A napokban az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének Bercsényi Miklós Könyvtárában is bemutatták A kárpátaljai magyarok és németek internálása és deportálása 1944 és 1955 között – Levéltári iratok és dokumentumok című kötetet. A forráskiadvány Olekszij Korszun történész több mint 20 éves kutatómunkájának eredménye és több mint 500 dokumentumot tartalmaz.
A kiadvány a 20. század tragikus történelmi eseményeinek kevésbé ismert fejezetét, a kárpátaljai magyar és német lakosság 1944-1945-ben, illetve az azt követő években elszenvedett tragédiáját mutatja be források tükrében. Olekszij Korszun – aki 1991-ig ezredesi rendfokozatban az Állambiztonsági Hivatal Kárpátaljai Igazgatósága vezetőjének első helyetteseként teljesített szolgálatot – az 1980-as években kezdte el feltárni a helyi magyarok és németek ellen a szovjet erőszakszervezetek által elkövetett megtorlásokra vonatkozó levéltári dokumentumokat. Számos olyan levéltári irathoz is hozzájutott, amelyek mind a mai napig nem elérhetők a tudományos kutatók számára. E könyv alapját képező ukrán nyelvű forráskiadvány 2012-ben jelent meg. A kötet az ungvári székhelyű Kárpáti Kiadó, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és Budapest Főváros Levéltára közös kiadásában jelent meg.
Dr. Zubánics László, a Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék vezetője rendhagyónak nevezte a könyvbemutatót, ugyanis a háborút és a koronavírust megelőző időszakban rendszeresek voltak az olyan tudományos és kulturális rendezvények, amelyek megmozgatták az intézet életét.
– A pódiumbeszélgetésen egy olyan témában szeretnénk elmélyülni, amely a levéltári kutatásokkal és a muzeológiával foglalkozik, hiszen a levéltári dokumentumokat csak úgy lehet az olvasó felé elvinni, hogy az bekerül a könyvtárba és a múzeumba is – fogalmazott Zubánics László.
Ma azért vagyunk itt, hogy megismerkedjünk egy olyan szerzővel, akinek hat ukrán nyelven megjelent gyűjteménye után a hetedik kötete magyar nyelven látott napvilágot, és készül egy újabb is.
Ezek 1939-től egészen az 50-es évek végéig tartalmazzák, mindazokat a dokumentumokat, amelyek Kárpátalján meghatározóak voltak, amit ismernünk kell, források formájában, gazdag jegyzetapparátussal, forrásjegyzékekkel és mutatókkal. Aki ezzel az időszakkal akar foglalkozni tudományos munkájában, annak mindenképpen illik ismernie ezt a munkát, hiszen ezeknek a dokumentumoknak az idézése nélkül a történelemre való utalás hiányos – húzta alá a tanszékvezető.
Meskó János ungvári helytörténész emlékeztetett arra, hogy a kötetnek ez a harmadik bemutatója, korábban Budapesten és nemrég Munkácson is bemutatták. Kiemelte, ha az eredetileg történelem szakot végzett Olekszij Korszunt a 80-as évek elején az élet és a munkája nem sodorja Kárpátaljára, talán nem rendelkeznénk annyi irattal ebből az időszakból. A történész pótolhatatlannak nevezte a szerző kutatómunkáját.
Olekszij Korszun beszámolt arról, hogyan kezdett neki a kutatásoknak, hogyan jutott el az moszkvai archívumokba és levéltárakba, milyen nehézségekbe ütközött a titkosított dokumentumok megszerzése. Azzal kezdte, hogy kötetei bemutatóján mindig volt olyan ember a résztvevők között, aki megtalálta valamelyik felmenője nevét a könyvben. Kiemelte, több ezer olyan személy neve van a munkáiban, aki valamilyen formában szerepelt a feldolgozott dokumentumokban. Elmondta, örül annak, hogy munkája magyar nyelven is megjelent, hiszen ezzel szélesebb közönséghez juthatnak el a 20. század tragikus történelmi eseményeinek kevésbé ismert fejezetei.
Az iratokhoz a szerző magyarázatokat is fűz. Olyan korábban titkosított iratokat tár a nyilvánosság elé, amelyek katonai, párt- és nemzetbiztonsági hivatalok dokumentációit tartalmazzák.
– Nem volt könnyű a kutatómunka – mondta. – A történelem ezen időszakának megértéséhez elengedhetetlen megismerni a kor hivatalos dokumentumait. Nyugdíjazásom után rengeteg szabadidőm lett és úgy gondoltam, hogy valami hasznos dologgal fogok foglalkozni.
Kiemelte, a könyvben több ezer olyan magyar és német nemzetiségű ember tragikus sorsáról van információ, akiket a szovjet hatóságok erőszakkal és tömegesen deportáltak Kárpátaljáról a Szovjetunió különböző vidékeire. Volt, hogy heteket töltött föld alatti levéltárakban, olyan dokumentumokat sikerült „kibányásznia”, amelyek soha nem voltak katalogizálva, rendszerezve. Hogy ezeket nyilvánosságra hozhassa és publikálhassa, meg kellett szerezni a megfelelő engedélyeket. Elmesélte, hogy a moszkvai levéltár egyik nyugdíjazás előtt álló dolgozója úgy adott át neki egy iratcsomagot, hogy megígértette vele, azt ott közölteket legalább egy évig nem publikálja. Végül 3 év után hozta azokat nyilvánosságra. A 90-es évek elején a szovjet beidegződés miatt erről az időszakról nem volt szabad beszélni. A kutatás még tiltottabb volt. Most már teljesen más a helyzet. Arra biztatta a diákokat, kutassák a történelem e szakaszát, hogy szélesebb képet kapjunk az akkori esetekről.
Mihajlo Markanics, a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltár igazgatóhelyettese kiemelte, Olekszij Korszunra úgy tekintenek, mint a levéltár külső munkatársára, aki, ha néhány hétig nem jön, a dolgozók már hiányolják. Rámutatott, a szerző elképesztő kitartással kutat a dokumentumok között.
Vaszil Miscsanin, a történelemtudományok doktora, aki kutatásaiban a Kárpátalja 1944 és 1950 közötti Szovjetesítésével foglalkozott, rámutatott arra, hogy ezt az időszakot a 90-es évekig csak szovjet közbenjárással lehetett megközelíteni.
A Szovjetunió széthullása után kevesen láttak neki e téma objektív feltárásához. Korszun volt az első, aki eljutott olyan levéltárakba, amelyek sokáig zárva voltak a kutatók számára. Ezek az anyagok megvilágítják a történelem sötét vagy fehér foltjait, amelyekről korábban nem sokat tudtak az emberek.
A több mint 800 oldalas dokumentumgyűjtemény Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával jelent meg.
