Tizenhét diák mellére tűzték fel a remény zöld szalagját.
A Nagyberegi Református Líceum végzős diákjainak szalagavató ünnepségét immár hagyományosan a Beregszászi Művelődési Házban tartották, mely Tóth László lelkészigazgató áhítatával kezdődött. A református lelkész kiemelte, sokan mondják azt, hogy én vagyok az erős, mert mögöttem sokan vannak, mert különböző eszközökkel tudom kifejezni az erőmet, és meg tudom mutatni azt mindenkinek, hogy nálam van az erő.
Hegedűs Csilla
– Isten pedig azt mondja, Én vagyok az erős torony. Én vagyok az, aki kiemelkedek minden földi erő közül, aki uralkodok mindazon, ami ebben a világban van, még akkor is, hogyha sokszor mi ezt úgy látjuk, mintha kicsúsztak volna a dolgok az Isten kezéből. De ez nem így van: Ő erős torony, egy menedék, ahol el tudtok rejtőzni, ha igaz emberként járultok oda az Istenhez. És ez az erős torony mindig üzen, mindig elmondja, hogy mi a teendő, nemcsak a Szolgálat évében, hanem a következő évben is, s nemcsak mint végzősnek, hanem majd mint egyetemet befejezett diáknak, családapának, családanyának. Remélem, hogy számotokra Isten mindenütt ilyen erős torony lesz, akkor is, amikor nekünk már el kell engedni a kezeteket – intézte szavait a végzősökhöz Tóth László.
A beregszászi konzulátus nevében Jusztin Miklós köszöntötte az ünneplőket. A diplomata elismerően jegyezte meg, hogy a diákok a zöld szalaggal jelképet kapnak arról, hogy lassan elérkeznek életük első nagy próbatételéhez, majd kilépnek a nagybetűs életbe.
– Meggyőződésem, hogy a Nagyberegi Református Líceum nemcsak tudást ad át, hanem lelki közösségi és hitbéli alapokat is teremt, amely generációkon át olyan fiatalokat nevel, akik magyarságukat, értékeiket és hitvallásukat egyaránt felelősséggel viszik tovább – emelte ki Jusztin Miklós.
A végzősöket arra kérte, a zöld szalag emlékeztesse őket arra, hogy bennük van a lehetőség, a kitartás és a hit, mert ahol hit van, ott jövő is.
– Két nagy ünnep határozza meg a líceumunk életét: a szalagtűző és a ballagás. Örömünnepek ezek, de közben azt mutatják, milyen sok minden megváltozott az életünkben, úgy a tanárok, mint a diákok életében – fogalmazott Ionika-Antal Viktória, a líceum igazgatója, majd arra kérte a 11-eseket, haladjanak együtt az Úrral, mert akkor minden sikerülni fog az életükben. A következő hónapokban pedig, ami még előttük áll, sokat imádkozzanak, s tudják azt, hogy az Úr mellett a tanárok és a szüleik is mellettük állnak.
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztályának igazgatója levélben üdvözölte az eseményt.
Abban kifejtette, a fiataloknak rövid időn belül dönteniük kell a jövőjüket illetően. Dönteniük kell, hogy milyen pályát válasszanak, hol tanuljanak tovább.
„A bezáruló ajtótól azonban nem szabad megijedni, tudni kell az új irány felé fordulni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket.
Kívánom nektek, hogy a líceumban elöltött évek, az iskola falai között megszerzett tudás, az élmények sokasága, a tanáraitok embersége és szeretete elengedő, éltető erőt adjon nektek a mindennapok helytállásához, küzdelmeihez.” – üzente az ünnepelteknek Nagy Béla.
Zsoldos Miklós osztályfőnök feltűzte tanítványai mellére a reménységet szimbolizáló zöld szalagot, majd a tizedikesek köszöntötték idősebb társaikat. Az alkalom a végzősök ünnepi műsorával ért véget.
