A napokban az ukrán médiából szerezhettünk tudomást arról, hogy az elmúló esztendő egyik utolsó napján az új összetételű Beregszászi Járási Tanács képviselőtestülete történelmi döntést hozott. Az eseményről a Kárpáti Igaz Szó „Nincs többé regionális nyelv Kárpátalján” tudósítással, a Kárpátinfo pedig „Törvénytelennek nyilvánították Kárpátalján a regionális nyelvekkel kapcsolatos összes döntést” című összeállítással számolt be közel két hét lemaradással. Bár mindkét újság megközelítése hibás feltételezésen alapul (van regionális nyelv, illetve a velük kapcsolatos döntések nem törvénytelenek!!!), de most nem ezzel szeretnék foglalkozni.
Nagy valószínűséggel nem is tudtunk volna erről a fontos „fegyvertényről”, ha Tarasz Kreminy nyelvi ombudsman nem érzi szükségesnek eldicsekedni Facebook-oldalán, hogy „… az államnyelv védelméért felelős biztos fellebbezésére Irina Venediktova ukrán főügyészhez, miszerint biztosítani kell egyes megyei és helyi tanácsok regionális nyelvek működésével kapcsolatos jogellenes határozatainak visszavonását, az államnyelv védelméért felelős biztos titkárságához levél érkezett a Kárpátaljai Megyei Ügyészségtől, melynek értelmében érvénytelenítették a Beregszászi Járási Tanács és a Nagyszőlősi Járási Tanács regionális nyelvekkel kapcsolatos rendeleteit”. Aki járatos a jogban, az tisztában van azzal, hogy amennyiben az ügyészség valamilyen önkormányzati határozatot törvénytelennek vél/talál, azt bírósági úton (megfelelő motivációval alátámasztva) megóvja. Vagy a könnyebb utat választva felszólítja az illetékes önkormányzatot, hogy ő maga vonja vissza a határozatot.
A tudósítások szerint a Beregszászi Járási Tanács a második utat választotta, s nem csupán a saját, hanem a Nagyszőlősi Járási Tanács (mint annak jogutódja) korábbi határozatát tekintette „okafogyottnak”. A képviselőtestület többféle magyarázatot is kapott „technikai döntés született, ugyanis a regionális nyelvek használatáról hozott határozat az alkotmánybírósági döntés miatt már rég hatályát vesztette”, illetve „megszűnt a két járás, ezért azok képviselőtestületeinek határozata is érvénytelen”. A magyarázatot a képviselők helyállónak vélhették, erről tanúskodik a szavazási eredmény is. A név szerinti szavazás adatai szerint a testületi ülésen jelen volt 33 képviselő, igennel szavazott 33 képviselő, ebből a két magyar párt színeiben 17 képviselő (KMKSZ-UMP – 15 fő, UMDP – 2 fő), illetve az ukrán pártok színeiben 16 képviselő.
Mi is szerepel a nevezett tanácsi határozatban? Érdemes idézni a szöveget:
„Ukrajna Alkotmánybíróságának a 2-р/2018. sz. ügyben 2018. február 28-án megfogalmazott döntéséből kiindulva, Ukrajna „A helyi önkormányzatokról Ukrajnában” című törvénye 43., 59. sz. cikkelyei, valamint „A záró és átmeneti rendelkezésekről” című, V. sz. fejezet 6-2. pontja alapján a Beregszászi Járási Tanács
ELHATÁROZTA:
A Beregszászi Járási Tanács 188. számú, 2012. szeptember 18-án kelt „A regionális nyelvek vagy a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatára irányuló, Ukrajna „Az állami nyelvi politika alapjairól” c. törvénye által előirányzott intézkedésekről a Beregszászi járás területén” című határozatát, illetve a Nagyszőlősi Járási Tanács 287. számú, 2012. december 18-án kelt „Az állami nyelvi politika alapjairól a Nagyszőlősi járásban” című határozatait olyanoknak kell tekinteni, amelyek érvényüket veszítették”.
Való igaz, hogy az Alkotmánybíróság formai okok miatt érvénytelenítette a korábbi nyelvtörvényt, illetve Ukrajnai Legfelsőbb Tanácsa új nyelvtörvény fogadott el. Ugyanakkor nem szabad elfelednünk, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogait ezeknél sokkal fajsúlyosabb dokumentumok szabályozzák, mint egyes ágazati törvények. Ezek Ukrajna „Az ukrajnai nemzeti kisebbségekről” (1992) című törvénye, amely többek között „előirányozta a nemzeti kisebbségek jogai védelmének újabb garanciáit, köztük az élettér történelmi és jelenlegi lakóhelyükön való megőrzésének garanciáját”, Ukrajna Alkotmánya (1996), amely szerint „Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi ukrajnai nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlödése, használata és védelme” (10. cikkely), “Az állam elősegíti úgyszintén Ukrajna valamennyi őshonos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátszerűségének fejlődését” (11. cikkely). Ukrajna eurointegrációs törekvéseinek megvalósulása keretében az ukrajnai jogrendbe is beemelésbe kerültek azok a nemzetközi dokumentumok (az Európa Tanács Nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménye és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája), amelyek külön figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek jogainak, ezen belül nyelvhasználati jogainak biztosítására. Ezeket a dokumentumokat Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa ratifikálta.
