Nihil novi (Semmi újat)!

„…ott, ahol a magyarság aránya olyan, hogy kétséges, hogy a magyar pártok bejuthassanak, ott is készek vagyunk az együttműködésre és közös lista állítására”?!

A közelmúltban az UMDSZ által letett teljes körű választási együttműködési javaslatra a TV21 Ungvár adásában dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke az alábbi kommentárt adta: „Az elmúlt választásokon a két szervezet megegyezett, ezt a KMKSZ kezdeményezte, hogy legyen egy ilyen megegyezés, és megyei szinten közös listát indítottunk, és a mi ajánlatunk továbbra is az, ami a múltkor volt: megyei közös lista, ott, ahol a magyarság aránya olyan, hogy kétséges, hogy a magyar pártok bejuthassanak, ott is készek vagyunk az együttműködésre és közös lista állítására. Azonban a véleményünk abban tér el, hogy ott, ahol a magyarság abszolút többségben van, ott a mi véleményünk szerint külön kell indulni. Ennek az az oka, hogy így – a mi véleményünk szerint – több képviselőt lehet bejuttatni a tanácsokba, mint, hogy ha együttesen indulunk, hiszen két listára több ember fér fel, mint egy listára.”

A fenti gondolatokból kiindulva először is meg kell állapítanunk, hogy a magyarság abszolút többséget kizárólag néhány kistérség szintjén alkot, járási szinteken a nemzetiségi arányok mindenütt siralmasak, a munkácsi, huszti, técsői és rahói járások szintjén pedig még statisztikai esély sincs arra, hogy a magyar szervezetek külön-külön, vagy akár együtt elérjék a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Az emlegetett – 2015. szeptember 5-én aláírt választási együttműködés megállapodás 2.1 pontja a megyei választásokkal foglalkozott, 2.2. pontja pedig a helyi együttműködéseket szabályozta az alábbiak szerint: „A Felek a maguk részéről mindent megtesznek azért, hogy valamennyi magyarlakta közigazgatási egységben választási együttműködés jöjjön létre. Ennek megvalósítása érdekében záros határidőn belül a helyi szervezetek között egyeztető tárgyalásokat kezdeményeznek. A megállapodást követően a választási együttműködés keretében a Felek paritásos és/vagy nem paritásos alapon jelölteket állítanak, amelyre az adott régióban listát állító Fél felvesz a listájára”. Ez az egyeztetés ott vezetett sikerre és lett közös pártlista az eredmény, ahol ebben az időszakban a legnagyobb szükség mutatkozott: Ungváron, Beregszászon és Técsőn. Bár ezt a tényt mély (el)hallgatás övezi, mindenképpen érdemes rögzíteni, hogy Ungváron a KMKSZ-UMP, Beregszászon és Técsőn pedig az UMDP listájára a megfelelő tárgyalásokat követően (nem paritásos alapon) felkerültek a másik szervezet által delegált képviselőjelöltek. A közös listán való szereplés meghozta a maga eredményeit, amelyet az alábbi adatok is mutatnak:

Település A pártok (KMKSZ/UMDSZ külön listáján) mandátumot szerzett képviselők (2010-ben) A pártok (KMKSZ/UMDSZ közös listáján) mandátumot szerzett képviselők (2015-ben)
Képviselők száma A szavazatok aránya Képviselők száma A szavazatok aránya
Ungvár 2 3,3 2 5,5
Beregszász 14 40,5 12 46,15
Técső 9 30 4 15,38

Técső a 2015. évi választások előtt alakult át kistérségi önkormányzattá, így a választásokat egy megduplázódott lélekszámú közösségben (Técső 9184 lakosú, a hozzá csatlakozott falvak lakosságszáma 11 172 fő) tartották meg. Igy a hozott eredmény a magyar népesség csökkenése ellenére leképezi az arányokat.

