Vidám muzsikaszó, tánclépések dobbanása, kereplők zaja és a frissen sült fánk illata töltötte be február 11-én a Nagyberegi Tájház udvarát és termeit. A Pro Cultura Subcarpathica szervezésében megvalósult farsangi programmal kezdetét vette a tájház idei tavaszi évada. Az esemény azonban jóval több volt egyszerű rendezvénynél: ismét bizonyítást nyert, hogy a Nagyberegi Tájház valódi, élő közösségi tér, ahol a hagyomány nem vitrinek mögött őrzött emlék, hanem megélhető tapasztalat.
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak egykor a földműves emberek életében a télbúcsúztatás, az alakoskodás, a zajkeltés, a mulatozás és nem utolsósorban a párválasztás ideje volt. E sokszínű hagyománykör elemei elevenedtek meg a program során, mégpedig úgy, hogy a XXI. század gyermekei nem csupán szemlélői, hanem aktív részesei lehettek az élménynek.
Az évadnyitó hangulatát a Sodró népzenei együttes élő muzsikája alapozta meg. A lendületes dallamokra a Rezeda Folkműhely kis növendékei ropták a táncot Orosz Péter és Orosz Enikő vezetésével. A közös éneklés, taps és mozgás igazi táncházi légkört teremtett, ahol a tanulás és a felszabadult öröm természetes egységet alkotott.
A zenés programot követően a gyerekek birtokba vették a tájház különböző tereit. A kamrában zajkeltő eszközök, sípok, csörgők készültek, s a gyerekek kipróbálhatták a kereplőt is – azt az eszközt, amely hajdanán a tél elűzésének egyik jelképes kelléke volt. A nagy foglalkoztatóban farsangi maszkok és álarcok születtek: papírra festett vidám arcokra csuhéból készült szakáll, kukoricaszemből fog, természetes anyagokból formált dísz került. Az alkotás során nemcsak a kreativitás bontakozott ki, hanem a hagyományos paraszti világ anyaghasználata is közelebb került a fiatalokhoz. Gál Adél, a tájház programfelelőse fontosnak tartja, hogy a gyerekek minél több oldalról ismerkedhessenek meg a farsangi szokásokkal: a zajkeltéstől a kézművességen át a táncig.
A program végén természetesen nem maradhatott el a farsang elmaradhatatlan finomsága, a farsangi szalagos fánk sem: azokat a konyhában Olasz Piroska, a tájház gazdaasszonya készítette a fiatalok bevonásával. A lekvárral töltött, porcukorral meghintett frissen sült fánk közös elfogyasztása méltó lezárása volt a tartalmas délutánnak.
A Nagyberegi Tájház évadnyitója ismét rámutatott arra, hogy az intézmény nem pusztán kiállítótér, hanem élő tájház: olyan közösségi helyszín, ahol a múlt értékei a jelenben kelnek életre. Itt a gyerekek nemcsak hallanak a népszokásokról, hanem saját kezűleg készítik el eszközeiket, megtanulják a tánclépéseket, együtt muzsikálnak és együtt ünnepelnek. A hagyomány így nem távoli, poros emlék, hanem személyes élmény, amely élő kapcsolatot teremt generációk között.
A Pro Cultura Subcarpathica rendezvényét a Csoóri Sándor Program támogatta, szakmai partnere a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja volt. A tájház ezzel megnyitotta tavaszi programsorozatát. Az elkövetkező hetekben jeles napokhoz és ünnepekhez kapcsolódó foglalkozásokkal, közösségi alkalmak sorával várják mindazokat, akik nem csupán megőrizni, hanem megélni is szeretnék hagyományainkat.
Kósa Eszter
