A Kárpátaljai Református Egyház Tanügyi Bizottsága szeptember 27-én tartotta soron következő hitoktatói szakmai napját, melynek ezúttal a Nagydobronyi Református Líceum adott otthont. Az eseményre mintegy 70 fő érkezett Kárpátalja számos gyülekezetéből.
Köszöntőjében Menyhárt István, a KRE Tanügyi Bizottságának elnöke, a program szervezője szakmai napok fontosságát hangsúlyozta, melyeken a Kárpátalja szerte tevékenykedő, szolgálatban lévő hitoktatók, gyermekmunkások és lelkipásztorok tapasztalatot cserélhetnek, megbeszélhetik a hitoktatás jelenlegi problémáit, javaslatokat tehetnek azok megoldására.
Az alkalom a helyi református templomban vette kezdetét, ahol Horkay László nyugalmazott püspök a 25. Zsoltár igei üzenetével bátorított mindenkit a szolgálatra. Kiemelte mennyire fontos napjainkban a gyermekek nevelése, az Isten útjára vezetése a szolgáló személyek által. „Krisztus megmutatta nekünk az Úr ösvényét, nekünk csak rá kell lépnünk erre az útra, követni Őt. A szeretetre, törődésre, nevelésre vágyó gyerekek között megélni azt a Jézus Krisztust, aki meghalt értünk és megszabadított a bűntől. Őhozzá vezessük a gyermekeket, az Isten ösvényén át!”
Az istentiszteletet követően a református líceum előadó termében folytatódtak a programok. A szakmai nap főelőadója Bereczky Judit, a budakalászi református gyülekezet lelkész-hitoktatója volt. Előadásának címe: „Az értékes élet útja – Szolgálatunk buktatói – Hívogató zsákutcák – Mindent elsöprő szenvedély”.
Bereczky Judit felhívta a figyelmet arra, hogy az igével dolgozni kell, engedni, hadd hasson először ránk, utána szólhatjuk másnak azt. A nem jól és nem a helyén alkalmazott ige félrevezető lehet, mint ahogy a Mikeás 2:6-7-ben kigúnyolják a prófétát és félreértelmezve az igét azt gondolják, hogy semmi rossz nem történhet azzal, aki Istent szolgálja és becsületesen él. A hívő ember szolgálatának több buktatója lehet, olyan, mint a könnyű élet lehetőségének vonzása, amikor feltesszük a kérdést, hogy „nekem miért ilyen nehéz az életem, miért nekem kell mindig szenvednem?”. Könnyen eshet a keresztyén ember abba a hibába, hogy az egyszerűbb megoldást keresi, s próbál a saját felelőssége alól kibúvókat keresni. De nem ez a helyes megoldás. „Meg kell keresni azt, ami mélyen megsebez, azt a nem jót, amit magadban hordozol! Felszínre kell hozni saját sérelmeidet, azért, hogy szeretni tudj, elengedni és megbocsátani”. Nagy veszély van továbbá az Istentől való elszakadásban, ami szintén zsákutcába vezet. Amikor a hívő ember szolgál, de túl sok a munka, a feladat és bezárul a szívünk. Bezárkózunk a saját gondolatainkba és nem halljuk meg a másikat, nem tudjuk szeretni a gyermeket, nem tudjuk megérteni, meghallani őket.
A lelkésznő a 130. Zsoltár alapján rámutatott arra, hogy a zarándok, Isten követője, úton van Isten temploma felé. Aki pedig úton van, annak van egy tarisznyája is. Istennek az az ajándékcsomagja kerül a tarisznyánkba, ami személyesen csak nekünk szól. Ez a csomag teljesen egyénre szabott, s amikor útra indulunk, odaadja nekünk. „Isten szeretettel készíti az ajándékaidat, ne veszítsd el, ne tedd félre őket! Ha már elfelejtetted milyen csomaggal indultál el, akkor szánj rá időt, hogy megnézd, neked mi van tarisznyádban”.
Nagyon meghatározó a szolgálatban, hogy kapcsolatban legyünk a forrással, akitől az üzenet jön. Kitartásunk csak úgy lehet, ha az Úrral és egymással kapcsolatban vagyunk, bátorítunk és engedjük, hogy bátorítást kapjunk! Olyan csatornái legyünk az üzenet feladójának, hogy az örömhír célba találjon. „Ha látjuk, hogy nem ér el a gyerekekig a mondanivaló, akkor merjünk változtatni, bölcsességet, vezetést kérni, a megfelelő szavakért imádkozni.”
Szolgálatunknak kell, hogy legyen küldetésnyilatkozata, amit meg kell fogalmaznunk (házi feladatként) magunkban és azáltal végezni a munkánkat. „Küldetésünk van azok felé is, akik csendes elkeseredésben élnek, mert üres a szívük.” Tudatosan kell járnunk az utunkon. „Tudnom kell, mi az az egy, ki az az egy, akit meg akarok mutatni. Legyünk azok, akiken megcsillan Krisztus fénye! Az Ő fényességének hordozóivá kell válnunk!”
A lélekemelő előadást követően, „Új kihívások a hitoktatásban” címmel, kerekasztal beszélgetésre került sor, amelyet Molnár Erika és Nagy Zita hitoktatók vezettek. Közelebbről megismertették, hogy milyen törvényi rendeletek vannak a katechéta személyére vonatkozóan. Kitértek arra is, hogy eddig milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a hitoktatóknak és tanügyi bizottság erre milyen megoldási lépéseket tett. Molnár Erika külön köszönetét fejezte ki mindenki felé, akik hosszú évek óta megállják a helyüket és lelkiismeretesen végzik a rájuk bízott szolgálatot. A beszélgetés során rámutatott arra, hogy a mai kor gyermekei szeretetre éheznek, nevelésre vágynak. A hitoktató feladata, hogy megértse a gyermek szükségeit, s megfelelő módon reagáljon rá. Nagy Zita a vegyes korosztályú csoportokban történő integrált hitoktatásról mondta el saját tapasztalatait. A hallagatóság szívére helyezve, hogy szeretve szolgáljunk, hűséggel a gyermekek felé.
A finom és bőséges ebédet követően, a már amúgy is tartalmas programot színesítve, a Nagydobronyi Tájház megtekintése következett Badó Margit tanárnő kalauzolásában, aki a 30 éve működő Nagydobronyi Református Líceum történelem szakos tanára.
A szakmai napról minden résztvevő feltöltekezve térhetett haza. Az előadásokon keresztül elhangzott üzenetek által megújult erővel indulva neki az idei hitoktatói tevékenységének. Újra elővéve az Úrtól kapott vándortáskáját, hogy a mélyére nézve meglássa, milyen hatalmas csoda és küldetés a gyermekek között végzett szolgálat!
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! … Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsoltár 100:2, 5)
Márkus Julianna, mezővári hitoktató
