismertebb magyar költő. Ebből az alkalomból a megye magyarságának képviselői Ungváron, a költő szobránál gyűltek össze. A csendes koszorúzásra január 1-jén került sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége képviselőinek és a város polgárainak részvételével.

Az előző évekhez hasonlóan – igaz, most nem a járványügyi helyzet, hanem az országban zajló háború miatt – idén is csak szűk körben emlékezhettünk meg a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakjának jubileumi születésnapjáról.

– Minden év január elsején a kárpátaljai magyarság, az ungváriak, a főkonzulátus megemlékezik arról, hogy valaha itt járt, Ungváron a legjobb költőnk, Petőfi Sándor. Születésének 200. évfordulóját már tavaly elkezdtük ünnepelni, illetve ebben az évben folytatjuk. Ebből az alkalomból a háború ellenére is nagy valószínűséggel különböző rendezvényeket fogunk szervezni az idei év során, melyekkel összefogjuk a magyarságunkat, egyesítjük és megvalljuk a béke iránti elkötelezettségünket – emelte ki a koszorúzást követően Bacskai József ungvári főkonzul.

Barta József, a KMKSZ alelnöke, a megyei tanács képviselője a költő munkásságához fűződő kapcsolatáról szólva, valamint arról, hogy mit jelentett számára Petőfi Sándor és az ő költészete, elmondta:

– Igazából ő szerettette meg velem a költészetet. Talán az volt a legfontosabb ebben, hogy ő volt az első magyar költő, aki a nép nyelvét bevitte a költészetbe, így az egyszerű nép fiai is megértették őt. Sőt, én mint kisdiák is megértettem és nagyon megszerettem a János vitéz által azt, amit írt.

Később, amikor szerelmes kamasz voltam, imádtam a Szeptember végén című versét. Akkor kezdtem el csodálni a költőt magát, aki olyan gyönyörűen tudta bevinni a szerelmes szív dobogását a vers első részébe. Utána mint ifjú forradalmár lelkületű diák a Nemzeti dal volt az, ami megragadott csakúgy, mint nagyon sokakat. Csak később, amikor már kezdtem a filozófia iránt is érdeklődni, szerettem és értettem meg Az apostolt, amely egy csodálatos alkotása – hangsúlyozta a KMKSZ alelnöke és kiemelte: Petőfivel kapcsolatban a másik fontos dolog, hogy megértette és megszerettette vele és nagyon sokakkal a szabadságot.

– A szabadság különleges dolog. Akinek fontos, annak mindennél fontosabb, de azt kifejezni úgy, ahogyan Petőfi tette a nagyon rövid Szabadság, szerelem! c. versében, senki nem tudta.

„Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.” (Pest, 1847. január 1.)

Az a fokozatosság, ahogy leírja, hogy szerelme mindennél fontosabb, az életénél is, de van, ami még annál is fontosabb – a szabadság! S ezt nemcsak leírta, ezt így is érezte, és ezt be is bizonyította életében és a halálával. A magyar nép szabadságszerető nép, és én ennek a fia vagyok, és ezt a szabadságszeretetet Petőfi plántálta belém, aztán úgy növekedett naggyá – jegyezte meg Barta József.

Mint mondotta: Petőfi nemzetünk büszkesége, mindannyian büszkék vagyunk rá, és nemcsak minden magyar ismeri és szereti őt, de milliónyian más nemzetiségűek soraiból is.

– Ez a büszkeség engem is áthat. Most is itt vagyunk, és érezzük, hogy mennyire fontos a szabadság, és azt, hogy ha kell, ezért a szabadságért az életet is fel kell tudni áldozni. Ez történik most Ukrajnában is. Itt vagyunk mi is, akik sok áldozatot hozunk azért, hogy kitartsunk, megmaradjunk – hűen Petőfihez, az őseinkhez, és megmaradjunk magyarként – zárta ünnepi gondolatait Barta József a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából tartott csendes koszorúzási ünnepség végén Ungváron.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *