A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjában április 9-én immáron negyedik alkalommal szerveztek pedagóguskonferenciát, mely iránt ezúttal is igen nagy volt az érdeklődés. Nem véletlen, hisz magyarországi szakemberek olyan aktuális témákat boncolgattak, mint a generációk közötti különbségek, a megváltozott tanulási igények és tudásszerzési lehetőségek, tanítási hivatástudat, a generációk közötti hídépítés stb.
Megnyitó beszédében Dobsa Beáta intézményvezető felidézte a hét évvel ezelőtti indulást, amikor is „25 kalandra vágyó bátor család gyermekeikkel együtt arra vállalkozott, hogy megkezdik MCC-s útjukat Beregszászban”, mára pedig 327 fiatal vesz részt és több száz család kapcsolódik be programjaikba. Dobsa Beáta a pedagógusok példakép szerepét hangsúlyozva első tanítójára, Barta Józsefre emlékezett, akitől nem csupán a betűvetés tudományát tanulta meg, de aki pedagógusként, politikusként és emberként is példaként áll előtte. Azt kívánta minden pedagógusnak, hogy ilyen példákká váljanak tanítványaik számára.
Ezt követően három igencsak tartalmas és tanulságos előadást hallgathattak meg a résztvevők.
Constantinovits Milán, az MCC szakmai és oktatási igazgatója arról szólt, hogy napjaink gyorsan változó világában az új technikai és társadalmi feltételek átalakították a tudásszerzés útjait. Ráadásul a legújabb generáció a korábbi nemzedékektől gyökeresen eltérő olvasási, nyelvhasználati és tanulási szokásokkal rendelkezik. Milyen szerepe van a pedagógusnak ebben a rendszerben, s hogyan lehet sikeres? Az előadó tíz olyan módszert mutatott be, amelyről úgy gondolja, ebben a változó világban és ebben a változó oktatási környezetben hasznosak lehetnek. Egyrészt arra koncentrált, mennyire más tudásszerzési igényekkel rendelkezik a legfiatalabbak nemzedéke, az Alfa generáció, másfelől kitekintett arra is, hogy pedagógusként a kreativitásfejlesztésre, a tehetséggondozásra és egyáltalán a diákok teljes személyiségfejlesztésére milyen lehetőségek kínálkoznak tantermi keretek között. A klasszikus tudásszerzés élményszerűsége nem vész el, csak másként kell hozzásegíteni a gyerekeket, mondta.
Manapság igen divatos a generációs rendszerekkel foglalkozni. Veterán, baby boomer, X, Y, Z és Alfa – egyre gyakrabban halljuk ezeket a generációs megjelöléseket. De vajon melyik nemzedékre vonatkoznak, és milyen jellemzői vannak az egyes kategóriáknak? Székely Levente generációkutató, az Ifjúságkutató Intézet igazgatója előadásában a különböző generációs besorolások tudományos hátterét világította meg, gyakorlati példákon keresztül mutatta be, milyen különbségek vannak az egyes generációk kommunikációs szokásai között, és hogyan lehet közelíteni a másikhoz. „A generációk közötti szakadékot áthidalni a kommunikációval lehet. Úgy kell egymáshoz közelíteni, hogy meg akarom érteni a másikat, nem azt keresem, ami elválaszt bennünket, hanem hogy mi az a közös alap, amire lehet építeni”, hangsúlyozta az előadó.
Tapolyai Emőke pszichológus, a Kandela Központ alapítója és szakmai vezetője Állj mellé! Használati útmutató felnövekő gyermekeinkhez címmel megtartott előadásában rámutatott, hogy míg évtizedekkel korábban egy-egy személy szellemi és testi teljes kifáradása, vagyis kiégése, inkább az idősebb generációkra volt jellemző, addig mára ez gyakran megfigyelhető a fiatalabbaknál is. Ezt főként az okozza, hogy olyan megfelelési kényszerben élik mindennapjaikat, ami egyszerűen felőrli őket, és negatívan hathat az érzelmi fejlődésükre is. Ha egy fiatal gyerek „arra van beállítva”, hogy neki teljesíteni kell, ha úgy érzi, hogy a kortársai felé is bizonyítani kell, hogy ő mennyire jó fej, mennyire egyedi, vagy, hogy szüleinek, tanárainak bizonyítsa, hogy ő mennyire hihetetlenül okos és mindenhez értő – ebben az űzöttségben ki fog merülni. És ez a kimerülés kiégést hoz maga után. A kiégés tünetei nagyon hasonlítanak a depresszió tüneteihez, elveszett állapotnak éli meg az ember a saját kiégését, mondta a szakember. Aki igyekezett tanácsot adni, hogyan lehet bölcsen nevelni gyermekeinket a felnőtté válás küszöbén. Legfontosabb, hogy őszinte, mély kapcsolatban legyünk egymással, legyenek meghitt pillanataink. Beszélgessünk velük, hallgassuk meg őket, legyünk kíváncsiak arra, amit mondanak. Maradjunk hitelesek. Értsük meg a veszteségeiket és támogassuk őket, kortárskapcsolataikat. Vezessük őket – amikor kérik, és hagyjuk őket, amikor nem kérik a tanácsunkat. És szeressük őket – feltétel nélkül!
A konferencia kötetlen beszélgetéssel ért véget.
