Az ukrajnai kisebbségek jogait szűkítő új oktatási törvényről konzultált kárpátaljai magyar önkormányzati és közigazgatási vezetőkkel, valamint szakemberekkel Pavlo Klimkin külügyminiszter Beregszászon és Ungváron. Az ukrán diplomácia vezetője Beregszászon megbeszélést folytatott a járás és a város vezetőivel, valamint oktatási szakemberekkel, majd felkereste a Bethlen Gábor Gimnáziumot és a Beregszászi Ukrán Gimnáziumot, ahol a tanulók ukrán nyelvtudásáról és továbbtanulási terveiről tájékozódott.
A beregszászi járási tanács elnökének hivatalában megtartott megbeszélésen elsőként Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke köszöntötte a magas rangú vendéget, s rövid tájékoztatót tartott a Beregvidékről, s egyben sajnálatának adott hangot, hogy régiónk a központi hírcsatornák műsoraiban, mint a csempészet és a szeparatizmus fellegvára szerepel elsősorban, pedig lehetne pozitív dolgokról is beszélni.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora kifejtette, hogy az államnyelv eredményes és hatékony oktatásához magának az ukrán államnak (elsősorban az oktatási tárca révén) magának meg megteremtenie minden szükséges feltételt (speciálisan felkészített kétnyelvű szaktanárok, a modern nyelvpedagógiai elvek alapján megfogalmazott követelményrendszer, erre alapozott korszerű tantervek, az új szemlélethez igazodó tankönyvek, szótárak, kézikönyvek, munkafüzetek, szemléltetők stb.); időt kell hagyni arra, hogy a nyelvoktatás új szemlélete és módszerei eredményt hozzanak; ki kell dolgozni a két(tan) nyelvű oktatás elméleti és gyakorlati megvalósításának feltételeit; és végül: fenn kell tartani az oktatás nyelvének szabad megválasztásához fűződő jogot.
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a miniszter bevezetőjében elhangzottakra reagálva elmondta: a helyi magyarságban nem szabad ellenséget keresni, mivel maga a közösség az, amely a leginkább ragaszkodik szülőföldjéhez, Kárpátaljához. A politikus visszautasította azokat a „meséket”, amelyeket a központi média terjeszt, mondván az itteni magyarok nem akarnak beilleszkedni az ukrajnai társadalomba. Természetesen nem mindenki tudja/tudta megfelelő szinten elsajátítani az államnyelvet, azonban a mindennapi élethez szükséges tudással nagyon sokan rendelkeznek. A hivatalos változat szerint az oktatási törvény elfogadása elsősorban a kisebbségek érdekét szolgálják, hiszen csak így tudnak megfelelő karriert építeni. De hol van erre lehetőség, amikor az állam lassan, de biztosan teljesen költségtérítésessé teszi a felsőoktatást, s olcsóbb lesz egy ungvári ukrán diáknak Eperjesen tanulnia, mint szülővárosában? Mint Zubánics László kifejtette, az Ukrajnában élő nemzeti közösségek (köztük a magyaré is) legnagyobb problémája a fiatalok elvándorlása. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézete az a „gát”, amely még visszafogja és szülőföldjén tartja a fiatalokat. Amennyiben ezekben az intézményekben megszűnik a magyar nyelvű oktatás (ami a törvény szerint be fog következni), ezek a fiatalok végérvényesen elvesznek az ország és a közösség számára.
Pavlo Klimkin kárpátaljai munkalátogatásának második helyszíne Ungvár volt, ahol a megyei tanács üléstermében találkozott a megyei, illetve a járási állami közigazgatások vezetőivel, a különböző szintű tanácsok képviselőivel, a nemzeti kisebbségek érdekvédelmi szervezeteinek vezetőivel, iskolaigazgatókkal és polgármesterekkel.
A magyar közösség álláspontját az oktatási törvény nyelvi cikkelyével kapcsoaltban Barta József, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese ismertette:
– Tudjuk, hogy a magyar nemzeti kisebbség ukrán nyelvtudása nem éri el a kívánt szintet. Ez a helyzet minket is aggodalommal tölt el, hiszen a fiatalok így nem képesek a szülőföldjükön érvényesülni, karriert építeni. Az anyanyelven történő oktatáshoz való jog megvonása viszont elfogadhatatlan a számunkra. Egy európai értékrendhez igazodni kívánó, magát demokratikus jogállamnak deklaráló ország nem szűkítheti a meglévő jogokat, különösen egy olyan érzékeny területen, mint a kisebbségpolitika.
Zubánics László, az UMDSZ elnöke a találkozó végén elmondta, hogy a médiában megjelent tudósítások miatt szkeptikus a külügyminiszterrel való találkozó eredményeit illetően, mert a sajtó úgy tálalta az eseményt, hogy párbeszédre készülnek.
– Viszont a párbeszéd az két félnek a beszélgetése. Ez a beregszászi találkozások során meg is történt, itt Ungváron viszont egy közel 100 fős közönség gyűlt össze és azt tapasztalhattuk, hogy az emberek erősen visszafogottak, – szögezte le a politikus. – Arra hegyeződtek ki a felszólalások, hogy biztosítani kell a szülők választási jogát a gyermekeik jövőjét illetően: milyen iskolába járattatják, milyen nyelven taníttatják, és azokat a törvényeket, amelyek ezt szabályozzák, többek között az oktatási törvény 7. cikkelyét, megfontolás tárgyává kell tenni.
