Mesék felnőtteknek.
– Fiam, ha fellépési helyzetbe keveredsz, három dolgot megfontolj, mert aki másokhoz szól, az a mások idejével is játszik. Állj magasra, hogy lássanak, nyisd ki a torkod, hogy halljanak és légy rövid, hogy szeressenek – kezdte humoros, és olykor elgondolkodtató előadását Berecz András a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjában.
Hegedűs Csilla
Nos, a Kossuth-, Príma- és Magyar Örökség-díjas mesemondó, folklórkutató és népdalénekes bár magasra nem állt, a torkát viszont kinyitotta, és meg is szerettette magát, hiszen a másfél óra alatt számtalanszor lopott nevetésből fakadó könnyeket a jelenlévők szemébe. Mint mondta, a legnehezebb az utóbbit betartani, hiszen a mai világ üres fecsegéssel van megfertőzve.
– A mese, mint műfaj egyik legnagyobb erénye, hogy a hős megannyi akadályon át, lehetetlenségeken keresztül mindig győz.
Ez az egyetlen olyan műfaj, amiben a szomorú embernek megemelik a fejét, vigaszt és bátorítást ad.
Olyan meséről nem is tudok, ahol ne a jó győzedelmeskedne. Talán ezért is találta ki az emberiség éjszakákon át a meséket, hogy vigaszt és erőt adjon az arra rászorulóknak – hangsúlyozta a mesemondó.
Berecz András gyermekeknek sosem mesél, felnőttmeséket tud, és azokat nem is akárhogyan adja elő. – Az én felnőtt meséimnek nyelvi érdekességei vannak, amit érteni kell, és mindenképpen húsz éven felülieknek való, ugyanis nagyon sokszor a szerelmi magasiskolákról is szó esik, és azokat, mint ahogy említettem, érteni kell. De nagyon sok függ a közönségtől is. A szóra éhes és szomjas embereknek nehezek az álmaik, olyanok ők, akik ki vannak éhezve a szépre és a jóra, mert kiszolgáltatottságban élnek, ezért többet meghallanak egy beszédből. A nagyon boldog és elégedett, gazdag, „megérkezett” emberek ezzel ellentétben olykor süketek… Úgy hiszem, a világ legszegényebb emberei, akik nem tudnak másra figyelni.
Negyven éve mesélek az érdeklődőknek, és már szinte ránézésre tudom, hogy milyen az ember belül, hogy akarja-e hallani a szépet, a jót.
Megmondom őszintén, ekkora jó kedvvel, ilyen hálásan, ragyogó derűvel kevés helyen fogadnak. Ezen a találkozón én is feltöltődtem, és biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni az itt töltött órákat. Nagyon örülök, hogy hosszú idő után ismét Kárpátaljára jöhettem. Jönnék én sokkal sűrűbben, ha hallanám a hívó szót. A közeljövőben szívesen mennék például a régi helyszínekre is, Salánkra, Viskre, Husztra, Mezőváriba, és még sokáig sorolhatnám. Remélem, mihamarabb újra ide érkezhetek tréfás meséimmel, és örömkönnyeket csalhatok a most nehéz körülmények között élő kárpátaljai magyarok szemébe – fogalmazott Berecz András, aki összefogásra, kitartásra biztatta a Kárpátok alatt élőket.
Rajta, és a megjelenteken is látszott az elégedettség, Dobsa Németh Beáta háziasszony is elégedett volt a felejthetetlen esttel.
– A Mathias Corvinus Collegium életében nincsen nyári szünet, mégis nagy erőkkel készültünk, hogy egy erős indítással kezdjük meg az idei tanévet. A mesevilág nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is elragadja, ezért arra gondoltunk, hogy egy vidám, jó hangulatú előadással kedveskedünk a közönségnek. Így esett a választásunk nemzetünk egyik legkiválóbb mesélőjére, Berecz Andrásra, akinek egy feledhetetlen estét köszönhetünk. Központunk díszterme nemcsak élettel, derűvel és jókedvvel telt meg, hanem azzal a reménnyel is, hogy a 2024-2025-ös tanévet ugyanilyen vidáman és pozitívan tudjuk folytatni – jegyezte meg Dobsa Németh Beáta képviselet-vezető.
