Hogyan tovább Felső-Tisza-vidéki magyar szórványoktatás?

A 2020. január 16-án elfogadott általános középfokú oktatásról szóló törvény végérvényesen szabályozta az anyanyelvi oktatás helyzetét. Eszerint 2023-tól az általános és középiskolák felső tagozataiban csökkenő százalékban engedélyezi a különféle tantárgyak anyanyelven való oktatását. Különösen érzékenyen érinti ez a rendelkezés a Felső-Tisza-vidéki szórványoktatást, ahol az elmúlt negyed évszázad során sikerült megállítani az asszimilációt, s a vegyes családok esetében biztosítani a magyar nyelv színvonalas elsajátítását. Jelenleg a Felső-Tisza-vidéken Visken, Aknaszlatinán és Técsőn lehet magyar nyelven középfokú képzésben részesülni. Técsőn a Hollósy Simon Középiskola mellett a Técsői Magyar Tannyelvű Bentlakásos Líceumban. Az alábbiakban Ambrus Pál, az UMDSZ Felső-Tisza-vidéki szervezetének elnöke, a Técsői Magyarok Oktatásának és Kultúrájának Fejlesztéséért Jótékonysági Alapítvány elnöke azt vázolja, hogy az elfogadott törvényi szabályozás ismeretében hogyan látja a líceum, illetve a szórványoktatás helyzetét.

A Técsői Magyar Tannyelvű Bentlakásos Líceum azzal a céllal jött létre, hogy lehetőséget adjon a szórványban működő vasárnapi, illetve elemi és általános magyar tannyelvű oktatási intézmények diákjai számára, hogy magyar nyelven tegyék le az érettségi vizsgákat.

Az ingatlanunk 1993–2000 között épült az Illyés Alapítvány támogatásából. Az építkezés elkezdése előtt, biztosítván azt, hogy az épület ne kerüljön állami tulajdonba, felkértük a técsői református közösséget, vállalja a felépítendő épület tulajdonjogát. Ez meg is történt, ezért alkalmanként tanintézményünket, mint református líceumot is szokták emlegetni.

Az oktatás megindulása előtt több alkalommal is azzal fordultunk a református egyházkerület vezetőségéhez, hogy a többi líceumhoz (nagydobronyi, nagyberegi, tivadarfalvai) hasonlóan a mi tanintézményünk is kerüljön egyházi gondnokság alá, azonban megkereséseinkre hivatalos választ nem kaptunk. Ekkor született meg a döntés, hogy az épületet ingyenes használatba átadjuk a járási oktatási osztálynak, azzal a feltétellel, hogy az adott épületben csak magyar tannyelvű oktatási intézmény üzemelhet. Amennyiben ez a feltétel valamilyen okból kifolyólag megszűnik, az egyház visszaveszi tulajdonát.

A járási tanügy persze mindent elkövetett azért, hogy kivonja magát líceumunk fenntartásának terhei alól. Az egyik legutolsó kifogása az volt, hogy mivel az előző évi költségvetésbe ezek a kiadások nem kerültek be, ezért nem tudnak finanszírozni minket az induló tanév első felében. A tanári értekezletünkön azt a döntést hoztuk, hogy a tanári kar vállalja az első félév fenntartási költségeit és erre az időre nem kér fizetést, sőt, a kollégiumi ellátást is fedezi. Ezzel elhárultak az akadályok, és elkezdődhetett az oktatás.

1997-ben látva azt, hogy a líceum fenntartásával érdemben senki sem akar foglalkozni, létrehoztuk a Técsői Magyarok Oktatásának és Kultúrájának Fejlesztéséért Jótékonysági Alapítványt. Ez a testület segíti mind a mai napig a líceum működését. Az alapítványnak és a magyarországi pályázati lehetőségeknek köszönhetően tudjuk fedezni azon kiadásokat, amelyeket az ukrán állam nem finanszíroz. Három évvel ezelőtt az UMDSZ ajánlására a Técsői Magyar Tannyelvű Bentlakásos Líceum is megkapta a nemzeti jelentőségű intézményi státust, ami forrásaink gyarapodásával járt.

Az ukrán parlament által 2017-ben elfogadott oktatási törvénynek megfelelően 2023-tól az állam csak az óvodákban és az elemi osztályokban engedélyezi teljes körűen a magyar nyelvű oktatást. A felső tagozatokon csökkenő százalékban lehet csak magyar nyelven oktatni, ami a vegyes családokból származó gyerekek számára éppen az intézményválasztást kérdőjelezi meg. A jelen helyzetben két megoldásban lehet (kell?) gondolkodnunk, mindkettő esetén a messze ható következményekkel együtt:

1. A líceum bázisán alapítványunk létrehozná a Felső-Tisza-Vidéki Magyar Tannyelvű Oktatási Központot, amely „tartalmazná” az óvodát, az iskolát és a bentlakásos líceumot. Ez magán oktatási intézményként mentesülhetne a törvény hatálya alól – azaz megmaradna a teljes körű magyar nyelvű oktatás. Ehhez az szükséges, hogy a magyar állam a Kárpátalján működő egyházi líceumok mintájára felvállalná a fenntartói feladatokat.

2. Az óvoda és az iskola alsós tagozatát egyesítve a városi önkormányzat (Técsői Kistérség) fenntartásában létrehoznánk a Técsői Magyarok Oktatásának és Kultúrájának Fejlesztéséért Alapítvány által alapított magánoktatási intézményt. Természetesen ez utóbbi működéséhez szükséges lenne a magyar állam fenntartói segítsége.

2018-ban a Técsői Járási Tanács üléstermében a Kárpátaljai Megyei Tanács Oktatási Bizottsága szervezésében az érintett felek részvételével kiszállásos tanácskozásra került sor, ahol a két fenti elképzelés mellett elhangzott egy harmadik is, ami mára már kiesett a lehetőségek közül. Az érintettek mindkét változatot jóváhagyták, és egyhangúlag megszavazták, azonban arról, hogy bármelyik megvalósítása terén elmozdulás történt volna, nincs tudomásom.

Javaslatainkkal megkerestük az illetékes nemzetpolitikai államtitkárságot is, ahol nem zárkóznak el a kérésünktől, tárgyalásokat helyeztek kilátásba, amelybe bevonják az intézmények és az ingatlanok tulajdonosait/fenntartóit. A koronavírus azonban közbeszólt és most minden függőben van. Reméljük, hogy a karantén lecsengésével a kérdésünk újra napirendre kerül!

Forrás: https://kiszo.net/2020/05/13/hogyan-tovabb-felso-tisza-videki-magyar-szorvanyoktatas/

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *