Kopjafát avatott a kígyósi református gyülekezet november 10-én a reformáció emlékére. Az ősi kígyósi templomhoz vezető út felénél elhelyezett emlékjel immár a harmadik kopjafa a falu területén. A megújulás évében, amikor a háború és az azzal járó megpróbáltatások, félelmek töltik be az emberek mindennapjait, a gyülekezet ezzel azt kívánja jelezni, hogy községüknek élő, hitben járó és az isteni gondviselésben bízó lakói vannak.
Mikor a mostani és jövőbeli kígyósiak erre járnak, istentiszteletre hívogató harangszóra felkeresik református templomukat, akkor álljanak meg egy pillanatra, tekintsenek a kopjafára, a kifaragott motívumokra, nézzenek le a völgyben fekvő községre, a környező tájra, s vallják meg büszkén: ez számukra a legszebb vidék, a szülőföld. Többek között ezen gondolatokat osztotta meg a szép számban megjelent gyülekezet előtt Iván Gusztáv lelkipásztor a vasárnapi istentisztelet után tartott kopjafaavatás alkalmából mondott beszédében. Jézus örök, és amíg áll ez a kopjafa, addig örök a gyülekezet is, mely bár megtépázva, megfogyva, de nem megtörve őrzi több száz éve itt, ebben a kis kárpátaljai gyülekezetben református hitét és reményteljes jövőt vár.
Túri László, az egyházközség gondnoka a reformáció jelentőségét kiemelve annak a hitének adott bizonyságot, hogy a mostani fiatalok az ősök hitét követve lesznek méltó tagjai a gyülekezetnek.
A kopjafa Gergely István fafaragó mester munkája, melyet a helyi fiatalok állítottak a helyére. Sós Ferenc Október 31 című versét Varga Anita szavalta el. Az avatás nemzeti imánk eléneklésével és Iván Gusztáv lelkipásztor áldásával ért véget.
