A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 13 éve hirdeti meg a tájházak napját Szent György napjához kapcsolódóan. Egykoron ezen a napon történt a jószágkihajtás, amikor is kinyitották a kapukat, hogy a tehenek szabadon kimehessenek azon és este hazataláljanak. Ennek állítanak emléket azzal, hogy kitárják a tájházak kapuit, hogy fogadják az érdeklődőket, s bemutassák nekik értékeinket, örökségünket, a vidék hagyományait, paraszti kultúráját.
A Nagyberegi Tájház – egyedüliként Kárpátalján – immáron hetedik alkalommal csatlakozott a kezdeményezéshez. Mint Gál Adél, a tájházat működtető Pro Cultura Subcarpathica programfelelőse köszöntőjében elmondta, a nagyszabású projekthez való csatlakozásuk szimbolikus jelentőséggel is bír, hiszen ezáltal ez a tájház is érezheti, hogy része a Kárpát-medencei egyetemes magyar kultúrának.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa nevében Balogh György beregszászi konzul köszöntötte a megjelenteket. Aki elmondta, hogy a kultúra szó eredetileg földművelést jelentett, s csak később Cicero fűzte hozzá az emberi lélek művelésének jelentését. A beregi tájban a föld és a lélek művelése csodálatosan kapcsolódik össze – állapította meg a diplomata –, és a Nagyberegi Tájház őrzi is a földnek és a szellemnek az összekapcsolódását.
A tájházak napján Kárpát-medence-szerte nyitott kapuval fogadják a látogatókat. Akárcsak itt, Beregen, hogy megéljétek a kultúránkat, kezdte köszöntőjét Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica elnöke. És ez a lényeg: nem simogatni és nézni kell a kultúránkat, hanem megélni. A Nagyberegi Tájháznak az a küldetése, hogy élő tájházként működve megismertesse a fiatalokkal őseink hagyományait, hogy itt közösségben megéljék azt, újratanulják és otthon is játsszák a népi játékokat, a kézműves foglalkozások révén pedig nemcsak ismereteket szerezhetnek, hanem fejlődik a kézügyességük is és közösségi élményekkel gazdagodnak. „A mi gyermekkorunknak még szerves részei voltak azok az énekes játékok, amiket most itt a viseletbe öltözött kaszonyi gyerekek előadtak” – mondta az elnök asszony, aki azt kívánta, hogy a mai fiatalok életébe is beépüljenek ezek a játékok, találjanak módot azokra, s általa sok barátra leljenek, közösségben éljetek, mint tették azt eleink. Orosz Ildikó köszönetet mondott a szervezőknek a tájházban megtartott gazdag programokért, amivel sokat tesznek a kárpátaljai magyar kultúra megmaradásáért.
A tájház udvarát ezúttal táncba hívogató muzsika és több mint száz fiatal vidám forgataga töltötte be. A Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola mezőkaszonyi néptánccsoportja Lőrinc Zsuzsanna vezetésével tavaszi körjátékokat mutatott be, majd a nap folyamán táncházba invitáltak minden résztvevőt.
A szervezők idén a viseletek köré építették a tematikát. A Nagyberegi Tájház fő épületében ennek apropóján ezúttal a településen gyűjtött régi fényképekből „Sors”–Képek címmel nyílt kiállítás. Mint Gál Adél elmondta, eredetileg a hagyományos viseletek bemutatása volt a cél, ám hamar felismerték, hogy a képek sokkal többet mesélnek. A nyitó tablón a település két egykori lakosának fényképe mellett nem mindennapi és megható élettörténetük is olvasható. A további tablókon pedig a férfisors, a leánysors, majd a párválasztás, az esküvő, a család és a gyermekek sorsa is láthatóvá válik. Végezetül olyan fotók jelennek meg, melyeken olyan események elevenednek meg, amelyek az egész közösséget megmozgatták. A kiállításra a Tulipán Tanoda beregardói részlegének Markó Veronika vezette Búzavirág citeraegyüttes muzsikája hívogatta a résztvevőket.
Közben a badalói nagyfiúk sem tétlenkedtek: a kertben kivágták a májusfát, amit aztán színes szalagokkal, virágcsokorral díszítettek és a tájház kerítéséhez rögzítették, hogy emlékeztesse a település lakóit május éjszakájának közeledtére, amikor is a legények májusfát állítanak a mátkának kiszemelt leányzó háza elé és szerenádot visznek nekik.
A nap folyamán a Beregszászból, Haranglábról, Badalóból, Kaszonyból, Beregardóból, Beregről érkezett fiatalok közül mindenki megtalálhatta a neki leginkább tetsző programot. Volt, aki Kepics Andreával a tányérfestést gyakorolta, míg mások Gogola Évával gyapjúból nemezgyűrűt sodortak, Markó Veronikával pedig a vesszőfonást próbálták ki. De nagy élvezettel vették használatba a fából készült népi játékokat is.
Végezetül valamennyien jóízűen fogyasztották el a tájház kemencéjében sütött lekváros kifliket, amit az intézmény szakácsasszonya, Olasz Piroska készített számukra nagy szeretettel.
