A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház nagytermében Lélektánc címmel táncszínházi bemutatóra várták a közönséget. A lírai előadás zenével, irodalmi szövegekkel, mozgásszínházi és vizuális elemekkel mutatta be a szerelem stációit az ember élete során.
Hegedűs Csilla
Az előadás előtt vendégek kaptak szót, elsőként Vida László osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. A beregszászi konzulátus vezetője elismeréssel szólt a teátrum aktív tevékenységéről. Örömmel jegyezte meg, hogy az estre sokan eljöttek: jó látni, hogy megtelt a színház.
– Régi és szoros együttműködésben dolgozik a beregszászi konzulátus a színházzal, amit természetesen nem szakítunk meg, hiszen ez egy gyümölcsöző kapcsolat. Ezekben a hetekben, egész márciusban a közös szervezésnek köszönhetően filmbemutatókat, újabb színházi előadásokat bonyolítottunk le, s továbbiakat tervezünk. Abban bízunk, hogy mindez hozzájárul ahhoz, hogy még nagyobb számban látogassanak a kárpátaljai magyarok a beregszászi színházba – hangsúlyozta a diplomata.
Sin József kifejtette, a színikritikusok több okot is fel tudtak sorolni, hogy miért jó színházba járni: élményt s kikapcsolódást nyújt, elgondolkodtat. – Színházba járni tehát jó, hiszen színház az egész világ, mondta a nagy Shakespeare is. De ezt mondjuk mi is, hiszen a színházi darabok sokszor az életből merítenek. És sokszor ráébresztenek, hogy talán másként kellene élni, békében építeni és jó szóval oktatni gyermekeinket – fogalmazott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
– Szokták mondani, hogy a színház a legélőbb művészeti ág, hiszen megismételhetetlen: az itt és a most pillanatának az alkotása – kezdte köszöntőjét Sin Edina. – De sokszor az élet hétköznapi része is beleszól abba, hogy hogyan alakul színházunk repertoárja, milyen előadásokat választunk és tűzünk ki műsorra. Az élet hétköznapi része diktálta azt is, hogy mai közönségünk táncszínházi előadást láthat. A Kárpátalja Táncegyüttessel jó néhány hónapja együttműködünk, Orosz-Váradi Enikő és Orosz Péter koreográfusok voltak azok, akik hozzájárultak a ma este sikeréhez. Velük döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk a táncszínházi műfajt, ami nem idegen a teátrumunktól, nagyon is élő része, és abban bízunk, hogy a táncegyesület mihamarabb otthonra talál itt, és hivatalos, professzionális kárpátaljai magyar táncegyesületként folytathatja a munkáját. Mi továbbra is számítunk az együttműködésre, és abban bízunk, hogy még több hasonló előadást tudunk életre hívni színházunk nagytermében – hangsúlyozta a teátrum igazgatója.
Hozzátette, külön öröm számukra, hogy két ifjú táncos mutatkozhatott be a darabban, hogy egyre több lelkes fiatal figyel fel a színházi lehetőségekre. Az pedig egyszerűen fantasztikus hír, hogy a színház megkeresésére a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem hamarosan magyar nyelvű színészképzést indít Beregszászban.
A darabot összeállította, rendezte és előadta Gál Natália színművész, aki az előadás után lapunknak elárulta, mindig is szerette a verseket, költeményeket, amit sokszor nem könnyű az emberek felé tolmácsolni.
– Bevallom, érzelmes nő vagyok, ezért mindig érdekelt a férfi-nő kapcsolat, a szerelem, s talán amiatt is, mert az én életemben nehéz kérdés volt ez, nemigazán volt sikeres kapcsolatom… Hat évvel ezelőtt említettem először Orosz-Váradi Enikőnek, az előadás egyik koreográfusának, hogy szeretnék egy költeményekkel kapcsolatos darabot összeállítani, amiben tánc is lenne. Tudjuk, hogy a mögöttünk álló hat esztendőben mennyi sok negatív dolog történt, de úgy éreztük, most jött el az ideje annak, hogy megszülessen a Lélektánc – jegyezte meg a színművész.
