Fiatalnak sem könnyű lenni jelenleg Kárpátalján. Rengeteg impulzus éri az ifjúságot, aminek a legfőbb oka az ország politikai, gazdasági és társadalmi helyzete. A válaszút is nehéz, sokszor a legrelevánsabb kérdés: menni vagy maradni? Ám az is igaz, hogy volt már a kárpátaljai magyarság sokkal nehezebb helyzetben is, és akkor még nem is volt hová elmenni, máshol boldogulást találni. Ezt ma is jól látják a kárpátaljai emberek. Sokan megpróbálnak a negatív hozzáálláson, dolgokon, környezeten változtatni. Több helyi szervezet több év tapasztalatából keresi a jelenlegi helyzetre is a megoldást. Ezek közé tartozik a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) is, amelynek munkatársai 22 éve célul tűzték ki, hogy Kárpátalja ifjúságát szeretnék Istenhez vezetni, hogy a fiatalok megismerjék Őt és az Ő üdvözítő kegyelmét. Sok minden történt az elmúlt évben, de egy biztos: a szervezet munkájának központjában mindig az Úr Jézus Krisztus állt. A KRISZ jelenlegi fiatalokat segítő munkájáról, szolgálatról, tervekről Balázs Antalt, a szervezet elnökét kérdeztük.
– Mesélj kicsit magadról!
‒ Balázs Antal vagyok, de mindenki Tóninak ismer. Dercenből származom. Már nyolcadik éve vagyok református lelkész, illetve 2024 februárjától a KRISZ elnöke. Öt éve vagyok nős, a feleségemet Veres Krisztinának hívják, és van egy 3 éves kislányunk, akit igyekszünk keresztyén értékek szerint nevelni. Ez nem kis kihívás.
– Kérlek, beszélj az Istennek való szolgálatodról!
‒ Isten gyerekkoromtól kezdve része volt az életemnek, de csak 19 évesen adtam át neki az irányítást. Imádkoztam, jártam alkalmakra, de én irányítottam az életem egészen 2009 szilveszteréig, amikor eldöntöttem, hogy az 2010-es évet már Istennek átadott élettel szeretném elkezdeni. Azóta igyekszem hű lenni Jézushoz, engedni, hogy Ő legyen az Úr és a Pásztor az életemben. Az Ő akaratából lettem lelkész, és így álltam be az ifjúsági szolgálatba is.
‒ Hogyan, mivel kezdted a KRISZ-ben az idei munkát?
‒ Már 15 éve szolgálok a KRISZ-ben. Februárban, már megválasztott elnökként, lelkesen, sok ambícióval kezdtem el a szolgálatot. Jól ismertem a KRISZ helyzetét, kihívásait, a megoldásra váró feladatokat. Sok fontos munkatársunk külföldre kényszerült a háború miatt, ezért az egyik fő feladat a munkatársi csapat fejlesztése volt. Szépen haladunk ebben is. Hála Istennek, a főbb alkalmainkat is meg tudtuk szervezni, és jó látni, hogy a fiatalok vágynak, sőt, sokan adják át az életüket Jézusnak a KRISZ alkalmain, aminek nagyon örülünk.
− Hogyan tudjátok megszólítani a fiatalokat?
‒ Nincs nagy titok. Jó azt mondani, hogy a KRISZ egy hívó szó. A fiatalok vágynak az alkalmainkra. Tudják, hogy egy fiatalos, lendületes és olyan szervezet vagyunk, ahol átélhetik a Krisztushoz tartozás örömét. Természetesen az online felületeken próbálunk meg minden kárpátaljai fiatalt elérni. Tudatosan építjük a kapcsolati hálónkat is, hogy senki ne maradjon le az alkalmainkról.
− Milyen események, programok valósultak meg ebben az évben?
‒ Volt egy húsvéti dicsőítő alkalmunk több mint 300 fiatallal. Április végén volt egy ifjúsági találkozónk is. Aztán május elején egy konfirmandus-hétvégét szerveztünk Csongoron. Ezen 73 konfirmandus vett részt, és a hangsúlyt a hitvallás- és fogadalomtételre helyeztük, amire készülnek a konfirmáció alkalmával. Majd volt egy munkatársképző hétvégénk, ahol a nyári KRISZ-hétre készültünk a csapattal. Ezt követte a KRISZ-hét július végén, ami az egyik kiemelt alkalmunk is egyben. Jó volt látni, hogy több visszatérő fiatal van, és sokan bizonyságot tettek, hogy az elmúlt években a KRISZ alkalmain tértek meg. Fontosak ezek a visszajelzések. Erőt és motivációt adnak a szolgálat folytatásához.
