A mártíromságot szenvedett Esterházy János életéről tartott előadást a Munkácsy Mihály Magyar Házban Molnár Imre történész, számos könyv szerzője, a jeles felvidéki magyar politikus és közéleti ember életrajzának elhivatott kutatója. Az egybegyűlteket köszöntve Petrusevics Nikoletta kulturális menedzser azt hangsúlyozta, hogy Molnár Imre kutatásainak köszönhetően ma már sokkal tisztábban láthatjuk azt az utat, amelyet Esterházy János – hitét, emberségét és a közösségért vállalt szolgálatát megőrizve – következetesen végig járt. Az előadás során nemcsak kevésbé ismert történelmi tényekről szerezhettünk tudomást, hanem egy olyan életpálya gazdagságába is bepillantást nyerhetünk, amely a mai napig erőt, hitet és iránymutatást adhat mindnyájunk számára.
Megnyitó beszédében Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója a Kárpátalajai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) elnöke arról a gazdag, termékeny és küzdelmes életútról beszélt, amely meghatározta a kiváló felvidéki politikus sorsát. Valamennyiünket büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy a KMNE megkapta a róla elnevezett díjat, és hogy Beregszászon emléktáblát avathatunk tiszteletére, mondta Tarpai József.
Számos olyan mozzanat van, amelyben Esterházy János emberi nagysága tetten érhető – kezdte előadását Molnár Imre. – Ezek közül egyet mindenképpen kiemelnék, mégpedig azt, hogy amikor 1938-ban a Felvidék jelentős része visszatért az anyaországhoz, ő a magyarországi parlamentben felkínált képviselői szék helyett a szórványban élő, továbbra is Szlovákiában maradt nemzettársaival vállalt sorsközösséget. Nemzeti értékek és öntudat, valamint a Krisztusi útmutatáshoz való ragaszkodás – ez lett életének legfőbb zsinórmértéke. Akkor és sorsának későbbi szakaszaiban is a Megváltó útját követte: ahogy Krisztus urunk felvállalta, végigment a keresztúton, és elszenvedte a szembejövő megpróbáltatásokat, fogalmazott az előadó.
Molnár Imre beszámolt Esterházy János kárpátaljai útjáról, amelynek valamennyi állomásán – Munkácson, Beregszászon, Nagyszőlősön – milyen szívélyes fogadtatásban részesült. Megtudtuk, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a gulágon töltött évek során. S arról is hallhattunk, hogy immár az egyik csehszlovákiai börtön életfogytiglanra elítélt rabjaként milyen kitörő örömmel fogadta az 1956-os magyar szabadságharc hírét.
A jelenlevők megtekinthették az Apám, Esterházy János c. dokumentumfilmet, amelyben Aliz lánya beszél a családjáról, a gyermekkoráról, a korán elkezdődött hányatott életükről, s arról, hogy édesanyja bizony nem tudta elviselni a sok-sok megpróbáltatást, s végül elmegyógyintézetbe került.
Esterházy élete, nemzetéhez való ragaszkodása ma is példamutató, hangsúlyozta az előadó. A szenvedések során megváltozott, megnemesült e kiemelkedő államférfi lelke, s csak szeretteinek és a felvidéki magyarok sorsának alakulása foglalkoztatta. Mindig ez adott erőt számára a próbatételek elviseléséhez. Nagysága számunkra is példaértékű.
Beregszászban vasárnap a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház falán avattak emléktáblát Esterházy János tiszteletére.
