Köztudott, hogy a Rákóczi-szabadságharc bölcsője e vidék. Tiszaújlaknál zajlott a Habsburg-ellenes felkelés első győztes csatája, s településeinkről százak és százak álltak a nagyságos fejedelem zászlaja alá. Aki 1711 februárjában Salánkra hívta össze a rendek képviselőit, hogy az egyre kilátástalanabbnak tűnő helyzetben tanácskozzanak, megvitassák a békekötés lehetőségeit, és irányt szabjanak a jövőnek. Az egykori Ugocsa megyei település lakói meghívott vendégeikkel együtt minden évben méltó módon emlékeznek meg e sorsfordító eseményről. Az idei megemlékezés a vezérlő fejedelem születésének 350. évfordulójához kapcsolódik.
Immár hagyomány, hogy az ünnepségnek a helyi református templom ad otthont. Az ünnepi hálaadó istentiszteletet ezúttal Hunyadi Attila esperes tartotta. A jelen emberpróbáló időszakára utalva arról szólt: a bizonytalanságok, a gyászhírek és a lélekromboló események közepette sokan belefáradnak a mindennapok terhébe. Mégis van egy biztos pont az életünkben – hangsúlyozta –, akihez mindig visszatérhetünk: Jézus Krisztus. Az evangélium örömhíre ma is érvényes, és az Istenbe vetett hit – miként azt maga a nagyságos fejedelem is vallotta – a legnehezebb időkben is kapaszkodót kínál.
Az igehirdetést követően a gyülekezet énekkarának szolgálata tette ünnepélyessé az alkalmat.
Történelmi visszatekintőjében Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem történelem és társadalomtudományi tanszékének tanára felidézte a 315 évvel ezelőtti események legfontosabb mozzanatait. A fejedelem 1711. február 10-én érkezett Salánkra, s a másnapi gyűlésen a rendek képviselői elutasították a Habsburgok békefeltételeit. Rákóczi fontosnak tartotta, hogy I. Péter orosz cárral személyesen tárgyaljon a segítségnyújtás lehetőségéről, amire a cár akkori lengyelországi tartózkodása kínált alkalmat. A jelenlévők ezt a tervet jóváhagyták, s emellett kidolgozták Munkács várának védelmi koncepcióját is. Csatáry György kitért arra is: az ugocsaiak – köztük Salánk népe – a fegyveres részvétel fejében olyan kiváltságokat szerettek volna elérni, amilyeneket Bocskai István biztosított a Debrecen környékén letelepített hajdúinak. A fejedelem erre ígéretet tett.
A megemlékezés a Rákóczi-szabadságharc utolsó országgyűlésének emlékére 2019-ben állított bronz dombormű – amely az 1711-es salánki országgyűlés jelenetét örökíti meg a fejedelem alakjával – megkoszorúzásával folytatódott, ahol Jusztin Miklós, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja ünnepi beszédében hangsúlyozta: Rákóczi neve nem csupán a magyar történelem egyik legfényesebb fejezetét idézi fel, hanem a rendíthetetlen hit, a kitartás és a közösségi összetartozás jelképévé is vált. Életpéldája ma is arra tanít bennünket, hogy a szabadságért, hitünkért és nemzetünk megmaradásáért vállalt küzdelemnek mindig van értelme. Akkor is, amikor az út meredeknek tűnik, és akkor is, amikor az eredmények nem azonnal mutatkoznak meg.
Balog Attila helyi református lelkipásztor a sajtó képviselőinek nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy Rákóczi számunkra, a Krisztus-követők számára ma is példakép: az Istenhez való ragaszkodás és hűség példaképe. Bíznunk kell abban, hogy a Mindenható a legnehezebb időkben is megtartja, megsegíti az ő szeretett népét.
Eszenyi Gábor
