Harminc éves az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás

A Rákóczi-főiskola három évtized alatt kiemelkedő szellemi műhellyé vált

Kereken harminc évvel ezelőtt, 1993. október 18-án született meg az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás létrehozására tett első törekvés, amelynek eredményeként ma is sikeresen végzi munkáját a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás megalakulásának 30. évfordulója alkalmából a Rákóczi-főiskola, és az égisze alatt működő Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont emlékkonferenciát szervezett.

Hegedűs Csilla

– Három évtizeddel ezelőtt a kárpátaljai magyar szervezetek összefogtak, hogy létrehozzanak egy alapítványt, amelynek célja egy önálló magyar nyelvű felsőoktatás megteremtése volt – elevenítette fel a kezdeteket dr. Csernicskó István, az intézmény rektora. – Ennek eredményeként 1994-ben megnyitotta kapuit Beregszászban az akkor még nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett speciális képzése: négy szakon 42 diákkal vette kezdetét az oktatás hétvégenként. Nagyon fontos, és örömteli, hogy ma itt vagyunk, együtt emlékezünk, és az, hogy van mire és van kivel emlékezni, nosztalgiázni.

Küzdelmes évek vannak mögöttünk, de főiskolánk végül igazi szellemi műhellyé vált.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett ebben, aki segített abban, hogy ma itt lehetünk, és jubileumi évet ünnepelhetünk – hangsúlyozta a főiskola rektora.

Gyebnár István, a beregszászi konzulátus ideiglenes ügyvivője mind a beregszászi, mind az ungvári külképviseletek nevében szólt az ünneplőkhöz. Örömmel konstatálta, hogy a Rákóczi-főiskola alapítói elérték céljukat, hiszen azok a pedagógusok, akik ebben az intézményben szerezték diplomájukat, elismert, sikeres szakemberek lettek.

– A főiskola vezetése a kezdetektől fogva tudatosan és fokozatosan bekapcsolta az intézményt az anyaországi tudományos életbe. Ezzel az iskola megteremtette azokat az alapokat és lehetőségeket, amelyek segítségével az itt tanuló kárpátaljai fiatalok tovább képezhetik magukat az anyaországban, résztvevői lehetnek a magyar tudományos életnek

– fogalmazott a diplomata.

Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármesterének köszöntő szavait Babják Edit, a Beregszászi Városi Oktatási és Művelődési Osztály vezetője tolmácsolta.

A városvezető egyebek mellett azt írta:

„a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás bástyája minden nehézség ellenére egyre erősebb lett, védelmezőinek kitartása pedig mindennél szilárdabb.”

Babják Zoltán minden pedagógusnak gratulált a főiskolán zajló magas szintű oktatásért, hiszen az itt végzett diákok zöme olyan polgár lett, akik az élet minden területén kiemelkedőt alkottak: akár politikusként, művészként, pedagógusként járulnak hozzá a város jó hírének öregbítéséhez.

A köszöntések után a harminc évvel ezelőtt induló oktatásról, a kezdetekről és folytatásról pódiumbeszélgetés keretében kérdezte a meghívott vendégeket id. Debreceni Mihály, a TV21 Ungvár szerkesztő-riportere. Az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás létrehozására tett első törekvésekről, a kezdetekről Orosz Ildikó, a főiskola elnöke, illetve a pódiumbeszélgetéshez videóhívásban csatlakozó Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke beszélt.

Az önálló magyar felsőoktatás elindításának és működésének sikereiről és buktatóiról dr. Tóth Mihály alkotmányjogász, Ukrajna elnökének egykori Beregszászi járási megbízottja, illetve Szabó Tibor, Martonvásár polgármestere, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori elnöke beszélt.

A speciális képzés folyamatának oktatói szemszögéből Vinnai Győző országgyűlési képviselő, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a speciális képzés egykori oktatója, és Vass Ilona, a főiskola egykori rektorhelyettese, a speciális képzés első koordinátora elevenítette fel a harminc évvel ezelőtti történéseket, tapasztalatokat. Az intézmény első végzősei közül Fodor Gyula rektorhelyettes, illetve Bocskor Andrea Európa Parlamenti képviselő (videóhívásban) osztotta meg emlékeit a jelenlévőkkel.

Végül, de nem utolsó sorban Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori főosztályvezetője, korábbi beregszászi főkonzul, valamint dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó a beregszászi speciális képzéshez kapcsolódó személyes élményeit mesélte el.

 – Azt mondják, aki iskolát alapít, az bízik a jövőben, de az, aki főiskolát, annak megvan a hite is abban, hogy annak a közösségnek, amely közösséget szolgálja, van jövője

– kezdte köszöntőjét dr. Szili Katalin, aki parlamenti alelnökként, később pedig parlamenti elnökként került közelebbi kapcsolatba a főiskolával. – Hiszek abban, hogy egy közösség nem létezhet értelmiség nélkül, és az misszió, amit a főiskola feltálalt, ma is sikeres, hiszen kettős nyomás alatt él ma a kárpátaljai magyarság. Egyrészt a háború árnyékában, másrészt a kijevi kormányzat nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos jogszűkítő intézkedéseinek nyomása alatt. Nem egyszerű tehát itt az élet, ezért köszönetemet szeretném kifejezni az itthon maradtaknak, hogy ezt a „kalandot” választották, választják. És Orosz Ildikónak is jár a köszönet azért az állhatatosságért, amilyen állhatatossággal volt motorja mindvégig a főiskolának – hangsúlyozta dr. Szili Katalin. – Hiszek abban, hogy amikor az utódok itt ülnek az 50-ik jubileumon, amikor félszáz éves lesz a főiskola, akkor már egyetemként üdvözölhetik, és olyan jeles közössége is lesz, amelyik mindenben a segítségükre lesz. Soha nem veszíthetjük el a reményt, sem egymásban, sem abban, hogy ez a nemzet, a magyar szó létezni fog évtizedek, évszázadok múltán is – zárta szavait a politikus.

Orosz Ildikó és Csernicskó István a pódiumbeszélgetés résztvevőinek és a speciális képzés egykori oktatóinak köszönőlevelet nyújtott át. A jubileumi emlékkonferencia a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatóinak előadásával zárult.