Harminc év egy ember életében is hosszú idő, egy gyülekezet történetében pedig egy egész korszak. Ennyi idő alatt generációk nőnek fel, örömök és nehézségek váltják egymást, de vannak emberek, akik hűségesen egyhelyen maradnak, és csendben végzik azt a szolgálatot, amelyre elhívást kaptak. Nagy István lelkipásztor három évtizede szolgálja a kisgejőci református közösséget, amely ezúttal hálaadó istentiszteleten és ünnepi alkalmon köszöntötte lelkipásztorát, megköszönve hűséges szolgálatát október 4-én a zsúfolásig megtelt kisgejőci református templomban.
Varga Brigitta
Az ünnepségen elsőként a helyi lelkipásztor szólt a megjelentekhez, majd Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese mondott imát.
Az ünnepi istentiszteleten Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke hirdette az igét. A Máté evangéliuma 7. részének 6. verse alapján elmondott igehirdetésében a szent és az értékes dolgok megbecsülésének, védelmének fontosságára hívta fel a figyelmet.
– Nemcsak tekintélyromboló, hanem egy változó értékrend korszakában élünk. Nekünk, keresztény embereknek különösen oda kell figyelnünk arra, hogy megőrizzük az igazi, valódi kincset, és ami ezeknél is fontosabb: megőrizzük azt, ami szent – fogalmazott.
A harmincéves lelkipásztori szolgálatra utalva kiemelte: Nagy István három évtizede során sok igehirdetést, vigasztalást és buzdítást adott a rábízott közösségeknek. A lelkipásztor küldetése azonban nem merül ki abban, hogy mindig rendelkezésre álljon, hanem az is feladata, hogy legyen bátorsága megvédeni azt, ami szent.
– Az egyháztól mindig elvárják, hogy adjon, a tiszteletes úrnak pedig legyen mindig ideje, legyen kedves, türelmes, jóindulatú és segítőkész.
De Jézus azt is mondja: van olyan, amit nem szabad odaadni, nem szabad odadobni. Ami szent, azzal nagyon óvatosan kell bánnunk – hangsúlyozta a püspök.
A püspök a gyülekezethez is szólt, arra kérve a közösség tagjait, hogy támogassák lelkipásztorukat küldetésében. Végül arra buzdította a jelenlévőket, hogy maguk is legyenek „őrállók”, akik tudják, mit kell továbbadniuk, és mit kell megőrizniük. Nagy Istvánhoz fordulva pedig így zárta gondolatait:
– Kedves nagytiszteletű úr, sáfár voltál harminc évig, maradj hűséges sáfára az Úrnak mindaddig, ameddig erőt ad a szolgálathoz!
Ezt követően a helyi gyülekezet gondnoka, Veres Éva köszöntötte a meghívott vendégeket és az ünneplő közösséget, majd felolvasta Tarr Zoltán Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterének köszöntését Papp Balázs miniszteri aszisztens tolmácsolásában.
Tarr Zoltán sajnálatát fejezte ki, hogy hivatali elfoglaltsága miatt személyesen nem lehet jelen az ünnepségen, ezért arra kérte munkatársát, hogy tolmácsolja szívélyes üdvözletét Nagy Istvánnak, a presbitériumnak és a gyülekezet valamennyi tagjának.
A miniszter egykori évfolyamtársként szeretettel köszöntötte a helyi lelkipásztort szolgálatának, a kisgejőci gyülekezet élén végzett munkájának és teológiai tanulmányai befejezésének harmincadik évfordulója alkalmából.
– Miniszter úr nagyra értékeli azt a három évtizedes hűséges szolgálatot, amely által Nagytiszteletű Lelkipásztor Úr a kisgejőci református közösség hitét és összetartozását erősítette, és szolgálatával a kárpátaljai magyarság megmaradását is segítette.
További szolgálatához pedig jó egészséget, erőt, örömöt és Isten gazdag áldását kívánja – hangzott el.
Az ünnepi alkalmon Dr. Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja is köszöntötte a jelenlévőket. Mint mondta, a főkonzulátus mindig örömmel fogadja az olyan eseményekre szóló meghívásokat, amelyek a kárpátaljai magyar közösségek és egyházak életében kiemelt jelentőséggel bírnak.
– Úgy gondolom, hogy az egyháznak a hitet adó szerepe, valamint az, hogy a közösséget összetartja, ebben az időszakban különösen fontos – fogalmazott.
Dr. Papp Ferenc kiemelte: önmagában is különleges teljesítmény, hogy Nagy István három évtizede szolgál lelkipásztorként, ráadásul harminc éve ugyanazon a helyen. A diplomata végül jó egészséget, erőt és további eredményes szolgálatot kívánt a lelkipásztornak.
