A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet a háború alatt is mindent megtesz a fiatalok összefogásáért

A vidékünkön működő magyar történelmi egyházak fennmaradásának egyik legfontosabb alappillére, hogy magukhoz vonzzák s összefogják ifjú híveiket, hiszen a fiatalok jelentik a jövőjüket. S mivel szülőföldünk magyarsága döntő mértékben a három történelmi egyház – a református, a római katolikus és a görögkatolikus egyház – tagja, fiataljaik összefogása mondhatni egyet jelent a kárpátaljai magyar ifjúság összefogásával, új nemzedékük helyzetén keresztül pedig rálátásunk nyílik arra, milyen helyzetben van vidékünk magyar fiatalsága. Tekintsük hát meg történelmi egyházaink ifjúsági munkáját, hogy ennek révén nemzetrészünk fiatalságának a helyzetéről is képet kapjunk. Kezdjük a sort a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) bemutatásával!

– Hány éve alakult meg a szervezet, milyen korhatárok közötti református fiatalokat fog össze, és jelenleg hány tagja van? Ön mióta az elnöke, s amióta rálátása van a KRISZ-re, hogyan látja, miként alakul a tagság létszáma? – kérdezem Barta Attila fornosi lelkipásztortól, a szervezet elnökétől.

– Isten kegyelméből 2024 februárjában már a KRISZ 22. születésnapját ünnepelhetjük meg. A KRISZ most leginkább a 14–18 év közötti fiatalokat fogja össze, nyilván azért, mert kevés 18 év feletti fiatal tartózkodik itthon. Korábban a 18–25 éves korosztály volt inkább aktív, akikkel dolgoztunk, most ez a korhatár lejjebb ment. A tagság létszáma egy érdekes kérdés abból a szempontból, hogy sokan már édesapák, illetve édesanyák lettek, van olyan, aki már nem is Kárpátalján él, de fontosnak tartja a KRISZ életét. Most az itthon maradt fiatalabb korosztállyal próbáljuk megismertetni a szervezetet, és buzdítjuk őket arra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ami engem illet, két éve vagyok a szervezet elnöke, s az a tapasztalatom, hogy a programjainknak köszönhetően egyre nagyobb az érdeklődés a fiatalok körében a KRISZ iránt, mind többen lépnek be, és így a régi tagok helyébe lassan újak lépnek.

– A háború kitörésekor jelentős számú kárpátaljai lakos – több teljes család is – háborús menekültként külföldre távozott. Ez a menekülthullám az idősebbek mellett sok református fiatalt is magával sodort?

– Határozottan igen. Sajnos nagyon sok munkatársunk is a határon túl van. Nagyon megérezzük a háború hatását ezen a téren. A rosszban a jó az, hogy ők ott is megpróbáltak segíteni, ott és úgy, ahol s ahogy tudtak. Volt több munkatársunk, akik jól beszélték az ukrán nyelvet is, és mentek tolmácsolni a menekülteknek, vagy éppen ételt, valamint meleg teát osztottak. Hálás vagyok ezeknek a munkatársainknak is, noha nagyon hiányoznak itthon.

– Milyen mértékben vonzza magához a KRISZ a református fiatalokat? Mennyire kötődnek az egyházhoz, s milyen módokon kapcsolódnak be a gyülekezetek életébe?

– Azt láttuk az elmúlt két év során, hogy telt házas KRISZ-heteink és -hétvégéink voltak. Talán a Covid-járvány okozta bezártság miatt is jó most a fiataloknak átélni újra, milyen örömteli dolog közösségben lenni. De sok köszönhető a lelkipásztoroknak is, akik többször kihirdetik a fiatalok között a rendezvényeinket, megszervezik az utazásukat, sőt el is kísérik őket. Azt tapasztalom, hogy a programjainkon, melyekre egész Kárpátaljáról jönnek a fiatalok, jó barátságok szövődnek. Így volt ez a mi fiatalabb éveinkben is. A szernyei fiatalok ismerték a szőlősgyulaiakat, és jó kapcsolatot ápoltak velük, pedig jókora távolság van a két település között. A nyáron is volt egy olyan rendezvényünk, amelyiken együtt voltak a kisdobronyi, bátyúi, badalói, sáros­oroszi fiatalok. Már mindenki mindenkit ismert, mert előzőleg együtt táboroztak a KRISZ-héten. Együtt dicsérték Istent énekszóban, együtt csendesedtek el az Ige szava mellett. Ami pedig az egyházközségeik életébe való bekapcsolódásukat illeti, a KRISZ egyik alapelve a fiataloknak a gyülekezetekkel ápolt szoros kapcsolata, ezt mindig hangsúlyozzuk, és arra biztatjuk őket, hogy vállaljanak önkéntes szolgálatot az anyagyülekezeteikben.

– Milyen tevékenységi körei vannak a KRISZ-nek, milyen programokat szerveznek, és vannak-e olyan programok, amelyeket a háborús körülmények között nem tudnak lebonyolítani?

– Minden éven a legnagyobb esemény számunkra a KRISZ-hét. Tavasszal és ősszel is vannak hétvégéink, illetve egy-egy napos rendezvényeink, amelyeket a gyülekezetekbe szervezünk ki. Volt munkatársképzőnk, valamint most ősztől újjáépítettük a KRISZ-szövit, ami tulajdonképpen egy hitmélyítő hétvége a megtért fiatalok számára, kéthavi rendszerességgel. A Covid-járvány, majd a háború miatt már több éve elmaradt az egyik legnagyobb programunk, a Lendület, de elmaradtak a hegyi túrázások is, illetve a biciklitúrák.

– Vannak-e kapcsolataik magyarországi, illetve más külföldi református ifjúsági szervezetekkel? Ha igen, milyen formákban realizálódnak ezek? Szerveztek-e korábban közös programokat, s ha igen, milyeneket?

– Igen, tartjuk a kapcsolatot a külföldi ifjúsági partnerszervezetekkel, folyamatosan részt veszünk a Gekiben (Generális Konvent Ifjúsági Bizottsága), amely lehetőséget biztosít az ifjúsági munkások találkozására, együttgondolkodásukra. Így folyamatosan tudunk egymásról, imádkozunk egymásért, és amiben tudunk, segítséget nyújtunk egymásnak ötletek terén is. Összességében ez egy nagyon jó csapat, melynek szíve együtt dobban a fiatalokért.

– Van-e rálátása, miként tudnak boldogulni szülőföldünkön a kárpátaljai református fiatalok? Az elmúlt mintegy öt, esetleg tíz évet tekintve milyen arányban vállalnak vendégmunkát külföldön, illetve élnek meg itthon? Mennyi ideig vannak rászorulva szüleik támogatására, és mikor tudnak már megállni a saját lábukon?

– Talán senki számára sem meglepő, ha azt mondom, hogy egyre nehezebben tudnak boldogulni fiataljaink a szülőföldön. Ennek több oka is van, amelyek nyilván mindenki előtt ismertek. Számokba nem szeretnék bocsátkozni, mert Isten mindig másképpen számol, ezt már megtanultam. A tényekre alapozva viszont saját gyülekezetem fiataljait tekintve is látom, hogy nagyobb százalékban külföldön dolgoznak. Míg korábban a fornosi gyülekezetben három ifjúsági kör is működött, ma már csak egy van, s abba is inkább a 13–15 évesek járnak, mondhatni a konfirmandus korosztály. Azt hiszem, ez általánosan igaz a legtöbb gyülekezetre… S hogy ki mennyi ideig szorul rá a szülei támogatására? Ez változó, s attól függ, hogy 18 évesen munkát vállal vagy továbbtanul. De tény, hogy bármelyik irányba is indul el, ez már az önállósodási folyamat része.

– Az utóbbi években Magyarországra is begyűrűzött a halloween-mánia. A kárpátaljai református fiatalok körében is megjelent-e, ha igen, milyen mértékben, és miként tudnak fellépni ellene?

– Helyenként tetten érhető, de közel sem olyan mértékben, mint Magyarországon. Mit teszünk a terjedése ellen? Itt, Fornoson az óvodás és iskolás gyermekek szüleinek ezzel kapcsolatban átadtunk egy evangéliumi tanítást. A leírtakban olvashatták, miért veszélyes ez, és hogyan óvjuk tőle gyermekeinket. Fontosnak tartom, hogy szót emeljünk az ilyen pogány szokások ellen, amelyek fertőzik a gyermekeink, fiataljaink lelkét. Éppen ezért nem kezeljük ezt tabutémaként, hanem nyíltan beszélünk róla.

– Végezetül érdekel, milyen programokat tervez a KRISZ a közeljövőben?

– December 1–2-án lesz a KRISZ-szövi rendezvény, december 8–9-én a Tiszapéterfalvai Református Líceumban lesz egy hétvégénk, december 17-én adventi dicsőítő rendezvényt tartunk, 2024 januárjában pedig imahetet szervezünk, amelynek anyagát most is a KRISZ munkatársai készítik el.

Mint látjuk, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet munkájára is rányomja bélyegét a háború, ahogy előtte a koronavírus-járvány is megnehezítette a tevékenységét, illetve az a tény, hogy már jó ideje megannyi középkorú mellett sok fiatalt is a külföldi munkavállalás felé sodort/sodor a nehéz gazdasági helyzet. De így is nagy eredmény, hogy a nehézségek ellenére is sikerül összefogniuk az itthon maradt református fiatalokat. S reméljük, megannyi viharfelleg eloszlása után jobb idők virradnak a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezetre, vidékünk magyar fiatalságára és egész nemzetrészünkre.

Lajos Mihály