2012-ben Kárpátalja-szerte jelentős vita övezte a regionális nyelvekkel kapcsolatos helyi kodifikációs folyamatokat. A törvény Ukrajna 18 nemzeti kisebbség (köztük a magyar) nyelvének kisebbségi vagy regionális nyelvi jogállásáról döntött. E szerint, az ország mindazon közigazgatási egységében (község, város, járás, megye) melyekben ezeknek a nyelveknek a beszélői lakosság legalább 10 %-át teszik ki, e nyelvek, a törvény előírásainak megfelelően használhatóak az államhatalmi és az önkormányzati szervek munkájában, illetve a velük való érintkezésben.
Kárpátalján elsőként Beregszász városában (2012. szeptember 7.), majd a Beregszászi Járási Tanácsban (2012. szeptember 18.) született döntés a magyar nyelvnek regionális nyelvként való alkalmazásával kapcsolatban, ehhez a későbbiekben az Ungvári és a Nagyszőlősi Járási Tanács is csatlakozott. Sajnos a Kárpátaljai Megyei Tanácsban – mivel a magyar pártok képviselői előzetesen nem tudtak (akartak) megállapodni egy normaszövegben – sikerült elszabotálni a magyar nyelvnek a megyei szintű hivatalokban regionális nyelvként való használatáról szóló határozat elfogadását.
A főügyészségi tájékoztatás alapján egyelőre csak feltételezni tudjuk, hogy mind az Ungvári Járási Tanács, mind pedig a Beregszászi Városi Tanács korábban már foglalkozott ezzel a kérdéssel, s „megfelelő döntést hozott”.
A fentiek kapcsán a helyi önkormányzatok (Ungvári, Beregszászi, Nagyszőlősi járás, Beregszász város) döntései egyfajta hivatkozási pontként szerepeltek, lévén, hogy a kárpátaljai magyarság meghatározó többsége ezekben a közigazgatási egységekben él, az általános választójog alapján képviselői jelen vannak a különféle testületekben, ennek megfelelően az állammal, annak szervezeteivel való kommunikációban az adott közösség álláspontját képviselik.
Azon túl, hogy elveszítettük az ezekre a szimbólumokra való hivatkozás lehetőségét, az ügy precedens értékén túl számos veszélyt is rejteget! Ukrajna a Nyelvi Charta 7. cikkelyének (4) bekezdése alapján elkötelezte magát amellett, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvekre vonatkozó politikájának meghatározásakor figyelembe veszi az ezeket a nyelveket használó csoportok igényeit és kívánságait. Hasonló konzultációs kötelezettség vonatkozott Ukrajnára a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikkéből kifolyólag, amely előírja, hogy a felek feltételeket teremtsenek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, különösen az őket érintő közügyekben való tényleges részvételhez. Ezekre az új államnyelvtörvény kapcsán a Velencei Bizottság is felhívta Ukrajna figyelmét.
A tanácsi határozat alapján a továbbiakban Ukrajna ezt a tételt kipipálhatja, hiszen az ukrajnai magyarság legnagyobb közösségének önkormányzata hivatalos döntéssel egyetértését fejezte ki Ukrajna nyelvpolitikájával kapcsolatban. Ugyanez a döntés az ukrán-magyar államközi kapcsolatok esetében is nagy súllyal kerülhet a mérleg serpenyőjébe, hiszen Magyarország az elmúlt években többször is kifejezte, csak azokat a döntéseket tudja elfogadni, amelyeket az ukrajnai magyarság képviselői is el tudnak fogadni. És ki lehetne a leginkább „autentikusabb”, mint a Beregszászi Járási Tanács?
