A hagyományok népszerűsítésére, az elfeledett szokások felelevenítésére törekszenek

A mezővári kultúrházban az utóbbi évek nehézségei ellenére zajlik az élet.

A mezővári kultúrház két fiatal vezetője számos településen mutatta már be azt, hogy a hagyományőrzés napjainkban is él. A magyar kultúra őrzését felvállaló Kovács házaspár a népszokások megtartása és óvása köré szervezik tevékenységüket. Vallják, ezek az események, szokások, ünnepek közösségösszetartó erővel bírnak.

– Egy célért, a magyar néphagyomány fennmaradásáért küzdenek.

Kovács István: 2012-ben frissdiplomásként kerültem a mezővári kultúrházba, ahol egy éven keresztül Karikás Andreával dolgoztam együtt, majd átkerültem a borzsovai művelődési házba. Később Varga Tamás, Mezővári elöljárója felkért, hogy térjek vissza, így 2021-ben már a feleségemmel, Radvánszki-Kovács Krisztinával közösen vettük át a mezővári kultúrház vezetését. Azóta együtt törekszünk a néphagyományok népszerűsítésére, az elfeledett szokások felelevenítésére.

Radvánszki-Kovács Krisztina: Nekem ez a terület teljesen új volt, 2021-ben kapcsolódtam be ebbe a körforgásba. Az elmúlt két évben igyekeztem felnőni a feladathoz, bővíteni a tudásomat, így mára már otthonosan érzem magamat ebben a szakmában. A közös munka közös célokat eredményezett, amelyek mentén haladva igyekszünk a faluban és a környező településeken is feléleszteni a magyar kultúra iránti érdeklődést.

– Milyen programokat szerveznek a mezővári kultúrházban?

István: Igyekszünk mindig az aktuális helyzethez alkalmazkodni. 2021-ben a koronavírus-járvány, majd az azt követő évben a háború nehezítette meg az életünket. Főképp magyar népdalok és néptáncok, versek oktatására fektettük a hangsúlyt, ám természetesen az ukrán nemzeti ünnepek, mint például a Tarasz Sevcsenko-nap méltatását is megszerveztük.

Krisztina: Programok terén igyekszünk felölelni minden fontosabb eseményt, ezért nőnapi, anyák napi, karácsonyi koncerteket is adunk. Emellett számos meghívást kapunk más falvak alkalmaira is, nemrég voltunk a borzsovai szüreti délutánon, illetve idén részt vettünk a Beregszászban szervezett jótékonysági koncerten is, ahol a fegyveres erők megsegítésére gyűjtöttünk. Nyáron részt vettünk a KárpátHáz Civil Szervezet találkozóján, illetve ősszel hagyományőrző szilvalekvárfőző délutánt szerveztünk Halász László, Ukrajna érdemes művelődési dolgozójának közreműködésével.

– Néptáncoktatással is foglalkoznak.

Krisztina: Fontosnak tartjuk e hagyomány megőrzését, hisz ez kultúránk része. Többféle – rábaközi, dél-alföldi, kalocsai, kalotaszegi – néptáncot is oktatunk, ezt főképpen István végzi, én a népi énekekben vagyok jártas. A gyerekek viszont élvezik ezeket a táncokat, szeretik a szép magyar népviseleteket.

– A koronavírus-járvány és a háború milyen hatással volt a kultúrház működésére?

Krisztina: Az utóbbi néhány év eléggé nehéznek bizonyult, sokszor nem tudtunk nagyszabású rendezvényeket szervezni, fellépések, fesztiválok maradtak el, és jelenleg is inkább kisebb eseményekben gondolkodhatunk. A háború miatt számos család költözött külföldre, a kivándorlás miatt mi is megtizedelődtünk, de  bízunk abban, hogy nemsokára minden újra a régi lesz.

– Milyen programokkal készülnek még az idén?

Krisztina: Már az évzáró karácsonyi koncertre tanuljuk az új táncokat, énekeket és verseket. Egy tánc begyakorlása ugyanis 2-3 hónapot is igénybe vesz, így ezt már október elején el szoktuk kezdeni.

– Célok, tervek?

Krisztina: Célunk, hogy minél több gyermeket bevonjunk a kulturális életbe, illetve részvételükkel – amennyiben a körülmények is engedik – minél több nagyobb volumenű rendezvényt is szervezzünk. Emellett a jövőben is szeretnénk eleget tenni a meghívásoknak, minél színesebb műsorral fellépni az eseményeken, így hirdetni a magyar népdal és néptánc időtlenségét.