A látogatás valószínűleg a Velencei Bizottság döntését előzte meg, mert nyilvánosságra kerültek már szövegváltozatok, ezekből az látszik, hogy mindenkinek megfelelő és mindenki által különbözőképp magyarázható döntés fog születni.
– Az ukrán politikum valószínűleg szeretné ezt a saját belátása szerint magyarázni. A mai találkozó is erről szól, megkérdezték a közösség véleményét, erről valamilyen feljegyzés fog születni, de az, hogy mindez hogyan fog megvalósulni, mindenképp a kormány felelőssége, – mondta Zubánics László és kiemelte, hogy nekünk állampolgárként egyedüli lehetőségünk ragaszkodni a törvény betűjéhez és valamennyi fórumon betarttatni jogainkat. A Reformáció 500 évfordulójának példáján kiemelte:
– Itt állunk, mert másképp nem tehetünk, más lehetőségünk nincs. Következetesen kitartunk az álláspontunk mellett: igen, az államnyelvet mindenkinek el kell sajátítani, de ez nem mehet az anyanyelven való tanulás rovására! – zárta gondolatait Zubánics László.
Pavlo Klimkin látogatása zárásaként sajtótájékoztatót tartott, amelyen röviden összegezte a nap során szerzett tapasztalatatait és válaszolt az újságírók kérdéseire.
A találkozók fő témái az oktatási törvény 7. cikkelye, annak megvalósítása és esetleges módosítása, új határátkelők nyitásának és a meglévők korszerűsítésének szükségessége, valamint a határmenti együttműködés voltak.
– Nagyszerű, amikor nem egyszerűen érteni kezded a helyzetet, de az elfogadásról hallasz, – kezdte a miniszter. – Megértettem, az oktatási törvényt meg lehet valósítani annak ellenére, hogy sok mítosz övezi.
Hazugságnak nevezte azt, hogy a jövőben a nemzeti kisebbségek nem tanulhatnak saját anyanyelvükön.
– Ez nem felel meg a valóságnak, – mondta. – Tanulhatják a biológiát románul, vagy a fizikát magyarul. Ezt a jogot senki sem veszi el a nemzetiségektől. De van két nagyon fontos dolog. Az egyik az ukrán nyelv ismerete. Ez nagyon fontos a közösségek számára is. Ki kell dolgozni a törvény megvalósításának tervét, ez az oktatási minisztérium feladata. A közösséggel folytatott párbeszéd alapján kell ezt elvégezni, mert a közösség tudja leginkább, mire van szükségük, mely tantárgyakat, hányadik osztálytól érdemes ukránul tanítani. El kell gondolkodni azon is, mit kell tenni, hogy ne teherként éljék meg a tanulók az ukrán nyelv tanulását, – hangsúlyozta a külügyminiszter és elmondta, sok gyakorlati kérdés vár megoldásra, a nemzetiségek nyelvén történő oktatás megmarad, de egyes tantárgyakat ukránul fognak tanítani.
– Ez a mi törvényünk és a mi jövőnk, – emelte ki Pavlo Klimkin. – Magyarország számára mindig fontos a határon túli magyarok érdekvédelme. De mi nem Magyarország számára akarunk valamit tenni, hanem a saját állampolgáraink érdekében. A magyar közösségek Ukrajna fontos és értékes részei, – mondta és megengedhetetlennek nevezte, hogy Ukrajna értékes polgárokat veszít azáltal, hogy nem teremtették meg az államnyelv elsajátításhoz szükséges feltételeket. – Úgy vélem, a mi hibánk, hogy ezt nem tettük meg mostanáig,– zárta gondolatait a politikus.
Véleménye szerint nem konfrontáció az, ami Magyarország és Ukrajna között van a törvény miatt. A Velencei Bizottság döntése előtt vagy után tárgyalni fognak. Logisztikai szempontból nem valószínű, hogy Kárpátalján találkoznak, mert mint mondotta:
– Péternek (Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter – szerk. megjegyzése) könnyű, gépkocsiba ül és pár óra múlva itt van, nekem viszont 2 napra van szükségem, – mondta Pavlo Klimkin.
Sok a manipuláció, túl van politizálva a nyelvi kérdés. Abból a szemszögből kell vizsgálni a problémát, hogyan fogják meghonosítani a törvényt.
A határátkelők rendezését illetően elmondta: a döntés nem a külügyminisztérium hatáskörébe tartozik, de feltétlenül szükség van új határátkelők építése, de ha nem fogjuk teljesíteni mindazt, amit vállalunk, nem használjuk fel a pénzösszegeket, az nem vet jó fényt Ukrajnára.
Az, amit az Asztély-Beregsurány átkelőn fogadott, szörnyűség, – hangsúlyozta, – magyar oldalon rendezett infrastruktúra várja az utazókat, nálunk pedig áldatlan állapotok uralkodnak.
Az ukrán-szlovák határon feltorlódott kamionsorokat látva leszögezte, hogy vannak problémák. A beregszászi járásban lévő, nem megfelelően ellenőrzött ún. magánhatár kérdését is felvetette.
– Nem gondolom, hogy az magánkézben van, de az ukrán határőröknek korszerű eszközökre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően biztosítani tudják az országhatár védelmét. Hogy a régióról ne az a vélemény alakuljon ki, hogy a helyiek egyik fő jövedelemforrása a csempészet. A határnak európainak és nyitottnak kell lennie, de megbízhatónak és a csempészet nem a jövőbe, hanem a múltba vezető út, – összegezte a külügyminiszter.
