„Az ősz – egy második tavasz, ahol minden lehullott falevél egy virág”. Albert Camus
A Kárpátaljai Megyei Filharmónia Magyar Melódiák Kamaraegyüttese a hűvös őszi estét lendületes magyar csárdásokkal és szívmelengető népdalokkal, operetténekekkel hevítette fel. A Havata Diana művészeti vezető által összeállított műsor olyan változatos és varázslatos volt, mint maga az ősz.
Simon Rita
A koncert során a zenei művek egyszerre emlékeztettek az élet múlandóságára és arra, hogy csak úgy, mint minden évszaknak, életünk minden szakaszának megvan a maga varázsa, ha nyitott szívvel éljük meg.
Azt mondják, ez az az időszak, amikor a természet szépségein túl egy pohár jó borban vagy egy régi dallamban is megtalálhatjuk azt az idilli érzés, ami örömteli pillanatokkal ajándékoz meg. Ezt a fesztelen hangulatot Halusz István tökéletesen előadta az általa énekelt népdalokkal, többek között a Vörös bort ittam az este és a Hull a fa levele… kezdetűvel.
A közönség vastapssal jutalmazta Polina Hontar és Olekszandr Szadvarij duettjét is.
A koncert folyamán a melankólia és a játékos életöröm különleges elegyben találkozott. Az ukrán énekek a jelenlegi háborús helyzetben más értelmet nyertek, még megindítóbban hangzottak.
Enrico Cannio A szerelmes katona című nápolyi dalát Artem Pozdnyakov szólista adta elő a fronton harcoló védők előtt tisztelegve. Ez a szimbolikus támogatás reménykeltő biztatás volt mindazok számára, akik távol vannak szeretteiktől.
Mikola Liszenko Natalka Poltavka operájának, illetve Lehár Ferenc és Johann Strauss operettjeinek vidám hangvételű betétdalai arra emlékeztettek, miért is érdemes a szabadságra vágyni és a küzdeni a boldogságért.
A közönség kedvence a viski és a szatmári csárdás volt, melyet Torbics Andrea és Valerij Popovics járt el.
Az érzelmek úgy záporoztak az egész koncerten, mint az esőcseppek egy őszi délutánon. Az est során a felcsendülő dallamok közelebb hozták egymáshoz a különböző nemzetiségeket, és a zene nyelvén az élet örök szépségére emlékeztettek.
