Az ártatlanul lágerekbe hurcolt tízezreknek állít emléket Matl Péter munkácsi szobrászművész és grafikus „Ötösével” című kiállítása, mely a Munkácsy Mihály Magyar Házban tekinthető meg. A vörös hadsereg által 1944 őszén megszállt Kárpátalja igazi földi pokollá vált azáltal, hogy a belügyi csapatok katonái deportálták a munkaképes korú magyar és német férfiakat. Fogva tartásuk embertelen körülmények között zajlott, s a lágerlakóknak emellett el kellett viselniük őreik brutális bánásmódját is. A most megnyíló kiállítás alkotásai megjelenítik a foglyok sorsának végtelen kilátástalanságát, az ötösével számolt sorok reménytelenségében mégis az élethez való rendületlen ragaszkodás reménysége sejlik fel, hangzott el a tárlat megnyitóján.
Most, amikor országunkban háború dúl, még inkább fontossá válik az, hogy emlékezzünk az ártatlan emberek szenvedéseire, és szolidárisak legyünk a bajbajutottakkal, hangsúlyozta köszöntő beszédében Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója. És természetesen küzdjünk azért, hogy mihamarabb vége legyen a mostani szörnyűségnek.
A nehéz időkre mindig úgy tekintünk, mint ami már mögöttünk van, a múlt – mondta ünnepi beszédében Szilágyi Péter, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. – Az idei év azonban mást tanít nekünk. A nehéz idők – még ha nem is oly mértékben, mint a munkatáborok nyomorúságát elszenvedő embertömegeknek – ma a jelenünk része. A mostani kiállítás képeinek a megtekintésénél éppen ezért a befogadást erősen áthatja és a nézőpontunkban teljes mértékben megjelenik jelenünk minden nehézsége. Az elmúlt eseményeknél az emlékezés, a nem feledés, a megőrzés az, ami kötelességünk. A nehézségekben Magyarország felelősségvállalása minden egyes magyar emberért fokozott mértékben kell, hogy megjelenjen. Országunk elvitathatatlanul érdekelt abban, hogy a szomszédos Ukrajna egy szuverén, kiegyensúlyozott demokratikus jogállam legyen, ahol a nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyar kisebbség is biztonságban és nyugalomban élhet a szülőföldjén. Ebből az alapállásból az következik, hogy Magyarország számára kiemelten fontos, hogy Ukrajnában mielőbb béke legyen, mutatott rá a magyarországi politikus.
Dupka György gulágkutató beszámolt azokról a sorscsapásokról, melyek a Kárpátalján élőket sújtották a terület szovjet megszállását követően. Hisz a teljes életerejükben levő magyar és német férfiaknak a koncentrációs táborokba való elhurcolása csupán a kezdete volt a megtorlásoknak és megfélemlítéseknek, annak a sátáni tervnek a megvalósításában, hogy szétverje az itteni közösségeket, hogy azok lelki vezetőik nélkül maradjanak. Ezért kreálták a koncepciós perek százait az értelmiségiek, a papok, a korábbi tisztviselők és képviselők ellen. Valamint folytatták a deportálásokat is. 1944 decemberében német származású nőket vittek el jóvátételi munkára, Szibériába száműzték azokat a német gyökerekkel rendelkező családokat, akiknek fiai a német hadseregben szolgáltak. Dupka György beszámolt arról, hogy a Szolyvai Emlékparkban a hagyományos novemberi megemlékezés keretében idén leleplezték annak az ötven értelmiséginek az emléktábláját, akiket perbe fogtak és kivégeztek.
Élet és halál mezsgyéjén: a reménytelenség és a fájdalom látszik az általam megfestett arcokon, akiknek a teste oly sovány, hogy már-már átlátszó, és szinte már nem is evilági lények, mondta a kiállítás megnyitóján Matl Péter. Ám egyesek kezében ott a titkos istentiszteleteken meggyújtott aprócska gyertya, az örök remény szimbóluma, s az egyik sír fölött áldott állapotban levő nő áll lehajtott fejjel: jelezvén, hogy az embertelenségben is az élet él és élni akar. A Munkácsy Mihály-díjas művész beszámolt róla, hogy az „Ötösével” című kiállítást mindezidáig több mint harminc helyszínen láthatták az érdeklődők, szerte a Kárpát-medencében, valamint Ukrajna nagyvárosaiban.
A tárlatmegnyitón bemutatták Bereczky Tamás „Ötösével” című kisfilmjét. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei a lágerek poklát megjártak visszaemlékezéseiből olvastak fel.
Kovács Elemér
