Húsvétváró a Nagyberegi Tájházban

A Pro Cultura Subcarpathica ünnepi tematikus foglalkozást szervezett a Nagyberegi Tájházban. A március 20-i rendezvényen a húsvéti locsolkodás szokása és az ünnepi előkészületek mozzanatai elevenedtek meg.

A húsvét kiemelten fontos ünnep a tájház alkalmai között. Erre építve évről évre szerveznek foglalkozást. A szervezők fontosnak tartják, hogy a legfiatalabbak is megismerjék az egykori szokásokat, hagyományos elemeket, melyek betöltötték az ünnepet.

Az ünnepkör gazdag hagyományvilágából válogattunk, amikor a foglalkozást terveztük – mondta el Gál Adél, programfelelős. – Szervezetünk fontosnak tartja, hogy a húsvét megelevenedjen a tájház falai között. Ez egyrészt a hímesek elkészítésében mutatkozott meg, másrészt a locsolkodásban, mely a magyar népéletben a húsvéthétfőhöz köthető szokás. Ide tartozott még a vidékre jellemző hagyományos húsvéti étel készítése is.

Mivel gazdag anyagból válogathatunk, ezért elsősorban a mi vidékünkre jellemző tojásdíszítési technikákat tanítunk meg a gyerekeknek. Ezúttal salánki viaszos, beregi karcolt és berzselt hímestojások készültek – tette hozzá Gál Adél.

Az ünnepi foglalkozásra beregszászi iskolások érkeztek. A szervezők elsőként a húsvéti hagyományokról, szokásokról beszélgettek a gyerekekkel. Az iskolások is elmondták, hogy otthon hogyan készülnek az ünnepre, valamint a fiúk beszámoltak arról, hogyan járnak locsolkodni, milyen hímeseket gyűjtenek kosaraikba. A beszélgetést egy rövid eligazítás követte, miután az egész osztály a kert felé vette az irányt. Elhangzott ugyanis, hogy a tojásokat növényekkel díszítik, ezért kosarakkal indultak leveleket gyűjteni a fiatalok.

Visszatérve a tájházba, a csoport egy része a konyhában segédkezett, ahol Olasz Piroska nénivel sárgatúrót készítettek. Egyesek még noteszt is hoztak magukkal és a spór mellett bőszen jegyzetelték a sárgatúró készítésének folyamatát, valamint az összetevőket.

A foglalkoztató teremben készültek a hagyományos hímesek. A gyerekek a nagy asztal körül a kertben szedett leveleket simították a tojásra, kötözték be azokat, majd hagymahéjas vízben főzték meg Kepics Andrea vezetésével. Egyesek a viasz mellé gyűltek, hogy kipróbálhassák a kiccét (írókát) és a viasszal való munkát. Több kevesebb sikerrel születtek meg a virágot ábrázoló hímesek. A tojásokat a végén aranyporral dörzsölték be, hogy a minta szép, látható legyen. Akinek nem jutott hely a viaszos tálka mellett, azok beregi mintákat karcolhattak a már előre elkészített, hagymahéjban megfőzött tojásokra.

A csoport komoly előkészülettel érkezett a tájházba. A fiúk előzőleg locsolóverseket tanultak, a lányok ünnepi ruhát öltöttek. A hímesek és a sárgatúró elkészítése után a locsolkodás szokásának felelevenítése következett. A fiúk vödröt ragadtak, s a locsolóversek elmondása után vízzel öntözték meg a lányokat.

Nem mindennapi élményt jelentett ez a fiatalok számára. A gyerekek többsége ugyan jár locsolkodni húsvétkor, ám kölnivel a zsebükben indulnak útnak, és főként csokitojásokat, netán pénzt kapnak a locsolóversért cserébe. A tájházban viszont, a hagyományoknak megfelelően, vízzel öntözhették meg a lányokat, s az elmondott locsolóversekért az előzőleg kézzel elkészített, díszített hímeseket kapták.

A program a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósult meg.