– Hogyan állt össze az előadás? Milyen versek, szövegek kerültek bele?
– Egy olyan vonalat szerettem volna felépíteni, aminek van értelme és valamilyen szinten közel viszi a nézőhöz a mondanivalómat. A történet a nő és a férfi megteremtésétől a szerelembeesésen át az élet végéig szól. Tehát a hosszú életúton minden egyes stációt bemutat, amit át tud élni egy nő és egy férfi egy kapcsolaton belül. S mivel nagyon szeretem a verseket, a témához illő és kapcsolódó idézeteket kerestem. A táncban pedig sokat segítettek a koreográfusok. Nem volt egyszerű megtalálni az arany középutat, ugyanis ők inkább néptánccal foglalkoznak, de végül sikerült, s azt hiszem a klasszikus táncelemek sokat adtak az előadáshoz.
– Mindent összegezve: mit szerettél volna átadni a nézőknek?
– Mostanában sajnos olyan világot élünk, amikor az érzelmek félrekerülnek. Ez elsősorban azért van, mert állandóan rohanunk, nincs időnk ezeken a dolgokon gondolkodni. Másodszor pedig, nem akarunk erre figyelni, mert túlságosan fájdalmas dolgok történnek mindenki életében, s nagyon nehéz úgy élni, hogy az érzelmeket közel engedjük magunkhoz. Ezáltal viszont sok minden kikopik az életünkből: elfelejtünk megélt pillanatokat. Ám a jövőre is gondolnunk kell, azt előkészíteni, ugyanis, ahogyan a színpadon felállított tükrök is próbálták közölni, nemcsak velünk, akik a színpadon vagyunk, történik ez a hosszú életút, hanem mindannyiunkkal. Mindenkivel megtörténik az egymásra találás, az ismerkedés, aztán lépcsőfokonként a fájdalom, a megcsalás, a veszteség.
Azt szerettem volna, ha mindez megérinti az embereket, ha vissza tudnak emlékezni a boldog pillanatokra, ráfókuszálni arra, hogy ne feledjék azt el, hogy minden egyes napot úgy éljenek meg, hogy érezzék az örömöt, a boldogságot, és készüljenek fel a jövőre.
Az előadásban a Kárpátalja Táncegyüttes táncosai, Turóczi Antónia és Pércsi Lajos működött közre. A koreográfiát Orosz-Váradi Enikő és Orosz Péter állították össze, akik mindent megtettek azért, hogy a táncelemek emeljék a darab színvonalát.
– Nem ez az első alkalom, amikor együtt dolgozunk a színházzal, az elmúlt években több táncszínházi előadásunk született, igaz, folklóralapúak. Most a folklórt félretéve teljesen újba vágtunk bele, ami számunkra is nagy kihívás volt, ugyanis a rendező megálmodott valamit, ami teljesen más szemszögből állította be a táncot és a mozgáskultúrát, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Ehhez a megálmodott darabhoz kellett nekünk egy mozgásvilágot létrehozni és megformálni, ami a szerelmet különböző szegmenseiben mutatja be. Érdekes folyamat volt ez mindannyiunk számára, a táncosaink is nagy izgalommal várták a premiert, és végül megszületett a közös koprodukció – jegyezte meg Orosz-Váradi Enikő.
A lírai darabban a költészeten, a zenén és a táncon túl vetítési elemeket is láthattunk. Az okát is tudjuk jól, miért nem lehetnek személyesen jelen egyes színművészek. Felvételről elsősorban Ferenci Attila színművészt láthattuk, továbbá közreműködött Polyák Anita, Mónus Dóra, Heczel Jázmin, Sipos Ilka, Séra Dániel, Jakab Tamás, Szilvási Szilárd, Puskás Gergő, Varga József.
Az előadás a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), a Nemzeti Együttműködési Alap, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
