A korabeli kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én Szatmárcsekén tisztázta le és fejezte be legismertebb költeményét – Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból –, amely később nemzeti imánkká, himnusszá vált. E jeles dátum 1989 óta számít a magyar kultúra napjának, a Tisza bal partján lévő településen pedig 1994 óta emlékeznek meg a valaha élt leghíresebb csekei polgár legnevezetesebb alkotásáról.
A Tisza jobb partján lévő Szatmárcsekétől légvonalban alig egy kilométerre fekvő Badalóban 2023-ban, a Himnusz születésének 200. évfordulóján egy Kölcsey Ferenc portréját ábrázoló domborműves emléktáblát – Matl Péter szobrászművész alkotását – avattak fel, és azóta itt is megemlékeznek erről az eseményről. Az itt élők vasárnap gyülekezeti közösségben méltatták a magyar kultúra napját.
A badalói református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor János evangéliuma 6. fejezetének 27–28. verséből vett idézettel – „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten” – hirdette Isten igéjét a templomot megtöltő gyülekezeti tagok számára. Az igehirdető azt a lelki üzenetet tolmácsolta a hívek felé, hogy aki az élet kenyeréből eszik, az soha meg nem éhezik.
Az igehirdetést követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és arról beszélt, hogy mit is jelent számunkra a magyar kultúra. ,,Az anyanyelvünk, a költészetünk, a művészetünk, a zenevilágunk, néptáncaink, hagyományaink – és még hosszasan lehetne folytatni a felsorolást – mind, mind olyan értékek, amelyek jelképezik és alkotják a kultúránkat” – húzta alá.
Az érdekvédelmi szervezet helyi első embere beszélt arról is, hogy ugyan nincs arról feljegyzés, hogy a XIX. század elején több mint húsz éven át Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc járhatott-e Badalóban, de ez szinte biztosra vehető. Hisz a Himnusz kortársainak címzett kéziratát a beregszászi postán feladó költőnek át kellett kelnie a Tiszán lévő hidason, majd Badalón keresztül juthatott el Beregszászba. Az itt élők azért tartották fontosnak, hogy a Himnusz bölcsőjének számító Szatmárcseke tőszomszédságában, Badalóban is legyen emlékhelye Kölcseynek, amelynél minden év januárjában leróhatják a tiszteletüket.
,,A magyar nemzet csak akkor maradhat erős, ha megvédi kultúráját, megőrzi épített és szellemi örökségét” – mondta köszöntőjében Jusztin Miklós, a Beregszászi Magyar Konzulátus konzulja. ,,A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint észrevenni Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Ez az az örökség, amely magyarrá tesz bennünket” – mondta.
Köszöntötte az ünneplő gyülekezetet dr. Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem felnőttképzési központjának vezetője, aki azt emelte ki, hogy Kölcsey Ferenc szándékai szerint a Himnusz nem pusztán egy hazafias költemény, hanem egy olyan nemzeti fohász, amelyben a magyar nép Istenhez fordul segítségért és kegyelemért. ,,Bárhol a világon, ahol megszólal, felcsendül a Himnusz, ott egyben imádkozás is zajlik. Így aztán elmondhatjuk, hogy nincs még egy nemzet a világon, amely annyit imádkozik és fohászkodik, mint a magyar…” – mondta beszédében.
Váradi Natáliát elkísérte Badalóba a „GENIUS” tehetségkutató alapítvány által támogatott, és a múlt év novemberében a brüsszeli Kárpátalja napon fellépő Zenevarázslat koncert egyik tehetsége, Kláriková Zsófia. A beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola növendéke Leo Weiner: Csürdöngölő-hagyományos falusi tánc című művét adta elő szaxofonon, majd Draskóczy László: Korondi táncok című darabját szólaltatta meg (felkészítő tanár: Turjanica Terézia, koncertmester: Roszoha Mária).
Egy vers is elhangzott Kláriková Zsófia előadásában, Aranyosi Ervin: Súgom a békét című költeménye.
,,Magyarország a XIX. század elején olyan korban létezett, amikor az ország erősen leromlott, és elmaradt állapotban volt a nyugati országokhoz képest, így a magyarság akkori nagyjai, így Kölcsey Ferenc is belátta, hogy a reformok elkerülhetetlenek” – idézte vissza a két századdal ezelőtti időket Sin József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Mint mondta, bármilyen veszedelem jött ránk az elmúlt századok során, a magyar nemzet mindig meg tudott újulni, felállni és továbbmenni. Így lesz ez most is!
Az áldásokban gazdag esemény végén az ünneplő gyülekezet elénekelte nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Kölcsey Ferenc emléktáblát.
