„Isten nem is engedi az olajos korsót és lisztes fazekunkat kiürülni”
A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) 2006-os megalakulása óta segíti a kárpátaljai magyar közösségeket. A teljes körű háború kitörésével a segítségnyújtás meghatványozódott. A segélyszervezet a több mint 1000 napja tartó orosz–ukrán háború első napjától folyamatos és széles körű támogatást nyújt a nehéz helyzetben lévő Kárpátaljai Református Egyházkerület intézményeinek és gyülekezeteinek. Lapunk hasábjain rendszeresen beszámolunk vidékünkre érkező adományaikról, a szervezet által támogatott projektekről. Viszont méltánytalanul keveset tudunk arról az emberfeletti munkáról, amit a szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei végeznek Magyarországon, hogy az adományok megérkezzenek oda, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre. Korábban ellátogattuk a szeretetszolgálat ebesi adományraktárába, ahol Iszlai Gergellyel, az MRSZ debreceni irodájának operatív vezetőjével és Ráthonyi Judit raktárvezetővel beszélgettünk. Ezúttal Budapesten Katona Viktóriával, a szeretetszolgálat ügyvezető-helyettesével, határon túli szolgálatokért felelős lelkipásztorral és Victor Ágoston határon túli szolgálatvezetővel tekintettük át, milyen kihívásokat hozott a szervezet számára a háború ezer napja.
Szabó Sándor (Budapest–Ungvár)
Katona Viktória számára nem ismeretlen Kárpátalja, hiszen 13 éven keresztül a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban, valamint Csapon teljesített külmissziós szolgálatot. Az utolsó 3 évben a gyermekotthon lelkészigazgatója volt.
– A Kárpátalján eltöltött évek miatt, nagyon mélyen érintett a teljes körű háború kitörése, főleg azért is, mert alig két hónappal korábban, 2021. december 31-én jöttem el – emlékezett vissza az ügyvezető-helyettes. – Az emberek addig is nehezen, de boldogultak, ez teljesen megváltozott 2022. február 24-ével.
Katona Viktória elmondta, Kárpátalja a kezdetektől kiemelt területe a szeretetszolgálatnak, viszont a háború kitörése óta sokkal nagyobb a fókusz erre a régióra.
– A kárpátaljai magyar közösség mellett, ukrán testvéreinknek is segítséget nyújtottunk, nyújtunk, azoknak, akik menekülni kényszerültek, földönfutókká váltak, akik menekültszállásokon élnek a mai nap is – fogalmazott.
– Ha értékelnem kell ezt az 1000 napot, akkor azt tudom mondani, hogy hatalmas hála van bennem. Hála az adományozóinknak, hogy ez a munka nem állt meg. Hála a munkatársaknak, akik fáradhatatlanul végzik a feladatukat. Hála azért, hogy van kikhez mennünk, hogy fogadnak bennünket, és elfogadják azt, amit viszünk. Hálás vagyok azért is, hogy ebben a nehéz helyzetben szorosabbra tudtuk fűzni az együttműködést a Kárpátaljai Református Egyházkerülettel, és velük egyeztetve, a szükségletekre válaszolva segíthetünk. Szintén hála van bennem azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Református Egyház mellett a magyarországi gyülekezetek is megmozdultak, testvérgyülekezeti kapcsolatokat elevenítettek fel, vagy alakítottak ki. A püspök, a főgondnokok, a gyülekezeti tagok, mindenki megmozdult, ha tudott, átment a határon. Megmutattuk, hogy a kárpátaljai magyarok nincsenek egyedül a túlélésükért folytatott küzdelemben.
A határon túli szolgálatokért felelős lelkipásztor úgy véli, az ezer napnak a legnagyobb ereje és konklúziója, hogy összefogtak az emberek a kárpátaljaiak megsegítésért. Ugyanakkor a legnagyobb nehézsége, hogy csökken az emberek adakozókedve. Hiszen látnak a világban háborúkat, látják a belső nyomorúságot és itt is vannak, akik segítségre szorulnak. Ezt a lángot egyre nehezebb fenntartani.
– A mi szerepünket ahhoz hasonlítanám, mint amikor látássérültek, vagy vak sportolók egy vezetővel futnak, aki látással segíti őket, miközben egy speciális kötéllel vagy szalaggal kapcsolódnak egymáshoz. A versenyt a teljes szinkronban történő futás határozza meg, hiszen a vezető és a sportoló tökéletes összhangban kell hogy mozogjon a pályán. Mi valahogy így vagyunk egymásnak. Folyamatosan azért imádkozunk, hogy véget érjen ez a borzalmas háború, hogy elindulhasson a helyreállítás. Azt tapasztaljuk, hogy
Kárpátalján állandóvá vált a lét- és lelki bizonytalanság, amely az előttünk álló téllel csak tovább mélyülhet.
Van viszonyítási alapom, és látom azt, hogy egyre nehezebb a megélhetés Kárpátalján, gyakorlatilag az élelmiszerek ára megközelítette a magyarországiakat. Miközben a nyugdíjak és a bérek töredékei az ittenieknek. Ezért is született meg az a döntés tavaly év végén, hogy a szeretetszolgálat huszonhat kárpátaljai szeretetkonyha működését támogatja. Amelyek nélkülözhetetlenek az egyedül maradt időseknek, a nagycsaládoknak és a szociálisan rászoruló testvéreknek. Nagyon sok családot szakított szét a háború, rengeteg idős ember maradt egyedül. Ezeket a problémákat kifelé kevesen kommunikálják, mindenki erősnek mutatja magát. De sokakat felőröl ez a helyzet, nagyon sokan szorulnak majd mentális segítségre, ha a háború végre véget ér.