Az elemzések alapján ugyanakkor nyilvánvalóvá válik, hogy a magyar érdekképviseleti rendszer jelentős csökkenést mutat – a képviselők számát tekintve (úgy is, hogy számos testület  – megyei tanács, járási tanácsok – létszáma kisebb lett). A magyar pártok által 2006-ban mandátumhoz juttatott 115 képviselő 2015-re 76 főre csökkent, ami igen jelentős – 33 %-os esés. A helyzet ennél sokkal rosszabb képet mutat, ha azokat a járásokat elemezzük, ahol a magyarság túlnyomó többsége él – ezek a Beregszászi, Nagyszőlősi és Ungvári járások. Ebben a három közigazgatási egységben a magyar képviselők száma az említett időszak folyamán 84 főről 41 főre apadt, azaz 52 %-os a csökkenés. 2015-ben a külön listával induló KMKSZ (bejutott 12 fő – 35,29 %) és UMDSZ (7 fő – 20,59 %) mindösszesen 55,8 %-os többséget tudott alkotni (a több mint 75 százalékban magyar Beregszászi járásban). A 34 fős Beregszászi Járási Tanács mindösszesen 4 képviselő nem magyar nemzetiségű, azaz 11 magyar nemzetiségű honatya/honanya ukrán pártok sorait gyarapítja.  Beregszász városában is elsősorban Babják Zoltán polgármester „akrobata mutatványainak” köszönhető, hogy az elmúlt 5 évben a vele együtt 50 százalékos „többség” mellett sikerült elvezetnie a Vérke-parti várost.

Ezen elszomorító eredmények ugyanakkor nem feltétlenül köthetők össze a tömeges munkaügyi migrációval (ami a kárpátaljai magyarság esetében 2015-től kezdett el tömeges méreteket ölteni), inkább annak tudható be, hogy az elemezett időszak során a magyar választók jelentős része az ukrán pártok mellé tette le a voksát.  Valószínűleg így lesz ez 2020-ban is.

Amikor a fent említett 2015-ös helyi választási megbeszélések „elszabotálása” után az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség nem tudott mindenütt teljes értékű módon részt venni a választásokon, sokan úgy vélték, hogy a szavazóbázisunk átszavaz majd a KMKSZ jelöltekre. Ez azonban nem következett be. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy Ungvári járásban mandátumhoz jutott 14 magyar képviselőből csak 8 (57 %) indult a KMKSZ színeiben, a többi különféle ukrán pártok révén lett képviselő. Azaz az UMDSZ szavazói kizárólag akkor támogatnak egy közös listát, amennyiben azon tényleges bejutási lehetőséggel kapnak helyet a szövetség jelöltjei.

Mint látjuk, a közös listaállítás mindig többletet hozott a konyhára, a külön listák indítása pedig nem generált szavazatmennyiség növekedést. A külön-külön rendszer korábban sem volt jó (2015-ben sem), azonban erről mindenki szemérmesen hallgatott. 2015 óta azonban gyökeresen megváltozott minden. Egyrészt jelentős mértékben csökkent a magyar közösség fajsúlya. Ezt az idei COVID-19-es járvány körüli hisztéria, illetve az ezzel kapcsolatos „határzár” tovább fokozta, aminek következtében potenciális választóink tömegesen távoztak el az országból és nagy valószínűséggel karácsonyig vissza sem térnek.

Másodsorban megváltozott a politikai „játszótér”. A decentralizáció keretében végrehajtott járási/kitérségi átalakítások következtében már nem egy-egy településsel, az ottani hangulatokkal, erőviszonyokkal kell számolniuk a választási kampányban részt vevőknek. Megváltoztak a nemzetiségi viszonyok is, egyedül a Beregszászi (41,8 %) és az Ungvári (12,5 %) járásokban van statisztikai esélye a járási tanácsokban való bejutásnak. Hasonló helyzet van a kistérségek szintjén is – a Csapi, Bátyúi és Nagyberegi kistérségekben több magyar induló mellett egy ukrán polgármester-jelölnek nagy esélye van a győzelemre.