Deák Ferenc, a Haza bölcse egy fogalmazott: „Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszaadhatják. De amiről a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése kétséges.” Most ismét lemondtunk valamiéről, aminek értékét a döntéshozók nem értették. Utánuk több is jön talán? De ha mi nem állunk ki önmagunkért, elvárhatjuk-e másoktól, hogy ezt megtegyék értünk/helyettünk?
dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke
Ui.: Sokáig gondolkodtam a napokban, hogy a közelmúlt eseményeiről hangos (írott) formájú véleményt formáljak, azonban Babits Mihállyal együtt magam is azt vallom: „mert vétkesek közt cinkos aki néma” (Jónás könyve). A közösségi hálón megjelent elmélkedésem – amelynek tartalmával kapcsolatosan néhány szakértő véleményét is kikértem – meglátásom szerint pozitív vitát gerjesztett az önkormányzatok szerepéről, illetve felelősségéről. Részben ez is volt a cél, hiszen a többségi társadalom szempontjából jelenleg ezek az érdekképviseleti intézmények rendelkeznek a legnagyobb legitimitással. Nagy csodálkozásomra a Kárpátalja című hetilap írott és nyomtatott változatában is napvilágot látott egy értekezés (zzz aláírással), amely ezzel a gondolatébresztőnek szánt írással foglalkozik. A szerző úgy állt hozzá, mint az Alkotmánybíróság az ukrajnai nyelvtörvényhez – mivel nem tudta „kikezdeni” a tartalmat, ezért annak formai részét elemzi és kritizálja.
Nem véletlenül választottam a címet sem, lévén nem egyes személyek, politikai szervezetek, hanem a választott testületek felelősségéről beszélek, amely messze túlmutat az aktuálpolitikai dolgokon. Hiszen minden képviselő csak a saját, képzettsége alapján behatárolt területen lehet szakértő, minden más ügyben tanácsra szorul.
Mit is sugall az „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” a cím? A dilettánsok, a hozzá nem értők okvetetlenkedését visszautasító szárnyasszót állítólag a debreceni egyetem egyik professzora fogalmazta meg és a a szállóige keletkezésének legvalószínűbb magyarázata az alábbi: „az arab nyelv 1792–1803 között fordul elő először a tárgyak között; tanította Kocsi Sebestyén István professzor. A vizsgálatokra abban az időben a városi tanács el szokta küldeni két-két megbízottját, akik mintegy ellenőrzést gyakoroltak, és tapasztalataikkal aztán be is számoltak a városi tanácsnak, a kollégium legfőbb patrónusának. Ilyen alkalommal szólhatott bele valamelyik tanácsbeli az arab nyelvbe, és erre tehette aztán a professzor azt a megjegyzést.”
De lássuk tételesen. Mint írtam, „A név szerinti szavazás adatai szerint a testületi ülésen jelen volt 33 képviselő, igennel szavazott 33 képviselő, ebből a két magyar párt színeiben 17 képviselő (KMKSZ-UMP – 15 fő, UMDP – 2 fő), illetve az ukrán pártok színeiben 16 képviselő”. Ebben meglátásom szerint benne van valamennyi magyar képviselő felelőssége, aki jelen volt és igennel szavazott – pártállástól függetlenül. Beleérte az UMDP színeiben mandátumhoz jutott 2 képviselőt is – a harmadik nem volt jelen az ülésen. Azaz semmiféle felelősség-áthárításról szó sincs.
A jövőben mindenképpen külön figyelmet érdemes szentelni néhány ügyrendi kérdésre is, mint képviselőtestületi ülések napirendjének összeállítása, a határozat-tervezeteknek a járási tanács honlapján (beregvidek.gov.ua) időben való megjelenítése, illetve maguknak a képviselőknek az adott határozatokkal kapcsolatban történő felkészítésére. Ez utóbbi azért is lehet fontos, mert egy-egy döntésnek sokkal messze hatóbb következményei is lehetnek, mint azt maguk a képviselők gondolják.
Miért is lett volna szükség egy más szövegezésű, kiegyensúlyozottabb határozatra? Elsősorban azért, mert a nyelvhasználati törvény bizonyos passzusainak január 16-i hatályba lépése fordulópont. A nyelvi ombudsman megnyilvánulásai, a főügyészségnek a kérdés „megnyugtató rendezése” ügyében küldött levelei azt mutatják, hogy országszerte zajlik a „jogi háttér teljes megtisztítása”, ami azt a célt szolgálja, hogy a többségi nemzet–nemzeti kisebbségi vitákban még csak hivatkozási alapunk se legyen semmire. Hiszen csak értelmezés kérdése a dolog, de a hatalom a határozat alapján ország-világnak elmondhatja „az ukrajnai magyarság legnagyobb közösségének önkormányzata hivatalos döntéssel egyetértését fejezte ki Ukrajna nyelvpolitikájával kapcsolatban”. És sajnos igazuk van…
Záró gondolatként megjegyezném: nem mutogatok semmire és senkire! Szomorú vagyok… Szomorú egy nemzeti közösségért. Babits után jöjjön egy bibliai idézet zárásként: „mene, mene, tekel, ufarszin” (Dániel, 5), amely profán fordításban annyit tesz: „megméretett és könnyűnek találtatott”. S egyes bibliamagyarázók még hozzáteszik: „és adatott a persáknak”.
