A Magyar Református Szeretetszolgálat ebesi adományraktárában jártunk
A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) 2006-os megalakulása óta segíti a kárpátaljai magyar közösségeket. A teljes körű háború kitörésével a segítségnyújtás meghatványozódott. A segélyszervezet a közel ezer napja tartó orosz–ukrán háború első napjától folyamatos és széles körű támogatást nyújt a nehéz helyzetben lévő Kárpátaljai Református Egyházkerület intézményeinek és gyülekezeteinek. Lapunk hasábjain rendszeresen beszámolunk vidékünkre érkező adományaikról, a szervezet által támogatott projektekről. Viszont méltánytalanul keveset tudunk arról az emberfeletti munkáról, amit a szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei végeznek Magyarországon, hogy az adományok megérkezzenek oda, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre.
Szabó Sándor (Ebes-Ungvár)
- Iszlai Gergely 190 alkalommal járt Kárpátalján
- Összefogás a kárpátaljai közösségekért
- Érezhető a háborús fáradtság
- Nálunk nincs megállás
Utunk a Debrecen melletti Ebesre vezet. Itt található az MRSZ ezer négyzetméteres adomány-logisztikai célú raktára, ahova a több mint két és fél éve tartó háború kitörése óta még több adomány érkezik és indul Kárpátaljára, valamint más belső ukrajnai régiókba, mint korábban. Itt vár minket Iszlai Gergely, az MRSZ debreceni irodájának operatív vezetője. Cím alapján nem könnyű megtalálni az épületet, de működik az Isteni gondviselés, megpillantjuk a szeretetszolgálat emblémájával – a zöld színű zászlót hordozó bárányt – fóliázott kisbuszt az egyik raktár előtt.
Iszlai Gergely 190 alkalommal járt Kárpátalján
A volán mögött Iszlai Gergely ül, a kiszűrődő beszélgetésből egyértelmű, újabb kárpátaljai segélyszállítmányokról egyeztet. A debreceni iroda vezetőjével tavaly januárban találkoztunk először személyesen, amikor több mint 6 millió forint értékű egészségügyi felszerelést hoztak az Ungvári Városi Klinikai Kórháznak. Messze nem az volt az első útja Kárpátaljára, és azóta is többször már járt szolgálati céllal vidékünkön. Gergely több mint tizenegy éve dolgozik a Szeretetszolgálat kötelékében, ahogyan ő fogalmaz, számára ez egy misszió, és minden kárpátaljai útja után boldogan tér haza.
A szeretetszolgálat számára a háború kitörésének első napjától fogva kiemelten fontos, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel támogassa bajba jutott embertársainkat. Gergely már a háború első napján Kárpátalján volt.
– Egy nappal a háború kitörése előtt bepakoltunk egy kisbusznyi adományt, hogy másnap kiszállítom Kárpátaljára, senki nem gondolta, hogy másnap Oroszország lerohanja Ukrajnát
– emlékezett vissza. – Reggel azzal hívtak fel a szeretetszolgálat budapesti irodájából a kuratóriumi ülés után, hogy figyelem-e a híreket, hallottam, mi történt. Bár azt tanácsolták, hogy ne induljak útnak, magamat a Jóistenre bízva, mégis nekivágtam a határnak, annak ellenére, hogy akkor még hatalmas volt a bizonytalanság. Elsőként jutottam ki Kárpátaljára adományokkal, ez is mutatja, hogy mennyire operatívak vagyunk.
