A Kárpátaljai Hazajáró Egylet csapata a múlt évben sem lógatta a lábát: 27 túra alatt 36 hegycsúcsra jutottak fel, 448 kilométert tettek meg, és majdnem 20 ezer méter szintkülönbséggel küzdöttek meg. Hogyan vált ez a közösség a vidék egyik legösszetartóbb társaságává, mire számíthat az, aki csatlakozik, és milyen meglepetések várják a túrázókat az idén? – többek között erről kérdeztük az újonnan megválasztott elnököt, Vezsdel Lászlót.
Simon Rita
– Tartalmas évet tudhattok magatok mögött.
– Összesen 27 túránk volt, de az utolsó, évértékelő eseményen is beiktattunk egy kis túrát, ahol különleges, levendulás pecsétet kaptak a résztvevők. Az alapelgondolás az volt, hogy idén is minél többet járjuk a természetet, és hogy mindegyik túra Kárpátaljáról induljon. Egy olyan volt – a Spici-Rebra-Gutin Tomnatik 2000 méter fölötti hegycsúcsokat is meghódító túra –, ami nem innen indult, de érintettük a megyehatárt. Ahhoz képest, hogy 2023-ra 18 természetjárás volt betervezve, és abból két sátras nem jött össze, szépen túlteljesítettük a kitűzött célt. Az évet a 13 kilométer hosszú Polena-körrel kezdtük, hagyományosan januárban. Jártunk a Topaszon (1548 m), a Sztrimbán (1719 m) és a Fagyalos-hegységben is. A tavalyi utolsó, ami az egylet megalakulása óta immár a 89. túra volt, az 1184 méter magas Mala Holicjára vezetett.
Mozgalmas év volt, többen megkapták a 40. alkalom után járó ajándékukat, ketten pedig – Molnár Sándor és Kékesi Endre – az 50. hazajárós túra teljesítéséért az örökös tag címet.
Az volt a cél most is, hogy minél nagyobb közönséget tudjunk megszólítani, éppen ezért változatos, széles spektrumon mozgó túrákat szerveztünk. Voltak buszos kirándulásaink is, de még evezni is elmentünk, amit az idén biztosan megismétlünk. Sőt, ebben az évben biciklivel is szeretnénk járni a természetet. Tehát változatosabbnál változatosabb utakkal készülünk, szeretettel várunk mindenkit, érdemes figyelni majd a túrakiírásokat a honlapunkon és a közösségi oldalunkon.
– Valóban, több új taggal bővültünk. Nagyon jó érzés, hogy ennyien megtisztelnek a bizalmukkal, illetve roppant hálás a szívem azokért, akik évek óta kitartanak és rendületlenül társak a barangolásban. Átlagosan 20-30 fő van jelen egy-egy túrán, de volt, amire közel hatvanan jöttek el. Ez a túra nehézségétől, illetve az időponttól is függ, de sokszor még az időjárás is befolyásolja.
– Milyen következtetéseket vontál le az évből?
– Azt már egy ideje tudjuk, de egyre inkább megbizonyosodunk róla, hogy az egylet sikertörténet. Hiszen ez a közösség nem csak hogy megmaradt a Covid és a háború közepette, hanem még, hála Istennek, bővült is. Az emberek itthon keresnek kikapcsolódási lehetőséget, mi pedig ezt lélegzetelállító környezetben és kellemes társaságban biztosítjuk is nekik. Olyan jó azt látni, ahogy a túratársak érdeklődnek egymás felől gyaloglás közben, ahogyan biztatják egymást egy-egy kaptatónál, amint elszórakoznak a hegycsúcson vagy ahogy örülnek egymásnak, ha huzamosabb ideig nem találkoznak.
Olyan érték ez, amit csak az ért, aki már megtapasztalta. A túrázóink kicsit olyanok, mint a vadvirágok: mindenki más és más, ám együtt szemet gyönyörködtető látványt alkotnak, és a természetben kivirulnak.
– Az év közepére összesűrűsödtek a túrák, szinte minden héten volt program. A következő évre 20 túra van betervezve. Mik azok az érdekességek, amiket kiemelnél?
Az idei év első túrája január 27-én az egykori Ugocsa központjába, Nagyszőlősre vezet, ahol, miután körbenéztünk a városban, felkapaszkodunk a Fekete-hegy csúcsára.
– Jövőre jubileum, az egylet megszervezi a századik túrát.
– Már a hetvenediket is „megünnepeltük”, a résztvevők emlékérmet kaptak. A háromjegyű számot pedig már nagyon várjuk, de még nem szeretném elárulni a meglepetést. Büszkék vagyunk arra is, hogy
egy túraszezon alatt voltak olyan tagok, akik majdnem 400 kilométert gyalogoltak.
Szoros verseny alakult ki: Kovács István 376, Terlecka Nelli 362, Molnár Sándor 357, Orosz Katalin 344 kilométert tett meg tavaly.
– A hazaszeretet. Nagyon szeretem Kárpátalját, az itteni hegyeket, és azt akarom, hogy ezt más is megismerje. Szívesen túrázom, miért ne tenném ezt másokkal együtt? Jó érzés megosztani velük is ezt az eufórikus élményt, a csodálatos tájat, ami által ők is még jobban megszerethetik a mi kis szülőföldünket. Mi ugyanolyan intenzitással dolgozunk, mint eddig, és a jövőben is meg akarjuk tartani ezt a lendületet.
– Így legyen!
Tisztújítás a KHE-ben
Az évzáró, amely helyszínét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biztosította a beregardói Perényi Kultúrkúriában, egyben tisztújítás is volt. Bíró András és Varju Zoltán leköszönő elnök és alelnök új elnöknek Vezsdel Lászlót javasolta, alelnöknek Molnár Sándort, titkárnak Hapcsuk Gergelyt.
Bíró Andrásnak és Varju Zoltánnak vitathatatlan szerepe van az egyesület életében, rengeteg munkát, energiát fektettek bele, hogy az egylet egyáltalán létrejöjjön, létezzen. Így az újonnan megválasztott elnökség első dolga nem is lehetett más, minthogy ezt megköszönve tiszteletbeli elnökökké fogadta mindkettőjüket.
Bíró András sikertörténetnek nevezte az egyesületet, amit semmi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy több százan csatlakoztak már hozzájuk. „Számomra igazán felemelő időszak volt! Egy olyan élmény, amit soha nem feledek el! Nem felejtem azokat az embereket, akiket az egyesületnek köszönhetően ismertem meg, vagy ismertem meg alaposabban, nem felejtem a barátságokat, a közös élményeket, a túrákat, a beszélgetéseket!” – fogalmazott a leköszönő elnök, hozzátéve, nem végleg búcsúzik, és az egyesület életéből sem szeretne kilépni, hanem igyekszik a továbbiakban is segíteni az egylet munkásságát tehetsége szerint.
Varju Zoltán a közgyűlésre készített videóüzenetében köszönte meg az irányába tanúsított eddigi bizalmat. Kiemelte: a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. A túrázóknak azt kívánta, „kapaszkodjatok azokba az emlékekbe, amiket megéltek, és bízzunk benne, hogy hamarosan újra békében tudjuk együtt folytatni a közös munkát”. Gondolatait Wass Albert Tizenhárom almafa című kisregényéből vett idézettel zárta: „Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik hisznek Őbenne.”