Katona Viktória kiemelte, az évek alatt megtapasztalta, hogy
a kárpátaljai magyar acélozott embertípus, aki a jég hátán is meg tud élni, a legkeményebb történelmi időkben is helyt tud állni.
Ennek köszönhetően tudott évszázadokon keresztül fennmaradni a 106 kárpátaljai gyülekezet is. A szeretetszolgálat a lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni ebben a küzdelemben. Október végéig, vagyis tíz hónapon keresztül élelmiszer-adománnyal segítették az egyházkerületben működő szeretetkonyhákat. Ezekkel az adományokkal több mint százhatvanötezer adag ebéd elkészültéhez járult hozzá a szeretetszolgálat. A kárpátaljai szeretetkonyhák támogatására nemrég adománygyűjtést hirdetett az MRSZ. A gyűjtés célja, hogy késő ősztől jövő év tavaszáig, tehát az eredeti támogatási időszakhoz képest fél évvel tovább segítse a szeretetszolgálat a szeretetkonyhák működését.
– Az élelmiszeradományok mellett a szeretetszolgálat a háború kitörése óta nagyobb hangsúlyt fektet a gyermektáborok támogatására – mondta a szerteágazó tevékenységük kapcsán az ügyvezető-helyettes. – Több a rászoruló gyermek, a családok nem tudják kigazdálkodni a gyerekek táboroztatását, főleg ahol több gyermek van egy családban. Fontosnak tartjuk, hogy ezek a sokat átélt gyerekek egy szeretetteljes és stresszmentes közegben töltsenek el egy hetet. Ezt a jövőben is szeretnénk folytatni, hiszen azt látjuk, hogy nagy rá az igény. De meg kell említeni, hogy 2022-ben öt óvóhely építését is támogattuk, a négy református líceumban, valamint a beregszászi idősotthonban. Olyan nem történhet meg, és hiszem, hogy az Isten nem is engedi az olajos korsót és lisztes fazekunkat kiürülni, hogy ne legyen egy apró dolog is, amit oda tudunk adni azért, hogy segítsünk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy számítanak a segítségünkre.
Katona Viktória felidézte, hogy a háború kitörése óta a kárpátaljai útjai során számos boldog és szomorú pillanatot élt át.
– A háború első napjaiban Kisszelmencen voltunk a kollégákkal a menekült missziónk keretében és volt ott egy anyuka, egy pár napos csecsemőjével. Kijev környékéről érkezett. Az egyik ideiglenes menekültszállás előtt kuporgott a földön a pici babával. Odaléptünk hozzá, és felajánlottuk, hogy a ráti Szent Mihály Gyermekotthon bázisán működő Rehabilitációs Központban lenne neki és a gyermek számára szállás. De megmagyarázhatatlan félelmet láttam a szemében, kiderül azért, mert magyarul beszélünk. Ez nagyon megrázott engem, főleg amiatt, hogy nem a gyermeke javát nézte, hanem valamilyen fals előítéletet követett. Soha nem gondoltam, hogy ilyen létezik. Viszont Magyarország és a kárpátaljai magyarok menekültek irányába mutatott önzetlen segítségnyújtása megváltoztatta ezt a gondolkodásmódot – elevenítette fel a történetet Katona Viktória.
Victor Ágoston határon túli szolgálatvezető azzal kezdte a beszélgetést, hogy a háború első heteiben nagyon kaotikus volt a helyzet, akkor még nem lehetett tudni, hogy mire van a legnagyobb szükség. Így az első időszakban élelmiszerekből, higiéniai termékekből álló segélyszállítmányokat indítottak útnak. De nemcsak Kárpátaljára, hanem a belső ukrajnai vidékekre is juttattak adományokat rászorulóknak.
– Nem volt ebben tapasztalatunk, hiszen a szomszédunkban évtizedek óta nem volt háború
– mondta Victor Ágoston. – A bizonytalannak nevezhető első fél évet követően meghatároztuk azokat az intézményeket és célcsoportokat, amelyek támogatásra szorulnak. Az elmúlt több mint két évben sokkal eredményesebben és célirányosabban tudtunk segíteni. Azokra összpontosítunk, akik ott maradtak, főként az idős, egyedülálló és rászoruló emberek szorulnak jelenleg a legnagyobb segítségre. Igyekszünk őket mindenben támogatni a Viktória által említett szeretetkonyhákon keresztül. Idén nyáron 3000 baromfit osztottunk ki az időseknek, ezzel nem csak a rászorulókat, de a helyi vállalkozókat is tudtuk támogatni. Folyamatosan egyeztetünk a kárpátaljai gyülekezetekkel és az egyházkerület vezetőivel, hogy hatékonyan tudjuk támogatni a rászorulókat. Azt látjuk, hogy hosszú távú segítségnyújtásra kell berendezkednünk. Fontosnak tartom, hogy mi többek vagyunk egy jótékonysági szervezetnél, mivel látogatásaink alkalmával meghallgatjuk az emberek problémáit, együtt imádkozunk, próbálunk lelki támaszt nyújtani, erősíteni a közösséget. Bár a harcok messze vannak Kárpátaljától, de folyamatos a nyomás az embereken.