Harmadsorban megváltozott a politikai érdeklődés iránya is. Míg korábban az, hogy kik lesznek a polgármesterek/képviselők egy-egy községi tanácsban (kivételt talán a városok képeztek) egyetlen ukrán pártot sem hozott „izgalomban”. Azonban az önkormányzati átalakítások keretében a korábbi rendszer egy szinttel lejjebb csúszott: az új járások kvázi „mini-megye”, a kistérségek pedig „mini-járás” státust kaptak. A törvények szerint a kistérségek lesznek a hatalom helyi letéteményesei, náluk összpontosul majd a „pénz, paripa, fegyver” (meg a föld – különös tekintettel a települések határain kívül fekvő területekről, amelyek fölött eddig a járási közigazgatási hivatalok rendelkeztek). A kistérségekben fogják eldönteni, hogy melyik iskola marad meg, melyikből lesz bázisintézmény (amelynek a működéséhez az állam is hozzájárul), hol lesznek összevonások (NVK – óvoda-iskola), kik lesznek ezen intézmények vezetői. A kárpátaljai magyarlakta kistérségek részben a határ menti fekvésük miatt felértékelődnek, ezért valószínűsíthető, hogy a kárpátaljai „gyökerű” ukrán pártok mindegyike arra fog törekedni, hogy magyar tagjai/jelöltjei révén döntő befolyást, netán polgármesteri posztot szerezzenek ezeken a településeken. S ott, ahol a két magyar szervezet külön pártlistákat indít, illetve külön polgármester-jelölteket indít/támogat, ennek megvan minden esélye. A kistérségek felértékelődését valószínűleg a testvérszervezetnél is felismerték, mi több, ezek megszerzését is kitűzték. Ehhez azonban ki kell ütni azokat a potenciális UMDSZ polgármester-jelölteket, akik jó eséllyel szállhatnak ringbe. Itt jön képbe a meglebegtetett közös megyei pártlista, amelynek „minden második helyéről” maximum 1 (egy) UMDSZ-jelölt jut mandátumhoz – már ha a lista megszerzi az 5 százalékot. Érdekes az a logikai paradoxon is, amely a KMKSZ javaslatában megbújik: azok az UMDSZ képviselő- és polgármester jelöltek, akik a saját, helyi térfelükön küzdelmet folytatnak majd a másik szervezet jelöltjeivel a bejutásért (és erre bíztatják választóikat), egy másik pillanatban (saját jól megfontolt érdekeikkel szembe menve) annak megyei listájára fognak agitálnak? Pedig mindenki számára világos, hogy az alsó szinteken való ellentét kioltja a felső szinten lévő sikeres fellépés esélyét. De nem baj – lesz majd bűnbak, ha kell! A hálátlan kárpátaljai magyar választó, aki a sok jótétemény ellenére nem tudja, hová kell ikszelni… na meg az UMDSZ.

Elhangzott az a vélemény is, hogy azért kell külön listákat indítani a magyarok által tömbben lakott járásokban/kistérségeken, mert akkor többen felférnek a listákra. A hangsúlyt itt a „felférnek”-re kell helyezni, mivel a statisztikai adatok alaposan behatárolják a bejutási esélyeket. Lássuk példaként a Beregszászi (Beregszászi-Nagyszőlősi) járást, ahol a két szervezet elvileg 42–42 képviselőjelöltet állíthat sorompóba. A lakosság/választók nemzetiségi aranyait, pártszimpátiáit figyelembe véve a Beregszászi Járási Tanácsba a szervezetek külön-külön indítva a szavazatok 23–28 százalékát vihetik el, ami 9–11 képviselői mandátumot (a testület alig 1/3-át). Azaz a listára „felfért” jelöltek közül 73 bizony hoppon marad. Hasonló eredményre lehet számítani a Beregszászi városi kistérségben is, ahol a magyar szervezetek külön-külön is megszerezhetik ugyan a mandátumok 50 százalékát (17 képviselő), de ismét a megválasztandó polgármester feladata lesz, hogy megfelelő zsonglőrmutatványokba és alkukba kezdjen egy megfelelő koalíció „összetákolása” érdekében.

Meglátásom szerint mindenki felmérte, hogy mit nyerhet, illetve mit veszíthet a mostani helyhatósági választásokon! Az UMDSZ elnökségének az az álláspontja, hogy a kárpátaljai magyarság, mint nemzeti közösség csak akkor jöhet ki győztesként ebből a politikai küzdelemből, ha a választások minden szintjén közös jelölteket indítunk/támogatunk. Amennyiben a KMKSZ-nek más az érdeke, akkor mondja meg… Ha személyi ambíciókat és „pozíciókat” kergetünk, akkor mindenki külön-külön indul és a magyar közösség veszíteni fog! Megjegyzem, ebben a versenyfutásban a megyei tanácsi mandátumok pedig csak annyit érnek, mint magyar ember pörge kalapján az árvalányhaj – puszta dísz!

dr. Zubánics László

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *