A sztálini terrort dokumentáló állandó kiállítás a munkácsi várban és az Ortutay Elemér Központban

A rendezvényt Fuchs Andrea, a Szolyvai Emlékparkbizottság ügyvezetője nyitotta meg, aki üdvözölte a megjelenteket, köztük: Majnek Antalt, a Munkácsi Római Katolikus Püspökség megyéspüspökét, Marosi István görög katolikus atyát, a beregszászi Ortutay Elemér Görög Katolikus Központ vezetőjét, Szilágyi Mátyást, a beregszászi külképviselet főkonzulját, Cseh Áront, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulját, dr. Zubánics László történészt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökét, Irina Kalijt, a Munkácsi Városi Tanács művelődési osztályának vezetőjét, Mihajlo Miszjukot, a Kárpátaljai Állami Levéltár igazgatóját, Olekszij Korszun történészt.

Dr. Dupka György történész, a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára, a GULÁG-GUPVI kutatóműhely vezetője ismertette a csapatmunkával létrehozott állandó kiállítás anyagát, amely hitelesen mutatja be Kárpátalja tragédiáját, amikor a vidéket elfoglaló 4. Ukrán Front katonai tanácsa irányításával megszervezték a régió erőszakos szovjetizálását. A kollektív bűnösség elvének alkalmazásával elhurcolták a magyar és német katonaköteles férfiakat, majd a német fiúkat és lányokat, megtizedelték a kárpátaljai magyar, német, ruszin, ukrán lakosságot. Meghurcolták, rabságra, illetve halálra ítélték a zsidó értelmiséget, a történelmi egyházak képviselőit.

Kárpátalján ez az első olyan kiállítás, amelynek állami intézmény ad otthont. Jelképes az is, hogy ez a hely a munkácsi vár, ahol 1944-1956 között a szovjet biztonsági szolgálat börtöne volt, idezárták a szovjethatalomra veszélyesnek ítélt munkácsiakat, köztük a magyar patriótákat is. A kiállítás kódolt üzenete, hogy hasonló tragédia sohase történjen meg.

Az állandó kiállítást Szilágyi Mátyás főkonzul, Olekszandr Lengyel, a Munkácsi kistérség ügyvivője és Mihajlo Belekanics, a Munkácsi Vármúzeum igazgatója avatta fel.

A Szolyvai Emlékparkbizottság szervezésében a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából az Ortutay Elemér Görög Katolikus Szakkollégiumban is avatóünnepségre került sor.

– Öröm számunkra, hogy a kiállítás egy része hozzánk került, és úgy vélem, a kommunizmus áldozatai, mind a világi, mind az egyházi mártírok, egyformák, ami Kárpátalja tekintetében különösen igaz. A mai egy olyan emléknap a magyarság történetében, amelynek része a görög katolikus egyház üldözése. Fontos, hogy mi, fiatalok, az itt megjelent kollégisták megértsék ezt, emlékezzenek – fejtette ki Marosi István a kollégium igazgatója. A görög katolikus pap a tanintézmény nevében köszönetét fejezte ki Dupka Györgynek, amiért náluk kapott helyet az egyháztörténeti kiállítás, mely dokumentálja milyen megpróbáltatáson mentek át a görög katolikus, a római katolikus és a református egyház képviselői a sztálini terror idején.

Szilágyi Mátyás, a beregszászi külképviselet vezetője kifejtette, az emléknap szimbolizálja az elnyomást, a kommunista erőszakot, emlékezetünkbe idézi a kommunista hatalomátvételnek, a szovjet terrornak a tömeges, ember-, és nemzetellenes cselekedeteit.

– Ma nagyon fontos, hogy felidézzük a hősök, a mártírok emlékét, emlékezzünk az áldozatokra. A közös emlékezés pedig közösségbe kovácsol minket, aminek rendkívüli jelentősége van – fogalmazott a diplomata.

– Az eddigi kutatások szerint több mint egymillió magyar ember került a történelmi Magyarországról a Szovjetunió Gulág-rendszerébe, közöttük sok egyházi vezető is. Megrendítő tények ezek, ezt akartuk tükrözni a kiállítás anyagával.

Az egyházüldözésben a legtragikusabban a görög katolikusok voltak érintettek Kárpátalján, ezért ez van kidomborítva a kiállítási anyagban – mondta Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára.

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke a fiatalokhoz intézte szavait. Kifejtette, ha olyanokkal beszélgetnek, akik még emlékeznek a 20. század ezen éveire, előbb-utóbb rájönnek, hogy valamennyiüknek van valamilyen köze hozzá.

Demkó Ferenc, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye beregszászi esperesi kerületének helynöke elmondta:

– Ennek a kiállításnak minden egyes dokumentuma könnyeket, fájdalmat, szenvedést jelez. Hála Istennek el sem tudjuk képzelni, milyen idők jártak akkor. De velünk az Isten. Mert ha az Úristen kezébe adjuk magunkat, akkor az óvott, tenyerén hordott népe és hívei lehetünk – hangsúlyozta Demkó Ferenc.

Forrás: KISZó

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *