A II. világháborúban elesett magyar honvédek és munkaszolgálatosok magyarországi támogatással felújított beregszászi emlékművének koszorúzással egybekötött ünnepélyes átadására a beregszászi konzulátus és a Szolyvai Emlékparkbizottság közös szervezésében került sor.
Hegedűs Csilla
A Széna-téri emlékműnél Vida László, a külképviselet vezetője köszöntötte a megjelenteket. Kihangsúlyozta, a 20. század a világtörténelem egyik legélesebb évszázada volt. Ezen belül is kiemelkedik a II. világháború és az azt követő évtized.
– Szinte minden magyar családnak, közösségünk minden tagjának meg kellett küzdeni a tragédiával, az apa, a férj, a fiúgyermek elvesztésével, vagy a hazatérők burkolt fájdalmával. Az elhurcolások örökre beleégtek a kárpátaljai magyarok és németek kollektív emlékezetébe. Az ártatlanul elhurcoltakra,
a meggyilkoltakra való emlékezésnek több mint 80 esztendő után is olyan katartikus élménnyé kell válnia, amelynek az a célja, hogy bátrakká, nemesebbé és a mindenkori megpróbáltatásokkal szemben ellenállóbbá tegye a jelen kor megemlékező nemzedékét is.
Erre különösen a mostani vészterhes időkben van nagy szüksége a kárpátaljai közösségnek – fejtette ki a diplomata. Hozzátette, a magyar kormány, mint minden más vonatkozásban, a megemlékezés napjaiban is az itt élők soraiba áll, fejet hajt az ártatlan áldozatok előtt.
– 1998 a beregszászi magyarság szempontjából korszakos esemény, hiszen ekkor indult el újra a málenykij robot emlékmű létrehozásának folyamata: évekkel azelőtt elkezdődött a névsorok összeállítása, az adományok gyűjtése – emlékeztetett Zubánics László. – 1998-ban az önkormányzati választásokat követően, amikor Beregszász város önkormányzatában 85 százalékos magyar többséget tudtunk felmutatni, Zsupán József polgármester kezdeményezésére kezdődött el újra az emlékmű megépítésének folyamata. Részben neki, részben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) városi szervezetének és a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) összefogásának köszönhetően 1998. november 25-én került sor az alapkőletételre, majd egy évre rá, 1999. november 18-án az emlékmű felavatására. Azon a napon még több tucat túlélő is jelen volt a rendezvényen, akik közül Rontó Sándor volt az, aki meghúzta a lélekharangot – emlékezett vissza az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke. Hozzátette, az összefogás valóban érzékelhető volt az emlékmű létrejötténél, hiszen az alapokat a KMKSZ finanszírozta, a felépítést a város, a táblákat és azok vésését pedig a BMKSZ.
– Ma ez az emlékmű a magyar-magyar egyetértés és az összefogás példaképe, ami továbbra is arra emlékeztet minket, hogy az egyre csökkenő magyar részvételünket közös együttgondolkodással és együtt cselekvéssel kell a jövőben is képviselni
– zárta szavait az UMDSZ elnöke.
Az egybegyűltek végül elhelyezték a tisztelet koszorúit a felújított emlékműnél.