Összefogás a kárpátaljai közösségekért
A debreceni iroda operatív vezetője elmondta, hogy a háború miatt nehéz helyzetbe került kárpátaljai közösségek támogatásában nagy szerepet vállal a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
– Hat évvel ezelőtt levélben kerestem meg az ottani egyházkerületet és az espereseket – mondja. – Azzal a kérdéssel fordultam hozzájuk, hogy tudnák-e támogatni azokat az akciónkat, amelyekkel a kárpátaljai magyar testvéreinket segítjük, az adventi időszakban, iskolakezdésnél tanszercsomagokkal. Az első hívó szóra négy egyházmegye esperese és annak a gyülekezetei mind mellénk álltak, és legnagyobb meglepetésemre már az első akció alkalmával négy busznyi tartósélelmiszer gyűlt össze és több millió forintnyi lej. Ezt az akciót már négy alkalommal sikerült megismételnünk, ami hatalmas eredmény. Tavaly nyáron a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetőségével, Bogdán Szabolcs János püspök úrral, Dénes István főjegyzővel és Ghitea-Szabó József diakóniai főtanácsossal közösen látogattunk el Kárpátaljára. Ha szabad úgy fogalmazni, összehoztam az egyházkerületeket, nemcsak egy találkozás erejéig, hanem testvéri összetartozás és támogatás terén is.
Iszlai Gergely kitért arra is, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat idén az iskolakezdés előtt 150 kárpátaljai rászoruló iskolásnak ajándékozott tanszerekkel gazdagon megtöltött iskolatáskát az ismert országos akciójuk keretében. De emellett folyamatos a diakóniai osztállyal való kapcsolattartás az idős emberek megsegítésére, valamint támogatják az élelmiszeradományok célba juttatását is.
– A debreceni iroda vezetése mellett, most már nem olyan sűrűn, de így is havonta egy-két alkalommal mindenképpen kilátogatok Kárpátaljára adományokkal – meséli, hozzátéve, hogy volt olyan időszak a háború kitörése óta, amikor kétszer is fordult egy nap. – Nagy örömmel megyek. Legutóbb minap voltam kint a szeretetkonyháknak szánt élelmiszeradományokkal, amit két másik kollégámmal felválva szoktunk kiszállítani. A Debreceni Református Nagytemplom által szervezett gyűjtésekből származó adományok is általam kerülnek el a testvérgyülekezethez Csongorra. A logisztika és a szervezőmunka mellett elsősorban összekötő szerepet töltök be a kárpátaljai szolgálat legelejétől.
Érezhető a háborús fáradtság
Iszlai Gergely őszintén beszélt arról is, hogy az adományozási kedv egyre csökken, ami azzal magyarázható, hogy túlzottan elhúzódik a háború. Ugyanakkor egyre több a nélkülöző, főleg magára maradt idős ember Kárpátalján. De meg kell említeni azokat a családokat is, ahol a házaspár nő tagja maradt egyedül a kialakult helyzet miatt.
– Folyamatosan érkeznek hozzánk a kérések, amelyeknek maradéktalanul igyekszünk eleget tenni – teszi hozzá. – Élelmiszerek mellett tisztálkodási és higiéniai termékekre van a legnagyobb szükség. Nemrég érkezett egy megkeresés, amelyben vetőmagokat kértek tőlünk, amely nagyban elősegítené a kistermelők helyben maradását. Nyáron az egyházi táborok lebonyolítását támogatjuk, lassan itt van az adventi időszak, amikor cipősdoboz-akció keretében támogatjuk a Szegény gyerekek karácsonya programot.
Az évek során számos megható és örömteli pillanatot élt át és történetet zárt a szívébe. Ezek közül az egyik ilyen, ami a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöki hivatalában történt vele.
– Négy-öt éve történt, csak egy levéllel érkeztem a hivatalba és ott derült, ki, hogy épp egy közös ebédre készülnek az ott dolgozók – emlékezett vissza. – Évente mindössze egyetlen nap van, amikor emiatt a hivatal zárva tart. Elnézést kértem a zavarásért, és sűrű bocsánatkérések közepette indultam volna kifelé az épületből, de megállítottak és meginvitáltak az ebédre, azzal a magyarázattal, hogy ott a helyem, én is a csapat része vagyok. Ez elképesztően megtisztelő és jóleső érzés volt számomra, hiszen arra a pár órára, míg ebédeltünk és beszélgettünk, én is a közösség részének érezhettem magam. De említhetném a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban tett látogatásaimat is. Legutóbb azzal fogadtak, hogy olyan régen láttak, jöjjek gyakrabban. Ezek egyszerű dolgoknak tűnhetnek, de számomra rengeteget jelentenek, ez minden itthoni hátbaveregetésnél többet ér.
