A Beregi Református Egyházmegye Misszió Bizottsága január 17-én mintegy 170 résztvevővel munkatársi csendesnapot szervezett Nagyberegen azzal a céllal, hogy erősítse a gyülekezetek szolgálattevőit, a lelkészeket, presbitereket, bibliaóravezetőket, hitoktatókat, gyermekmunkásokat, diakóniai szolgálatot végzőket, beteggondozókat, kántorokat, kórustagokat. A szervezők vallják: a szolgálattevők munkájára nagy szükség van a gyülekezetekben, hiszen egyre több a megfáradt ember, aki várja azt az „angyalt”, akit hozzá küld az Úr. Ez a feladat vár a munkatársakra. Ám, hogy el tudják végezni a rájuk bízott feladatot, nekik is erősödni kell. Szükséges, „hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön a szeretetben” (Ef 4, 15).
Igére figyelés, az Úr szent nevének dicsérete a Claritas dicsőítő csapattal, kiscsoportos előadások és beszélgetés, közös ebéd várta az alkalomra érkezőket.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület 2026-ot a Magvetés évének nyilvánította. Ehhez kapcsolódott Simon Sándor, a Beregi Egyházmegye missziói bizottsága társelnökének nyitóáhítata is, melyben a magvetés – Isten igéje szívekbe ültetésének – fontosságára hívta fel a figyelmet.
„Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem…” – idézte a Prédikátorok könyvét (11, 6a), a Magvetés évének választott alapigét Tóth László, a Beregi Egyházmegye esperese, aki a lehetőségek kihasználására irányította a figyelmet. Rámutatott: a Szentírásban Isten az életünk minden területére megadta számunkra azt a tanítást, ami segít minden korszakban, minden időben, minden témában eligazodni, azt tenni, ami az Ő akarata. Az ige által kapjuk a tanácsot, az ige által formál bennünket az Isten, szerel fel bennünket arra a szolgálatra, amiben látni akar, amire Ő akarja használni az életünket. Így kell látnunk a Magvetés évének alapigéjét is, hogy ezzel az Úr fel akar szerelni bennünket a magvetés szolgálatára. Ha nem vetek, akkor engedetlen is vagyok, mert ezt a parancsot kaptam Jézustól. Ha nem vetek, akkor Isten akarata ellen lázadok, mert Ő azt akarja, hogy ezt tegyem a fellegek és a szél ellenében is. „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” (Préd 11, 4) Ez az ige is arra tanít bennünket, hogy nem szabad a tökéletes körülményekre várni a cselekvéshez, mert akkor soha semmi sem fog megtörténni; a félelem és a halogatás (a szél és az eső állandó figyelése) megakadályoz minket a vetésben (cselekvésben) és az aratásban (eredmény elérésében). Amúgy pedig Isten a fellegek és a szél Ura is, és akarata szerint áldja meg az elvetett magot, hangzott az előadásban.
Ezt követően célcsoportos előadásokra került sor. A lelkészek, presbiterek, bibliakörvezetők számára Szilágyi Károly gáti lelkész az Istennek tetsző igehirdetésről beszélt, a hitoktatók, gyermekmunkások számára Barta Attila fornosi lelkész Hogyan és miért szolgáljunk címmel tartott előadást, Béres László szernyei lelkész a diakónusok és a beteggondozók előtt a hit általi gyógyulásról tett bizonyságot, a kántorok, énekkarvezetők és kórustagok pedig Biró Kamilla vezetésével az énekkel való dicsőítés fontosságáról osztották meg tapasztalataikat. Az előadásokat mindegyik csoportban fórumbeszélgetés zárta.
Az alkalom „Megkoronázott szolgálat” címet viselő záróáhítattal ért véget. Melyben Simon Sándor arra hívta fel a figyelmet: úgy kell élnünk és szolgálnunk, hogy Pállal együtt nyugodt szívvel és magabiztosan kimondhassuk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését” (Tim 4, 7–8). Nem emberekkel kell harcolni, hanem emberekért, hogy a Magvetés évében minél többen megismerjék Istent.
Kósa Eszter