Augusztus elején volt egy hegymászó túránk, ami szintén nagy siker volt. Szeptember végén a Beregi Egyházmegye Missziói Bizottságával közösen megszerveztük a Konfirmandusok Találkozóját, amelyen szintén kb. 300 fiatal volt jelen. Októberben volt egy dicsőítő alkalmunk Beregardóban. A korábbi évekhez hasonlóan, október 31-én 2 helyszínen is megszerveztük a Református Imaéjjelt.
Közben a háttérben dolgozunk a munkatársi csapat fejlesztésén, a gyülekezeti ifik, valamint az alapszervezeteink erősítésén. És ami nagyon fontos, hogy szeptembertől indítottunk egy 3 hétvégés ifivezető-képzőt az EXODUS partnerszervezetünkkel közösen, amelyen 25 kárpátaljai fiatal vett részt, ahol elsajátították a gyülekezeti ifik szervezéséhez, vezetéséhez szükséges készségeket. Ez épp most ért véget, november 17-én.
‒ Milyen tapasztalatok vannak a fiatalokkal kapcsolatban? Sokakat térít meg az Úr, választják az Ő útját?
‒ Nehéz ezt mérni. Sokan félnek rákérdezni mások Istennel való kapcsolatára. Én ebben eltérek az átlagtól. Rendszeresen meg szoktam kérdezni az alkalmainkon, ki hogy áll jelenleg Istennel. És hálás a szívem, hogy azt mondhatom, a fiatalok nyitottak, érdekli őket Isten, és sokan keresik Őt. Ahogy említettem, szép számmal vannak megtérők is, akik kiállnak és bizonyságot tesznek. Őket igyekszünk beépíteni a munkatársi csapatba is. Sokan Magyarországon tanulnak, de tartjuk velük a kapcsolatot, és várjuk őket a nyári alkalmainkra, illetve várjuk őket haza majd szolgálni a jövőben.
‒ Mit ad vagy hoz valójában a KRISZ a fiatalok életébe?
‒ Szeretném azt hinni, hogy egy hiteles alternatívát. Egy lehetőséget, hogy fiatalon is lehet elkötelezett hívő életet élni, és ez nem egy besavanyodott, elszigetelt élet, hanem fiatalon is meg lehet élni a Krisztusban kapott örömöket, áldásokat. Remélem, ők is úgy látják, hogy a KRISZ egy hiteles szervezet, és itt valódi keresztyén közösségre, igazi barátokra és lelki testvérekre találhatnak. Sőt, jó látni, hogy a KRISZ-ben több olyan párkapcsolat is kialakult, amiből később házasság lett két hívő fiatal között.
Szeretnénk a keresztyén értékrendhez ragaszkodva, mégis fiatalosan és kreatívan hirdetni az örömhírt az ifjúság között.
‒ Mi a legnehezebb, mivel szembesülsz sok esetben?
‒ Egyik nagy nehézség a virtuális tér túlzott hatása. Látjuk, hogy annyi inger éri a fiatalok agyát az online térből, hogy nehezebben tudnak elcsendesedni, koncentrálni az egyszerű szavakra, tanításokra. Szűkül a koncentrációs idő, nehezebb felkelteni a fiatalok érdeklődését. Pedig az üzenet, amit hozunk, értékesebb a színaranynál is.
A másik nehézség a háború. Sok munkatársunk nincs jelen. Sok fiatal külföldön tanul biztonsági okokból. És sokszor az itthon lévő munkatársaink sem tudnak biztonságosan közlekedni. Jelenleg én sem. Ezek akadályoznak a szervezésben és egyes alkalmak megtartásában is.
A harmadik nehézség, hogy a célközönségünk nagy része kiskorú, és csak akkor tudnak részt venni az alkalmainkon, ha a gyülekezet buszt szervez, hirdeti, motiválja a fiataljait. Sok esetben látjuk, hogy valahol elakad ez a folyamat, és nem érkeznek fiatalok a gyülekezetekből. Ezen még sokat kell dolgoznunk a jövőben.
‒ Miről szólt az EXODUS ifivezetőképző? Hogyan teltek az alkalmak? Mi az egésznek a lényege?
