Újabb szoborral gazdagodott Beregszász. A város eredetmondájában szereplő két egymással viaskodó bika, s az általuk kiforgatott kincs látható azon az alkotáson, amely a római katolikus templom udvarán kapott helyet, s amelyet a régiónkban jól ismert Munkácsy-díjas művész, Matl Péter készített.
A szobor avatóját megelőző szentmisén nem véletlenül beszélt rejtett kincsről Molnár János beregszászi esperes-plébános. Arról a legnagyobb kincsről, amelyet a Megváltó próbál elhelyezni a szívünkben, s amely a Szentlélek befogadásával és Krisztus követésével jár együtt. Ma egy régi történetet elevenítünk fel. Keresztény emberként a múltra úgy tekintünk, hogy benne van a jövő áldása, mutatott rá az ige hirdetője.
Az avatóünnepség elején a Szent Kereszt kórus előadásában elhangzott a Beregszász című ikonikus dal.
Fontos, hogy jeleket hagyjunk magunk után, hangsúlyozta megnyitó beszédében Tarpai József, a szoborállítás egyik kezdeményezője, a Zahid Finance Group Kft. igazgatója. Aki beszámolt arról a sokrétű és sokoldalú munkáról, amelyet az egyházközség tagjai az elmúlt két évtized alatt végeztek el, s melynek eredményeképpen felépült a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház, valamint a Horváth Anna Múzeum. A szónok arra emlékeztetett, hogy a település a kezdetektől fogva fontos vallási központként működött és működik ma is.
Ferku Szilveszter, a Rákóczi Főiskola Filológiai Tanszékének munkatársa elénekelte a Kárpátia együttes Piros szív, fehér hó, zöld levél című dalát.
A Képes Krónika adatai szerint a honfoglaló magyarok hadai huzamosabb ideig tartózkodtak ezen a vidéken, ahol már a IX–X. században megtelepedtek honszerző őseink, amit a tiszacsomai honfoglaláskori temető, illetve a Beregszász területén feltárt sírok is bizonyítanak – ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja. – A Szász pásztor legendája egy olyan romantikus történet, amely elmeséli Beregszász keletkezését. Annak a városét, amelyet a történelem során több alkalommal is megfosztottak városi címétől, és amelyik mindkét világháborút követően a kárpátaljai magyarság kulturális központjává vált. Ma pedig már oktatási központ is, a kárpátaljai magyarok védőbástyája, mondhatni, végvára. Trianon után sohasem volt könnyű magyarnak lenni. Minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek azok, akik a mai nehezített körülmények közt is ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, mert ez a kárpátaljai magyarság megmaradását, jövőjét alapvetően meghatározó kérdés. Akik a szülőföldjükön szeretnének boldogulni, ahogyan eddig, a jövőben is számíthatnak a magyar kormány sokrétű támogatására.
A moderátor szerepét felvállaló Fehér Rita ezúttal felolvasta a szobor alkotójának, Matl Péternek az ünneplőkhöz írott levelét. Egy újabb művel gazdagodik Beregszász, egy olyan történettel, amely a messzi múltba repít vissza bennünket, emlékeztetett rá az alkotó. Amikor még hitben erősek voltunk. Ugyanis Szász pásztor és társai a talált kincset a köz javára, annak érdekében használták fel – templomot építettek, hogy az itt élők hitét erősítsék. Nekünk, a mai nemzedékek tagjainak is az a dolgunk, hogy a megmaradt hitet erősítsük és tovább adjuk.
A szobor avatóját követően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színészei előadták Tompa Mihály Beregszász című elbeszélő költeményét.
