Az ünnepek közeledtével a városok fényei, az illatok és a készülődés öröme mindenkit magával ragad. De vannak, akiknek ez az időszak nem a vidámságról és a családi együttlétről szól. Az Ungvári Városi Gyermekkórház kórtermeiben a gyógyító gépek és a csendes lépések hangja tölti be a teret. Itt a gyermekek, akiknek betegsége megakadályozza, hogy otthon, szeretteik körében ünnepeljenek, sokszor szomorúan, várakozással és némi félelemmel élik meg az ünnepi napokat. Míg társaik a család melegében bontogatják az ajándékokat, ők a kórház falai között próbálnak örömöt találni a mindennapok apró pillanataiban.
Magyar Tímea
Ilyenkor a kórház személyzete, az orvosok és ápolók, valamint a jótékonysági szervezetek különös figyelmet fordítanak arra, hogy a gyerekeknek mégis legyen okuk örülni.
– Színes díszekkel, kézzel készített apróságokkal, karácsonyi dallamokkal, kis ünnepi műsorokkal és közös játékokkal próbáljuk megtörni a kórház csendjét. Az ajándékok nem csupán tárgyak, hanem remény jelei is: azt üzenik, hogy a gyerekekre gondolunk, és nincsenek egyedül. Emellett a történetek, mesék, közös kreatív foglalkozások és az apró, személyes figyelmességek lelki erőt adnak, vidámabbá és bátrabbá teszik a kicsiket, segítve őket abban, hogy a nehézségek ellenére is érezzék az ünnep varázsát – avat be az év végi ünnepek idején az intézményben uralkodó hangulatra Taiszija Subert, az intézmény vezetője.
Ebben a különleges időszakban a legkisebb gesztusok is hatalmas jelentőséggel bírnak: egy kedves szó, egy kézszorítás, egy mosoly vagy egy kis csomag éppolyan fontos, mint a gyógyító kezelés. Ezek az apró csodák teszik lehetővé, hogy a gyerekek – bár kórházi ágyukhoz vannak kötve – átélhessék a karácsony melegét, és érezzék, hogy a szeretet és a törődés nem szűnik meg még a nehéz pillanatokban sem.
Bár több jótékonysági felajánlás is szokott érkezni ilyentájt az intézményhez, a gyermekkórház fő támogatója ezekben a napokban, és év közben is az Armada Kárpátok társadalmi szervezet. Vezetője, Roman Megela szívügyének tekinti a gyerekek mindennapjainak könnyebbé tételét. A hatodik éve működő szervezet tagjai meg vannak róla győződve róla és hisznek benne, hogy a jó cselekedetek képesek megváltoztatni a világot. Minden egyes projektjük, akciójuk, tettük, egy lépés a gondoskodóbb társadalom felé. Egy éve ugyancsak állandó látogatók az intézményben A Szilárdság Pillanata civil szervezet tagjai, mely a mentális egészség és a pszichoszociális támogatás, valamint a kultúra és az oktatás területén fejtik ki tevékenységét. Egyetemi hallgatók bevonásával egész évben rendszeresen látogatják a kis betegeket, hogy támogassák, jobb kedvre derítsék őket és egy kis örömöt ajándékozzon nekik a kezelés ideje alatt. Interaktív játékokkal, art- és zene-terápiával, rajzolással, vetélkedőkkel vonják el az apróságok figyelmét testi fájdalmaikról.
– Bizony ez sokat segít, amikor éppen vénás injekciót vagy más, a kicsik számára félelmetesnek tűnő beavatkozást kell elvégezni náluk. A bohócdoktornak beöltöző támogatóink sikeresen elvonják a figyelmüket, ezáltal csökkentik a stresszt, s így hozzásegítik őket a gyorsabb felépüléshez – ismeri el a kórház fül-orr-gégésze, dr. Becánics Katalin. – A bohócdoktorság lényege a gyerekek lelke. Ők ugyan nem tudjuk meggyógyítani a betegségüket, de a lelküket fel tudják tölteni egy kis vidámsággal.
Az ápolókkal beszélgetve megtudjuk, hogy jelenleg megsokszorozódtak – ahogyan az évnek ebben a szakában mindig –, a szezonális felsőlégúti megbetegedések. A kórházba azok mellékhatásai miatt kerülnek a legkisebbektől kezdve a 18 éves korú fiatalokig. A terjednő entero- és rotavírusok miatt sok a broncho-obstruktív szindróma, a tüdő-, a fülgyulladás, a súlyos bronchiális asztma, ami fulladozással jár, a hipertermia, az intoxikáció, a görcsös állapot, a hányás.
A helyi lakosokon kívül nagyon sok belső menekült, a háború miatt áttelepült kisgyereket ápolnak a kórházban. A kórtermek emiatt túlzsúfoltak, az egyik 35 fős osztályon most is folyamatosan 45-50 kis beteget kénytelenek kezelni. Sajnos az ápolói személyzet nincs ekkora létszámra kiszámolva, de legjobb tudásuk szerint mindenkit ellátnak. Ezért nem is tiltják meg a szülőknek, ha szeretnének ottmaradni gyermekükkel a kórházban.
Nem egyszer, „ottfelejtett gyerekekről” is gondoskodniuk kell az orvosoknak. Van, akit a szociális szolgálat von ki a családjából, mert rosszul bánnak vele, s beszállítja teljes kivizsgálásra. Ezután kerülhetnek csak gyermekotthonba vagy nevelőszülőkhöz. Másokat a rendvédelmi szervek hoznak ide, mert bántalmazáson érik a szülőket, s el kell látni a sérüléseiket. Az itt dolgozók sokféle történetet láttak már, s a szeretet ünnepe táján különösen szíven üti őket, amikor nehéz sorsú kisgyerkőc kerül be a kórházba.
Amikor az ünnepek idején belépünk az ungvári gyerekkórház ajtaján, hamar rájövünk: itt a karácsony nem a karácsonyfa égőinek számától, hanem az emberség erejétől válik különlegessé. Az orvosok, ápolók és önkéntesek mind azon dolgoznak, hogy a beteg kicsik gyerekek is legyenek, telve reménnyel, mosollyal és apró csodákkal körülvéve. És bár a kórház falai nem helyettesíthetik az otthon melegét, mégis megtelnek valami mással: azzal a szeretettel, amely talán a legnagyobb ajándék ebben az időszakban. Itt, ahol a gyógyulásért nap mint nap küzdenek, az ünnep igazi üzenete is megszületik – hogy a törődés és a figyelem képes fényt gyújtani a legnehezebb napokon is.