‒ Az EXODUS egy észak-írországi szervezet, ami „tanítványképzéssel” foglalkozik. Nekem a közép-kelet európai régiós vezetőjükkel volt kapcsolatom, és így indult a közös projekt. Volt egy felmérés az egyházkerületben ifjúsági misszió terén, több visszajelzés is érkezett, hogy szükség van munkatársképzésre. Komolyan vettük az igényt, és meghirdettük az alkalmakat. Egész Kárpátaljáról 16 gyülekezetből 25 fiatal jelentkezett, akik vagy már vezetnek ifit vagy szeretnének beállni ebbe a szolgálatba.
Ez egy komoly képzés, ami 3 hétvége alatt nagyon jó alapot adott, hogy egy fiatal elindíthassa az ifijét vagy becsatlakozzon a lelkészéhez.
Nagyon jók voltak a hétvégék, profik az EXODUS munkatársai, és a fiatalok is lelkesek voltak. Én is sokat tanultam belőle, amit hasznosítani fogok az ifjúsági szolgálatban. A fő cél, hogy ifik alakuljanak ott, ahol jelenleg nincsenek, és még felkészültebb munkatársak szolgáljanak ott, ahol már vannak.
‒ Nyilván ezekben az időkben fiatalnak sem könnyű lenni. Viszont ők jelentik a kárpátaljai magyarság jövőjét. Sokan elmennek Kárpátaljáról, de sokan azért itthon is maradnak. Mit gondolsz erről? Isten útján járva mi a helyes ebben a helyzetben?
‒ Sokan mennek, reméljük, hogy csak egy időre, és majd vissza is jönnek! De vannak, akik nem is gondolkodnak költözésen. És amíg több száz fős rendezvényeket tudunk szervezni Kárpátalján, addig úgy gondolom, minden okunk megvan a hálára és a reménykedésre.
Mi a helyes? Maradni vagy menni? Többen kérdezték tőlem ezt. Fiatalok is, felnőtt gyülekezeti tagok is. Azt válaszolom, amit nekik is mondtam: Istent kell megkérdezni. Valakitől azt kéri, maradjon és tegyen bizonyságot. Álljon oda a repedésekre, és tartsa a lelket másokban is. Mástól meg lehet azt kéri, menjen, és vigye Krisztust és a kárpátaljai lelkületet Magyarországra vagy akár messzebb. Nincs sablon válasz. Mindenkinek saját útja van, és Istennek személyre szabott terve van velünk. Nekem is folyton figyelnem kell, mit kér tőlem Isten, miben kell engedelmes legyek. Sokan meg akarják spórolni ezt a folyamatos Istenre figyelést és a folyamatos engedelmességet, viszont éppen ez a hívő élet lényege.
Egy dolog viszont biztos. Bárhová küld Isten, ott őt kell képviseljem, ha az övé vagyok.
Imádkozzunk érte, hogy legyen magyarság, reformátusság és ifjúsági misszió Kárpátalján 10, 20, 50 és 100 év múlva is!
‒ Milyen terveitek vannak még az év végéig?
‒ Nagy intenzitással kezdtük az évet. Kicsit el is fáradtunk. De ez jó elfáradás, mert van értelme és van rajta áldás. Három tervünk van még. December 4-én szeretnénk egy nagyobb szabású adventi dicsőítő alkalmat a beregszászi református templomban. Ezt közösen szeretnénk megszervezni a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezettel (FRIGY), és talán még bevonunk más ifjúsági szervezetet is.
A második tervünk egy KRISZ-szövi, ami a megtért fiataloknak és a munkatársainknak egy feltöltődést nyújtó alkalom. Nagy szükség van erre, hogy erősödjön a kapcsolat Istennel és egymással is.
A harmadik tervünk pedig a 2025-ös év évkezdő imahetére az imafüzet elkészítése. Évek óta a KRISZ készíti el ezt, és már el is kezdtük ezt a munkát.
Emellett dolgozunk még a KRISZ énekeskönyvének új kiadásán, ami tördelés alatt van, összeállítottuk a 2025-ös év programtervét, folyamatban van a KRISZ székházának belső felújítása. Ez egy olyan szervezet, ahol mindig zajlik az élet, és bőven van mit csinálni. De hála legyen ezért Istennek, aki fenntart és vezet minket!
Köszönöm a megkeresést! Isten áldja meg az olvasókat!