Az elmúlt hónapokban Kapu Tibor neve közismertté vált. A vásárosnaményi fiatalember második magyarként hódította meg a világűrt, 18 napot töltött a nemzetközi űrállomáson, s végzett egyedi, hasznos és mindenképpen figyelemreméltó kísérleteket. Nos, ha nem is ő, de Fockter Zoltán, a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagásza, a Morus Vezetőképző Akadémia oktatója járt Beregszászban. Az emberes űrrepülések jelentősége az űrkutatásban címmel tartott előadást, s beszélt Kapu Tibor űrbéli utazásának jelentőségéről.
Hegedűs Csilla
A találkozót az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban tartották, ahol sok fiatal gyűlt össze, hogy meghallgassa a szakembert, aki izgalmas előadást tartott. Mindenekelőtt kiemelte, az emberi jelenlét az űrben az űrkutatás kezdete óta pótolhatatlan: az űrhajósok olyan bonyolult feladatokat is képesek megoldani a súlytalanságban, amikre a gépek nem alkalmasak. Az űrállomásokon zajló, földi körülmények között kivitelezhetetlen kutatások és fejlesztések miatt munkájuk kulcsfontosságú a tudomány fejlődéséhez.
– Diákként én is szerelmes lettem a természettudományokba, a fizikába, ezen belül az űrkutatásba és a csillagászatba, bár a csillagászat és az űrkutatás nem teljesen ugyanaz a terület.
Az űrkutatás magába foglalja a naprendszerünk robotos kutatását, a 60-70-es évek óta robotokkal, űrszondákkal kutatjuk a világűrt. Ma már ott tartunk, hogy a Marson guruló laboratóriumok, roverek dolgoznak, közvetlenül vizsgálják a bolygó felszínét, méréseket végeznek és különböző anyagvizsgálati módszerekkel tudnak információkat kinyerni a vörös bolygó kémiai összetételéről.
De üstökösön is sikerült már leszállni a robotnak. A magyar űrkutatás története 1980-ra tekint vissza, amikor Farkas Bertalan a Szojuz-36 űrhajóval jutott a Szaljut-6 űrállomás fedélzetére, ahol Valerij Kubaszovval 8 nap, 20 óra és 45 percnyi repülés során tudományos orvosbiológiai és fémtechnológiai kísérleteket végzett – mondta.
– Miért tartják fontosnak, hogy minél több helyszínre „elvigyétek” az előadást, és népszerűsítsék az űrkutatást? – kérdeztük Fockter Zoltánt.
– Nemrég lett aktuális Magyarországon a HUNOR Program, melynek keretében a múlt nyáron Kapu Tibor 18 munkanapot töltött a nemzetközi űrállomás fedélzetén, és ez a magyar űrtevékenység szempontjából is jelentős mérföldkő, hiszen több mint negyven év után újra magyar űrhajós dolgozhatott az űrben. Ez rendkívül nagy hatást tett a közvéleményre, és azt vettük észre, hogy a társadalmat nagyon is érdeklik a világűrrel kapcsolatos kérdések, különösen a fiatalabb generációt.
Az űrkutatás és az űrtevékenység a természettudományok és a műszaki tudományok közé tartozik, és az emberes űrrepüléses küldetés, mint Kapu Tibor küldetése, azért is nagyon fontos, mert a fiatalokhoz közelebb hozza a természettudományokat, a fizikát, a kémiát, a biológiát, a csillagászatot, s kedvet kapnak ahhoz, hogy ezen a tudományterületen tanuljanak tovább.
– Mi a feladata egy űrhajósnak az űrállomáson?
– Az űrhajósok elsősorban kutatók, akik speciális környezetben végzik a mindennapi munkájukat, művelik a tudományt, s sokszor szó szerint az elemekkel dacolnak. Ugyanis a súlytalansági környezet, amit ők nap mint nap átélnek, a testüknek nem tesz jót: leépül a csontozat, az izomzat. Ha nem tartják karban magukat, a testükben olyan folyadékátrendeződések is történnek, amelyek miatt akár vérrögképződés is kialakulhat a felsőtestben. Emiatt folyamatosan edzeniük kell, vitaminokat, gyógyszereket szednek. Tehát az a környezet nem feltétlenül az emberi testre lett optimalizálva, de mégis kulcsfontosságú a tudomány számára, mert az űrállomások egyben speciális laboratóriumok, ahol olyan fejlesztéseket, kísérleteket lehet végezni, melyeket a Földön lehetetlen. Emiatt fontos az, hogy vannak ilyen űrállomások az alacsony Föld körüli térségben, a nemzetközi űrállomás például 400 kilométeres felszín feletti magasságban kering a fejünk fölött.
Az, hogy Kapu Tibor a nemzetközi űrállomáson dolgozott, a magyar egyetemeknek, kutatóintézeteknek, illetve különböző cégeknek, melyek részt vettek a HUNOR Programban, nagy jelentőségű, hiszen az űrben végzett kísérletek olyan földi fejlesztésekbe, tevékenységekbe kapcsolódtak be, melyekre 45 éve nem volt lehetőség
– magyarázta a csillagász, aki bevallotta, kutatóként ő is rendkívül izgalmasnak és felemelőnek találta, hogy Kapu Tibor 18 napot töltött az űrben, mert ő is pontosan tudja, hogy egy ilyen küldetés milyen sokat tud hozzátenni a tudományos kutatásokhoz. Azok az egyetemek, amelyek részt vettek a programban, olyan tudásanyagot, tudományos adatokat kaptak, amiért eddig külföldre kellett menni.
Marosi István házigazda, a központ igazgatója köszönetet mondott a nagyszerű előadásért. Mint mondta, bármilyen óriási az Univerzum, a csillagászok bármilyen messzire is ellátnak, hitünk szerint mindentől nagyobb és hatalmasabb a Jó Isten.
– De ez nem azt jelenti, hogy mi a természettudományt kicsinek, kevésnek, vagy feleslegesnek tekintenénk, hiszen az ember a tudományokon keresztül az Isten által megteremtett világot vizsgálja. Ezért is örülünk annak, hogy Zoltán elfogadta a meghívásunkat, és egy fantasztikus előadást tartott nekünk – emelte ki Marosi István.