De nem csak adományokat viszek magammal, hanem sok biztatást, kedves szót, ami láthatóan sokkal többet ér bármilyen tárgyi adománynál.
Az az üzenet, hogy nem feledkeztünk meg a kárpátaljai testvérekről, akikben változatlan töretlen a bizakodás, a normális élet utáni vágy. Ugyanakkor én is sok erőt kapok kint a munkám folytatásához. Bármennyire is megterhelőek és fárasztóak legyenek ezek az utak,
én mindig feltöltődve térek vissza Kárpátaljáról. Hálával tartozom a Jóistennek, hogy erre az útra vezérelt.
Nálunk nincs megállás
Iszlai Gergely munkáját nagyban segíti az ebesi raktár vezetője, Ráthonyi Judit, aki szívélyesen vezet körbe az épületben. Azzal kezdi a kivételes idegenvezetést, hogy a határközelség miatt többek között a kárpátaljai szeretetkonyhákat is részben innen látják el élelmiszerekkel.
– Itt szoktak állni azok a raklapok, amelyeken a szeretetkonyháknak előkészített élelmiszereket tároljuk, azért üres most itt mert nemrég szállították ki ezeket Kárpátaljára
– mutat Ráthonyi Judit a több soros 3 szintes polcrendszer legalsó szintjére. – Ezeken tároljuk és rendszerezzük az adományokat: tartós élelmiszereket, cégek felajánlásait, gyülekezetek, iskolák gyűjtéseit, valamint a holland adományozó társszervezetek küldeményeit. A raktár fűthető csarnokrésszel is rendelkezik, emellett irodák, öltözők és csomagolóhelyiség találhatók az épületben. A kollégákkal és az önkéntesekkel utóbbi helyiségben szortírozzuk és válogatjuk a beérkező adományokat dátum és terméktípus szerint. Ezt követően minden adomány bekerül a raktárkezelő-rendszerbe, ezt ugyanúgy dátum szerint és szavatossági idő szerint kell rögzíteni. Itt megtalálható minden, amire magánembereknek vagy egyházi fenntartású intézményeknek szüksége lehet: élelmiszerek, higiéniai cikkek, ruhák, bútorok, műszaki cikkek, papíráru, iskolatáskák és tanszerek át.
Ráthonyi Judit elmondta, hogy a raktárnak két alkalmazottja van, viszont, ha nagyobb mennyiségű adomány érkezik, akkor önkénteseket vonnak be a munkába. Ilyen a karácsonyi időszak, amikor nagyon sok intézménytől, egyházközségtől, cégtől érkezik adomány, ez több tonna árut takar. A raktárvezető pontosan tudja, mit hol kell keresni a polcokon.
– Itt sosincs megállás. A nyár egy picit nyugalmasabb időszak, míg októbertől decemberig, valamint március–április folyamán vannak intenzívebb munkafolyamatok, de igazából mindig van mit csinálni. Ilyen például az élelmiszercsomagok összeállítása, amelyeket az egyházközségekhez, gyülekezetekhez juttatunk el többek között Kárpátaljára is. Ahová csak nemrég juthattam el. A nagydobronyi gyermekotthonban voltam, vadidegen voltam a számukra, akkor láttak először, de tágra nyílt szemekkel szaladtak oda hozzám.
Odabújtak, megöleltek, a kis kezükkel megsimogattak, annyira cukik voltak, annyira megható volt az egész pillanat. Igazán örültek az adományoknak, jó érzés volt…. Ezekért a pillanatokért tesszük amit teszünk
– mesélte elérzékenyülve Ráthonyi Judit.
