A Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat (BJMSZ) 1995. február 10-én kezdte meg működését. A segélyszervezetet a nehézségek hívták életre 30 évvel ezelőtt, hiszen rendkívüli gazdasági helyzet volt akkor, majd a két tiszai árvíz jelentett hatalmas megpróbáltatást a szervezet életében. Az elmúlt évek munkájáról, a jelenlegi háborús kihívásokról, állandó tevékenységükről Makuk Jánossal, a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével beszélgettünk.
– Kérem, pár szóban mutassa be a Szeretetszolgálat megalakulását.
– Az akkori beregszászi plébános, Papp Tihamér atya, illetve Prófusz József, a római katolikus egyházközség világi elnöke február 10-re hívta össze az alakuló ülést, ahol a hozzám hasonló közösségsegítő emberek vettek részt. Ekkor, 1995 februárjában alakult a szervezet, akkoriban kicsit a maihoz hasonló, de sokban más is volt a szituáció. A ’90-es években a gazdasági kihívások, most a háború okoz nehézségeket. Ekkor választották elnöknek Prófusz Józsefet, akinek nulláról kellett elindítania a munkát. Mindezek között a legfontosabb a külföldi partnerekkel való kapcsolatfelvétel volt. Az induláskor a rendkívüli gazdasági helyzeten igyekeztünk enyhíteni, majd jött a két tiszai árvíz, segítettünk, ahol kellett. S azóta is azt tesszük, amire szükség van. Jelmondatunk: a hit védelme, az elesettek segítése. Jómagam 22 éve vezetem a szeretetszolgálatot.
– Mi a szervezet fő tevékenysége napjainkban?
– Egyik gondolatunk az, hogy segíteni csak jól szabad. Ezért elég sok projektünk van, amivel igyekszünk segíteni. Ilyen például az ECDL-oktatás vagy a gyermekfejlesztés. Együttműködünk a Pető Intézettel, ezáltal immár 10 éve a központi idegrendszeri sérüléssel élő gyerekekkel kezdtünk el foglalkozni, lábra állításukkal, fejlesztésükkel. De más gyermekfejlesztő programjaink is vannak. Mindemellett zajlik a Tanoda Projektünk, ami arra hivatott, hogy a Beregszászban élő roma gyerekek fejlődjenek. Elég széles a spektrum; ezenkívül eszközkölcsönzést is biztosítunk mozgássérülteknek, több száz eszközünk van kint Kárpátalján. Minden olyan, ami megkönnyíti mind a beteg, mind az ápoló hozzátartozó életét.
– Hogyan érte a BJMSZ-t a táború?
– Az volt az első, hogy aznap megalakítottuk a stábunkat, felmértük az emberi erőforrásainkat. Minden pillanatban éreztük a Jóisten szervező tehetségét. Elsőként elindult a munka a határon, mindkét oldalon 4 hónapon át 0–24 órában voltak ott önkénteseink, segítettük a menekülőket, információt és tájékoztatást is adtunk. A háborúig nagyon nehéz volt bármilyen segélyt behozni Ukrajnába, ez megváltozott a háború kitörésével. Az, hogy lehetőségünk volt kamionnyi segélyeket behozni, szélesítette a munkánkat. Mára több száz tonna segélyszállítmányt adtunk át. Nemcsak Kárpátalján, hanem Ukrajna belső területein is, ott, ahol eddig soha nem jártunk, s ott, ahol eddig nem ismertek minket. A napokban is útnak indult egy kamion tele segélyszállítmánnyal olyan háború sújtotta övezetbe, ahol az energiaellátás is rendkívül korlátozott, s oda, ahol a problémák azon részével szembesülnek az emberek, amit mi nem is ismerhetünk. Ezért fontos segítenünk ott is az embereknek, a rászorulóknak.
– Nagy sikernek örvend a szeretetszolgálat játszóbusza is, immár több éve.
– Kollégáink több mint 2 év alatt egész Kárpátalját bejárták a szervezet mozgó játszóházával. Az Ung-vidéktől egészen Técsőig látogattak s látogatnak el mind a mai napig iskolákba és óvodákba. A program célja, hogy megkönnyítse a nehézségek elviselését és elterelje a figyelmet a jelenlegi kihívásokról. A résztvevők számára különféle játékokkal, foglalkozásokkal és kézműves-tevékenységekkel biztosítanak szórakoztató elfoglaltságot. Ez a kezdeményezés remek alkalmat teremt a közösségépítésre és a társadalmi beilleszkedés támogatására. A program nem csupán a kikapcsolódásra összpontosít, hanem a fiatalok készségeinek játékos fejlesztésére is. Kiemelten foglalkoznak a finommotoros készségek, az ügyesség, a tér- és egyensúlyérzék fejlesztésével, valamint a háborús helyzet okozta feszültség oldásával. Nemcsak foglalkozunk a gyerekkel, de figyeljük is őket. Rendszerint pszichológus vagy mentálhigiénés szakember is utazik a csapattal, akik visszajelzést adnak a foglalkozás után a gyerekekről. Ennek köszönhetően volt, hogy kiderült, a gyermek hallássérült, esetleg csak bizonyos színeket lát, vagy az ismert okok miatt lelkileg rendkívül terhelt a nebuló.
