A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a beregszászi konzulátus és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség közös szervezésében az 1956-os szabadságharc emléknapján Beregszászban, a vasút melletti kopjafánál tartottak megemlékezést. Sok vendég érkezett a rendezvényre, hogy főt hajtson, és együtt emlékezzen a beregszásziakkal, többek mellett Bujdosó János, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Kárpátaljai Főosztályának vezetője, Vida László, az ungvári főkonzulátus első beosztott konzulja, illetve a megyei tanács több képviselője.
Orosz Ildikó nyitóbeszédében elmondta: jelképes ez az emlékmű, amit a beregszászi konzulátus jóvoltából sikerült itt felállítani, és a hely is jelképes, hiszen 1956. október 23-án egy nagyon rozsdás világban, mint ez a kopjafa, kiegyenesedett az ifjúság, a jövő, amit november negyedikén kerékbe törtek.
– Ám a szabadságvágyat nem tudták megtörni, és ha nem is akkor, de később a birodalom megroppant, és ennek köszönhetően állhatunk ma mi itt, és fejet hajthatunk a magyarországi és az itteni hősök előtt – hangsúlyozta a Pro Cultura Subcarpathica elnöke.
– A vasútállomás és a mellette elhaladó út az a hely, amely 1956 őszén bevonult a magyar, s egyúttal az egyetemes történelembe. A forradalom végének tragikus napjaiban itt robogott át az elnyomó szovjet birodalom hadoszlopa a Budapesten kibontakozó magyar szabadságküzdelem leverésére. Az emlékmű, amely előtt most fejet hajtunk, a magyar nemzet ’56-os szabadságküzdelmének, a hős mártír szabadságharcosoknak állít emléket – jegyezte meg Szilágyi Mátyás, a beregszászi konzulátus főkonzulja. Hozzátette, ’56-ban nemcsak a kis Magyarország népe lázadt fel a kommunista diktatúra és az ország szovjet megszállása ellen, hanem egységesen, a szomszédos országrészekben – Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján – a magyarság összetartozása jegyében vállaltak szolidaritást a szabadságeszmével.
Babják Zoltán köszöntőjében kiemelte, ma közel 3400 bátor hősi halott előtt hajtunk fejet, akik 65 évvel ezelőtt, kezdetben békés tüntetőkként vonultak ki Budapest utcáira, hogy tiltakozzanak az akkori elnyomó hatalom ellen. Kifejtette, az ’56-os események megerősítenek minket abban, hogy október 23-a soha meg nem szűnő reménység, az egység ünnepe, és nem utolsó sorban az emlékezésé.
– Itt, az ’56-osok beregszászi emlékművénél különös szolidaritást érzünk a változásért akkor ölre menő, de békés nemzettársainkkal. Korukhoz hasonlóan jelenünk is küzdelmes, ezért minden tiszteletem azok előtt, akik a nehézségek ellenére itt maradtak, hogy erődként őrizzék a magyar kultúrát, s tovább adják azt – mondta a Beregszászi kistérség polgármestere.
A KMKSZ nevében Molnár László kulturális titkár osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Elmondta, mi már az a generáció vagyunk, amely ismeri a teljes igazságot. És mi vagyunk az a szerencsés generáció, amelynek a borzalmakat már nem kell átélnie, ám a megemlékezéseken való részvétel fontos, és a mi felelősségünk az is, hogy emlékezzünk.
Váradi Natália történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense történelmi emlékeztetőt tartott. A pedagógus kihangsúlyozta, az a feladatunk, hogy a jövő generációjának csak tisztaságon alapuló történelmet adjunk át. „A múlt a jövő tükre. Éljünk hát úgy, hogy mi se hozzunk szégyent nemzetünkre. Tisztelet a hősöknek, tisztelet a bátraknak.”
A megemlékezésen Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak című költeményét szavalta el. Ezt követően a megjelent társadalmi szervezetek, vendégek elhelyezték a tisztelet koszorúit az emlékműnél.
Hegedűs Csilla
Forrás: KISZó
