Mára már egyáltalán nem feltűnő, sőt, lassan megszokott, hogy kárpátaljaiak, közöttük művészek a határ túloldalán élnek, ott alkotnak. Kovács Éva beregszászi festőművész is Magyarországon él egy ideje, a határhoz közel, Kisvárdán telepedett le, ahol folytatja művészeti munkásságát. A minap a kisvárdai Kárpátalja Házban nyitották meg Éva önálló tárlatát, melyen sok földije is részt vett.
Hegedűs Csilla
A festőművészt Bodrog László, a Kárpátalja Ház vezetője méltatta, röviden bemutatta eddigi munkásságát.
Mint mondta, Évának egészen fiatal korától természetes közegévé vált az alkotás világa. Édesapja festőművész volt, így a művészet nem csupán érdeklődésként, hanem élő tapasztalatként volt jelen a mindennapjaiban. Ez a korai élmény máig meghatározza képeinek érzékenységét és természetességét.
– Bár tanulmányait más irányban folytatta, és vezető könyvelő-közgazdászként dolgozott, a művészet soha nem szorult háttérbe az életében. Festészeti tanulmányait Veres Péter festőművész, valamint Garanyi József, Pro Urbe díjjal kitüntetett festőművész irányításával végezte, akik jelentős szakmai alapot és szemléletet adtak számára. 1994-ben alapító tagja volt a Beregszászi járás ipar- és képzőművészeit összefogó Bereg Alkotó Egyesületnek. 1998 óta tagja a magyarországi Honvéd Kulturális Egyesületnek, 2013-tól pedig az ArtTisza Művészeti Egyesületnek is, aktív résztvevője a művészeti közéletnek. Festészetének középpontjában a természetközeliség áll.
Legkedvesebb témái a csendéletek, tájképek és városképek. Ezekben a motívumokban nemcsak a látvány, hanem a hangulat, az emberi jelenlét finom lenyomata is megjelenik. Munkáiban sokféle technikával dolgozik: olajjal, akrillal, akvarellel, gouache-sal, pasztellkrétával és grafikával egyaránt.
Rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi alkotótáboroknak és művésztelepeknek Beregszásztól Szolnokon, Neszmélyen és a Balaton térségén át egészen Maassluisig, Hollandiában.
Alkotásait az elmúlt években számos városban láthatta a közönség kollektív és önálló kiállításokon, többek között Beregszászon, Ungváron, Budapesten, Pécsen, Székesfehérváron, Debrecenben, Mátészalkán, Kisvárdán, valamint külföldön is. Művészi munkája mellett kiemelt szerepet játszik életében az oktatás. Éveken át vezetett rajzszakkört a Beregszászi Városi Művelődési Házban, tanítványai rendszeresen értek el kiváló eredményeket rangos rajzversenyeken. Jelenleg is tart magánórákat 6-18 éves fiatalok számára, továbbadva mindazt a tudást és szemléletet, amely számára is meghatározó – fejtette ki köszöntőjében Bodrog László.
Kovács Éva vendégeihez szólva kiemelte, amit látunk, az soha nem pusztán az, ami előttünk van. A látvány emlékké, érzéssé, belső képpé alakul, mielőtt igazán tudatosulna bennünk.
– Az itt kiállított festmények ilyen lenyomatok: annak a finom pillanatnak a nyomai, amikor a külső valóság találkozik a belső figyelemmel. Amikor egy szín, egy forma vagy egy mozdulat már nem azt jelenti, ami volt, hanem azt, amit kiváltott. A valóságot szeretem festeni, de nem úgy, ahogy van, hanem úgy, ahogy hat ránk. Ebben a sokszor zaklatott világban nyugalmat, harmóniát és a természet szépségét keresem, színeken keresztül. Hiszem Goethe gondolatát, hogy mindig önmagunkat tükrözzük vissza abban, amit létrehozunk. Azt szeretném, ha az általam megörökített pillanatok a festményeimen segítenének egy kicsit megállni, elcsendesedni és, ahogy Wass Albert írja, emlékeztetnének arra, hogy az érzések és a hangulatok színezik igazán az életünket – fogalmazott a festőművész.
A kiállítás egyértelműen lehetőséget ad arra, hogy közelebbről is megismerjük a következetes, elhivatott alkotói világot. A képek nemcsak látványt, hanem élményt, csendet és gondolatokat is adtak a nézőknek. A tárlat egyeztetés után márciusig tekinthető meg.
