Több mint hat évtized elteltével, több száz kötet megjelenése után azt gondolná az ember, hogy már nem lehet újat mondani az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történéseiről. És mégis! Váradi Natália, a II. Rákóczi Kárpátaljai Magyar Főiskola történésze ezúttal egy olyan vaskos, több mint 600 oldalas kötetet tett le az asztalra, amely a KGB Magyarországról elhurcolt ’56-osokra vonatkozó 347 dokumentumot tartalmaz. „Az 1956-os forradalom és hatása az Ukrajna Állambiztonsági Szolgálata Ungvári Levéltárában őrzött KGB-dokumentumok tükrében” című kiadvány bemutatására a forradalom 66. évfordulóját követő napon került sor a beregszászi főiskola könyvtárában.
A megjelenteket Szakál Imre történész, az alkalom moderátora köszöntötte. Magyarország kárpátaljai külképviseletei vezetőinek és munkatársainak nevében Gyebnár István beregszászi megbízott intézményvezető üdvözölte a kötet megjelenését, illetve elismeréssel szólt arról a tudományos-kutató munkáról, amely a Rákóczi Főiskolán zajlik.
Kenyeres István, a Budapesti Fővárosi Levéltár (BFL) főigazgatója elmondta, hogy a BFL rendelkezik a leggazdagabb ’56-os eseményekhez kapcsolódó dokumentumgyűjteménnyel, ez a kötet pedig olyan forrásokat tartalmaz, melyekhez a magyarországi kutatók nem férhettek hozzá. Ezért is támogatták a megjelenését. Meg azért is, mert a névjegyzék nagyobb része a Magyarországról Ungvárra deportáltak nevét, kihallgatási jegyzőkönyveit tartalmazza. Nagy értéke a kiadványnak, mondta, hogy a kárpátaljai ’56-os politikai csoportokkal is foglalkozik.
Ez a kötet segít múltunk egy szeletének feltárásában, abban, hogy valós képet kapjunk nem csak ’56 eseményeiről, de Kárpátalja múltjáról is, fogalmazott Orosz Ildikó, a főiskola elnöke. A magyar egy egységes nemzet, még akkor is, ha a határok szétválasztják. ’56-ban a kárpátaljai fiatalok ugyanúgy reagáltak az eseményekre, ahogy a magyarországi magyarok. A mi feladatunk, hogy tisztán tárjuk fel a történéseket – ehhez járul hozzá Váradi Natália munkája –, mert nagyon sokszor, napjainkban is, megpróbálják a múltat eltörölni, mondta az elnök asszony.
Tudomány nélkül nincs felsőoktatás, de nem mindegy, milyen tudományt művelünk. A mi feladatunk, hogy itt olyan munkát végezzünk el, amit soha senki nem fog helyettünk megcsinálni: Kárpátaljának, ennek a vidéknek történelmét csak mi tárhatjuk fel, mi kutathatjuk igazán és mutathatjuk be – idézte a főiskola első rektorát Csernicskó István jelenlegi rektor. – Amikor Soós Kálmán saját tanítványait kutatási pályára állította, nem véletlenül kerültek a középpontba az 1944-es elhurcolások, az ’56-os kárpátaljai események, az 1848/49-es szabadságharc vidékünkhöz köthető eseményei és hasonló témák. Váradi Natáliának, a fogékony tanítványnak a munkája ennek az indításnak, útmutatásnak az eredménye, fogalmazott Csernicskó István.
Az 1956-os forradalom részét képezi Magyarország története mellett Kárpátalja, s az egész Európa történetének. Ma már jól tudjuk, hogy ha nem lett volna ’56, a kelet-közép-európai változások nem biztos, hogy végbementek volna, fogalmazott Váradi Natália. Aki a továbbiakban elmondta, hogy az ’56-os forradalom kárpátaljai kutatása csak a rendszerváltást követően indulhatott meg, így még a tényfeltárás elején járunk. A volt szovjet levéltárak dokumentumainak egy része még mindig titkosított, nem hozzáférhető. A 2009-ben indult kutatás eredményeként ez a reprezentatív kötet több mint 600 oldalon ismerteti azokat az eseményeket, a kihallgatások folyamatát, amiben Kárpátaljának szerepe volt 1956-ban. Több mint ezer forradalmár járta meg az ungvári börtönt, illetve itteni fiatalokból politizáló röplapterjesztő csoportok jöttek létre – az ő iratanyagaikat tartalmazza ez a kötet. Ezekből az adatokból kiderül, hogy a szovjet és a magyar hatóság együtt végezte a deportálást. Ez a kötet egyaránt szól a kutatóknak, a felnövekvő nemzedéknek, a történészeknek, az érdeklődőknek, illetve az akkori események túlélőinek, hozzátartozóinak. A forradalom hősei az igazság- és szabadságvágy, az összefogás követendő példáját állították elénk, emlékezzünk rájuk tisztelettel, zárta gondolatait Váradi Natália.
Végezetül Molnár D. Erzsébet, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője méltatta a kutatótárs odaadó és kitartó munkáját, a hiánypótló kötet jelentőségét.
Kovács Erzsébet