Kolozsy András, a Nagydobronyi és Szolyvai Református Gyülekezet lelkipásztora, az Ungi Református Egyházmegye esperese az egyházmegye vezetése nevében köszöntötte az ünnepeltet. Mint fogalmazott, külön öröm számára, hogy egyházmegyéjük legidősebb szolgáló lelkipásztorát, egyben közvetlen szolgatársát és helyettesét is köszöntheti.
Az esperes a három évtized alatt megélt nehézségekről és örömökről is beszélt. Hangsúlyozta: a lelkipásztor is esendő ember, aki elfáradhat és elcsüggedhet, ám Isten új erőt ad számára a folytatáshoz.
– Harminc esztendő alatt volt részed nagy mélységekben és nagy magasságokban is. Megtapasztalhattad az örömöket, bánatokat, kudarcokat és győzelmeket. De amikor elfáradtál vagy elcsüggedtél, Isten megújult erőt adott, hogy ismét felállj és jó szívvel végezd azt, amire elhívott – fogalmazott Kolozsy András.
Mint mondta, az emberi megbecsülés változó lehet, Isten szeretete és hűsége azonban állandó.
– Bármi történjen ebben a világban, nézzenek bárhogyan rád, értékeljenek vagy ne, tudd: becses vagy Isten szemében, és ő szeret téged. Ez soha nem fog megváltozni. Ezt vidd magaddal örökségképpen – mondta a lelkipásztor.
Ezt követően Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye gondnoka, Danku Gábor, a KRE főgondnoka méltatta az ünnepeltet, majd a megjelent lelkipásztorok mondtak igei köszöntőt és kérték Isten áldását az ünnepelt további életére, szolgálatára.
A meghívott vendégek közül Szűcs Pálma, a Szürtei kistérség alpolgármestere és Tóth Éva Korláthelmec elöljárója is kedves szavakkal emlékezett meg Nagy István 30 éve tartó szolgálatáról, majd köszönő díszoklevelet adtak át külön-külön a lelkipásztor részére. Köszöntőt mondott továbbá Gábor Marianna, a szürtei kistérség elöljárója is.
A továbbiakban a Gyöngykaláris Kórusiskola és a TeDeum Felnőttkórus előadásában hitvalló énekek, míg a hittanos gyermekek részéről köszöntő versek hangzottak el.
– Harminc év egy gyülekezet életében nagyon hosszú idő – mondta Veres Éva, a helyi gyülekezet gondnoka. – Sok minden változott körülöttünk, de egy biztos pont megmaradt: az Ön hűséges szolgálata közöttünk. Köszönjük a sok igehirdetést, imádságot, bátorító szót, vigasztalást és azt a szeretetet, amellyel évről évre szolgált közöttünk. Köszönjük azokat a csendes szolgálatokat is, amelyek talán nem mindig voltak láthatók, de mögöttük ott volt a hit, a türelem és az Isten iránti hűség.
Mint mondta, az elmúlt három évtized alatt gyermekek nőttek fel, családok változtak, örömök és nehézségek váltották egymást, a lelkipásztor pedig mindezeket a gyülekezettel együtt élte meg.
– A presbitérium és a gyülekezet nevében szeretnénk kimondani azt, amit talán nem mondunk elég gyakran: köszönjük, hogy itt van közöttünk, hogy szolgál bennünket, és köszönjük a harminc év minden áldását és csendes áldozatát – mondta.
Az ünnepi alkalmon a presbitérium, a hitoktatók, valamint a kántor és a diakónus közös ajándékát is átadták az ünnepeltnek: egy Erdélyben készített papi palástot és a hozzá tartozó fejfedőt. Majd levetítésre került egy fotóösszeállítás is, melyben az elmúlt 30 évben történt keresztelők, konfirmálások, esküvők és a gyülekezet életében fontos események kerültek bemutatásra.
Nagy István lelkipásztor elsősorban Istennek adott hálát az elmúlt harminc év szolgálatáért, hangsúlyozva, hogy a nehézségekben mindig megtapasztalhatta megtartó erejét. Háláját fejezte ki családjáért, gyermekeiért, akik erőt adnak számára a szolgálat folytatásához. A gyülekezet tagjainak pedig azért mondott köszönetet, hogy az elmúlt három évtizedben szeretettel fogadták és támogatták.
– Köszönöm nektek, kedves testvérek, hogy végigjártátok velem ezt a harminc esztendőt, és köszönöm azt a szeretetet, amelyet mindig megtapasztalhattam tőletek. Mindig tudtam, hogy bárhová megyek, hazajövök, mert úgy fogadtatok, mintha a sajátotok lennék– mondta.
Külön köszönetet mondott a korábbi gondnokoknak, akik a nehéz időszakokban is mellette álltak, valamint Veres Évának, a gyülekezet jelenlegi gondnokának, aki 2 évvel ezelőtt vállalta el a gyülekezet és a presbitérium pásztorolását.
Az ünnepi alkalom a KRE püspökének áldásával, a kárpátaljai református himnusz (Mindig Velem, Uram) és a magyar himnusz eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult.
